Fejedelem /SZÜNETEL/

5.-Betolakodó

Damien

Két hét. Két hete érkezett Lora, két hete vannak nálam a nővérem gyerekei és két hete próbálok annak az átkozott teremtménynek a nyomára akadni aki elvitte a gyerekeket az autóbaleset helyszínéről. A fekete ruhás nő legendájára kismillió találatot adott ki a net, az apám és őseim könyvei is hasztalanok. Már így is sok idő telt el, a gyerekek élete a tét. Nem hibázhatok és nem tökölhetek.
A folyamatos munka azonban azzal jár, hogy semmi időm sincs a gyerekekre. Greta, Gigi és Ben nagyon szeretik Lorát, persze ezt megértem. Kedves és figyelmes velük, ahogy velem is.
Akarata és tudta nélkül vonz engem. Az ereje és bája nagyobb mint gondoltam, minden este amikor a késői órákban az ágyba esem itt lebeg előttem az arca. Kedves és mindig mosolygós. Annak ellenére is, hogy mindig rideg és lekezelő vagyok vele. Tudatosan. Nem tehetek mást, nem engedhetem meg magamnak, hogy ilyen veszélybe sodorjam a családomat és Őt.
Fogalma sincs a világnak ennek az oldaláról és nem tudja mennyire különleges is Ő.
Ha nem lennék vele olyan amilyen már rég rávetettem volna magam.

-A kávéja uram.-nyújtja felém az ezüst színű termoszt Lara.-Legyen szép napja.-mosolyog.

-Köszönöm.-biccentek.-Szép nap akkor lenne ha végre meglenne az a szemét.-morgom. Lora tisztában van azzal, hogy valaki elrabolta a gyerekeket, de nem tud a természetfeletti oldalról.

-Lehet nem öli meg őket.-von vállat.

-Ezt, hogy érted?-veszem fel a zakómat.

-Hisz a terhes nőt is elvitte.-mondja.-Mennyi idős terhes a nő?-teszi fel a kérdést.

-Tudomásom szerint nyolc hónapos.-válaszolok.

-Két hete rabolták el, akkor ha nagy szerencséjük van még a sokk hatására nem indult meg a szülés és van addig 2 hét vagy kevesebb.-számol magába.-azt szeretném ezzel mondani, hogy a pasasnak biztos van valami lelki traumája. Halott gyerek, eltűnt gyerek vagy hasonló.-sorolja.-Én nem a gyerekek miatt aggódnék hanem a nő miatt.-fejezi be és végszóra pont csengetnek. Igaza lehet. Beszélnem kell Deannel mihamarabb.

-Majd én kinyitom, úgyis mennem kell.-lököm el magam a pulttól. A fekete aktatáskámmal és kávémmal indulok az ajtó fele, egy számomra ismeretlen férfi áll és néz rám kérdően.

-Üdv.-köszön.-Fred Johns vagyok, innen a szomszédból de bizonyára ezt tudja.-nyújtja a kezét. Mégis ki ez a ficsúr? Szőke, rendezetlen haj, sportos megjelenés, kék szem. Mintha egy nyálas fiú banda tagja lenne.

-Nem.-válaszolok komoran.-Damien Buchia.-fogadom el a kézfogást. Az idegeneknek mindig így mutatkozom be, érintkezés nélkűl nem tudom eldönteni, hogy ki civil és ki nem. Jobb a biztonság.
Amikor kezetfogok ezzel a ficsúrral intenzív lüktetést érzek. Ez csak akkor fordúl elő ha hozzám hasonló királyi vérrel van dolgom. Biztos vagyok benne, hogy Fred is érezte, arca elsápad, kiszalad belőlle a vér és döbbentség ül ki rá.
A vállam fölött visszatekintek, hogy Lora biztos nem tartózkodik a közelünkben. Épp a konyhában játszik Bennel, felveszi puszilgatja, ölelgeti. Erre a szívem nagyobbat dobban a kelleténél, gyorsan lerázom magamról az idegen érzést és bezárom magunk mögött az ajtót.
Visszatekintek az előttem álló srácra, talán huszonnégy körülire saccolnám. Nem ismerem tehát nem a mi családunkba való, Dean családja olasz, ez a srác biztos nem az.

-Heissler.-morgom.

-Drago.-húzza össze szemeit. Tehát ő is tudja ki vagyok.

-Mit akarsz itt? Legjobb tudomásom szerint a családjaink nem ápolnak jó viszonyt.-közlöm szárazon.

-Ugyan már ifjú herceg.-gúnyolódik.-Az csak a családjainkra tartozik.-legyint.-Nekünk nem kell rossz viszonyt ápolni, hisz gondolj csak bele; évek óta szomszédok vagyunk.-von vállat.