Fejedelem /SZÜNETEL/

23.-Colchester

Damien.

Lorával tegnap érkeztünk Colchesterbe. Itt van az a vár ami a Drago család tulajdonában áll. A legenda szerint ez az a vár ami egykor Artúré is volt, Colchester pedig az egykori Camelot. Noha történészeink egész hada kutatja az igazságot, bizonyíték mind máig nincs. Egyesek szerint-mint maga Marie néném is-a hely amit az angolok Camelotnak ismernek soha nem is létezett. Én sem mondom, hogy minden történet igaz, inkább csak nagyon szeretném ha az lenne.

-Mikor jönnek a többiek?-ránt ki Lora a gondolkodásból. Már berendezkedtünk a keleti szárny lakrészébe. Marie néni természetesen azt sem preferálta, hogy egy hálót kapjunk, de ő is tisztában van a gyűrűk hatalmával. Az etikett szerint nem kaphat egy hálót az a pár akik nem jegyesek. A gyűrűk pedig nem csak védelmet nyújtanak, hanem a menyasszonyommá is tette Lorát. Bár ezt Ő nem tudja és nem is szeretném elmondani neki még egy darabig. Tudom, hogy megállapodtunk és nincs több titkolózás, de félek, hogy ez megijesztené Őt. Nem akarom, hogy azt érezze birtokolni akarom.

-Holnap.-felelem kurtán.

Nem vagyok teljesen nyugodt. Holnap reggel együtt reggelizem Marieval. Ennek két okból sem örülök, az egyik, hogy tisztában vagyok vele mi is lesz a téma és nem akarom korán reggel azt hallgatni ahogy Lorát pocskondiázza, a másik pedig, hogy szivesebben reggeliznék a szívem hölgyével.
Az ágyon ülve, a gondolataimba mélyedve bámulok magam elé, amikor kezek simogatását érzem meg a mellkasomon. Lora ölel át hátulról és közben egy puszit nyom a halántékomra.

-Baj van.-jelenti ki.-Látom!-teszi hozzá, hogy még véletlenül se tudjak kibújni a válaszadás alól. A tény, hogy ennyire ismer megmosolyogtat.

-Holnap reggel Marieval kell reggeliznem. Semmi kedvem hozzá.-fintorgok. Lora az állát a vállamra támasztja én pedig oldalra fordítom a fejem, hogy a szemébe nézhessek.

-Akkor mond le.-von vállat.-Jogod van hozzá, te vagy a törvényes uralkodó.-mosolyog.

-De még ő uralkodik.-adok egy puszit az orrára, majd hátra nyúlok és az ölembe húzom.

-Szerinted mit akar?-kérdezi. Lábait a derekamnál vezeti el, így ülünk egymással szembe.

-Állítólag a koronázás részleteit akarja megbeszélni, de biztos lesz egy-két apróság is.-Lorának meg sem kell szólalnia, nem is kérdez, tudja mire célzok. Megpróbálja palástolni, de látom rajta, hogy zavarja Marie néném viselkedése.

-Rose akkor szerinted beavat egy -két kulissza titokba?-tereli inkább a témát.

-Biztosan.-biccentek.-De kérlek figyelj oda.-smiítok egy tincset a füle mögé.-Hatalmas erőd van, és amíg nem érzed úgy, hogy teljesen uralni tudod addig ne is lendülj nagyon bele.-intem óvatosságra.

-Szóval azt mondod kárt tehetek a körülöttem lévőkben?-ijed meg.

-Nem.-vágom rá azonnal.-Magadban.-felelem kurtán.-Mivel a rózsásak saját magukból teremtik elő az erőt ezért ők gyengülhetnek. Nem akarom, hogy túl hajtsd magad.-adok egy puszit a szájára. Ő csak mosolyog és a kezeivel átöleli a nyakam.

-Értettem uram!-suttogja a számra majd megcsókol. Mosolygok, majd elszakadok tőle.

-Nem akarom, hogy túlságosan lefáradj napközben.-cirógatom a hátát.-Azt akarom, hogy én fárasszalak le este!-hangom szinte utasító.