Fejedelem /SZÜNETEL/

12.-Álom

Lora.

-Biztos, hogy ez segít?-néztem kérdően Rosera és Ronara.

-A két legjobb alkotta.-mondja Rona.-A te véred és az én tudásom.-bíztat.

-Mivel létrejött a kapocs köztetek a véred nem csak gyógyír, hanem természetes fájdalomcsillapító és sebgyógyító.-magyarázza Rose.-Egyszóval az öcsikém nem fog úgy kinézni mint egy hulla.-teszi hozzá, mire Rona oldalba böki. Rose még a leg reménytelenebb helyzetben is képes hülyéskedni.
Óvatosan megemelem Damien fejét és a szájába öntöm a rózsaszínes folyadékot. Várok egy kicsit aztán vissza helyezem a fejét a párnájára.

-Mikor lesz hatása?-kapom a tekintetem egyből Rona felé.

-Reméljük minnél hamarabb.-biccent.

Én is halkan követem a példáját, majd elhagyjuk a helyiséget. Még pár órát beszélgettünk a nappaliban aztán Rosenak menni kellett a lányokért, Ronat pedig haza küldtem vele, hogy pihenjen le.
Sokat tett már értünk és ha bele gondolok nem is ismerem annyira, mint Ő engem.
Én még a gondolataimban úsztam egy darabig, úgy sötétedésig. Ma még nem is ettem semmit. Kávét ittam reggel és délben a többiekkel, de semmi szilárd táplálék. Viszont a gyomrom nem jelzett, nem érzett éhséget. Tele voltam aggodalommal.
Zuhany után úgy döntöttem vissza megyek és megnézem Damient. A pizsama hálóingem alját szorongattam. Tőlem jobban szerintem senki sem szerette volna ha felébred.

Leültem az ágy üres felére és csak néztem. Békésen szuszogott.

Damien.

Sötét volt. Vak sötét. Hallottam Őt, hallottam ahogy hozzám beszél, hallottam ahogy beavat a múltjába, hallottam ahogy sír. Miattam sírt és nem ment haza, nem hagyott egyedül.
Dühös vagyok magamra, mert nem tudtam neki válaszolni, nem tudtam megvigasztalni. Meg akartam ölelni, meg akartam csókolni, érezni akartam.
Aztán jöttek az álmok. Láttam Őt meghalni. Haza kell küldenem, nem maradhat mellettem! Nem lehetek önző, ha ezt teszem Ő meghal. De olyan érzéseket kelt bennem amit még senki!
A testem megtelt élettel, a szemeim hirtelen kinyíltak és szapora lélegzetvétel mellett ért véget a rabságom.

Az oldalamhoz kaptam; be volt kötve. Leszedtem a kötést, a sérüléseimnek csak a hegei maradtak. Felkeltem és a szobámban lévő tükör elé álltam. Eltűnt a fájdalom és már nem véreztem, hegek maradtak csupán.
A szoba félhomályában sétáltam az ablakhoz és kinéztem rajta. Az utca csöndes volt, sötét. Egy teremtett lélek sem mozgott kint, aztán feltűnt valami. A fák levelei lehullva, barnás-sárgás színben fedték be az utat akár egy takaró, az eső úgy zuhogott mintha vödörből öntötték volna. Értetlenül meredtem ki a vízcseppekkel borított ablakon.
Az utolsó emlékem Lora arca, viszont száz százalékig biztos vagyok benne, hogy nyár van...azaz volt.

Felvettem a fekete melegítő nadrágom és kimentem a szobámból. Az előtérben lévő fali órára pillantottam; pár perccel múlt este nyolc. A tekintetem a falról átvándorolt a lépcsőfeljáróra, ahonnan fény szivárgott.
Elindultam lefelé, a lépcső felénél isteni illat csapta meg az orrom. Nem tudom pontosan, hogy milyen étel, de az oregano és a paradicsom közös illata valamilyen olasz kajára engedett következtetni.
A konyhába lépve senkit sem találtam, a sütőben ugyan ott sűlt a finom illatú étel és a villany is fel volt kapcsolva, de a helyiség üres volt. A nappali felől hangokat hallottam, oldalra fordítottam a fejem. Lassan oda sétáltam a boltíves átjáróhoz. A tv-ben ment az esti híradó, Lora pedig a kanapén ült. Éppen a házi telefon volt a fülénél és valakivel beszélt.

-Hölgyem kérem értse meg; hiába kapcsolja Mr.La'Fou-t, neki is csak azt tudom mondani amit önnek; Mr.Bucchia éppen házon kívül van, nem tudom meddig lesz és én sem tudom elérni!-karba tett kézzel dőltem az átjárónak. Nyílván a titkárnőmmel beszél, ő is be van avatva valamilyen szinten. Azaz csak annyi van neki mondva, hogy ha reggel kilencig nem érek be dolgozni automatikusan töröljön mindent arra a napra. De most nem tudom meddig voltam kómába, szerintem elég sokáig, ha már telefonálgat utánam.
Lora törökülésben ült a kanapén, fekete pamut rövid nadrágot és félvállas felsőt viselt. Tipikus Lora pizsama, mondjuk én cseppet sem bánom és bántam ez előtt sem. Mellesleg tetszik ahogy kiejti a nevem; Mr.Bucchia , nagyon szexi.