Fejedelem /SZÜNETEL/

8.-Csalás

Damien.

Mit képzel ez a ficsúr? Szerinte nem vágom le egyből, hogy hátsószándékkal van itt? Nyílván tudta ezt, ahogy azt is, hogy Lora nem tud a másik világról. Ezt használja ki az a rohadék. Jobb lesz rá-is-figyelnem.
Lora szemei szikrákat szórtak amikor idegesen, káromkodva annak a parasztnak az orrára csaptam az ajtót. Visszanyelte a dühét és csak engedelmesen biccentett. Egyre nehezebben fogom vissza magam a Lora-dologban. Egyre jobban vágyom rá. 
Az ágyamon ülve gondolkodtam amikor megcsörrent a mobilom.

-Dean?-vettem fel.

-Salem a régi vasgyár telep.-adott meg egy címet.-Ott lesznek a gyerekek.-amikor ezt kimondta a szívem a torkomban dobogott.

-Honnan tudod?-álltam fel és azonnal készülni kezdtem.

-Emilyt kértem meg, hogy segítsen. Mivel Ben nem átlag ember hanem félvér ezért Emily valamilyen kapcsolatba tudott vele kerülni és látta amit Ben lát.-magyarázta.-A többi gyerek is ott van vele.

-Indulok.-tettem le és szinte azonnal keresni kezdtem Rona számát.

-Halo?-vette fel rekedt, álmos hangon.

-Azonnal át kell jönnöd, megtaláltuk Bent most indulok érte, de nem akarom Lorát és a lányokat egyedül hagyni.-hadartam miközben a fekete, cipzáras pulóveremmel küzdöttem.

-Még nem is vagy király és máris parancsolgatsz.-jegyzi meg epésen.-Indulok.-mondja majd bontja a vonalat. Olyan jó lenne ha egyszer az életben kommentár nélkül csinálná amit mondok!

A kocsimban ülve meg sem álltam Salemig.

***

Dean autója mellé parkoltam, de a kis bekötő úttól már fényszoró nélkül jöttem. Biztos ami biztos.
Dean mellett ott állt Emily hasonló sportos szerelésbe mint mi.

-Nem érzek más energiát.-kezdte Emily. Ez általában azt jelenti, hogy rajtunk kívűl semmijen természetfeletti lény grasszál erre.

-Menjünk be.-mondtam és megindultam előre. Én az első ajtón mentem be,Dean és Em pedig a hátsón. A barátom nem igazán szereti magával hozni a feleségét, de be kell látnunk, hogy a képességei elengethetetlen az effajta helyzetekhez. Belépve a helyiségbe egyik kezembe a fegyveremmel a másikban a zseblámpámmal, óvatosan lépkedtem előre. A fegyverem csövével csak azta nyomorult szajhát kerestem, bár tudtam, hogy ellene hatástalan.
Aztán átfutott az agyamon az is, hogy Lora és a többiek jól vannak e otthon. Rona vigyáz rájuk, de Lora még semmit sem ért ebből a helyzetből. A különös történések, hogy Rona miért szólít királynak és a sok egyéb más. Egy külsősnek nagyon nehéz beleszokni a mi világunkba, mi ebbe születtünk és ezt tartjuk természetesnek, viszont ez nem azt jelenti, hogy nekünk könnyebb. Nem könnyebb egyszerűen csak tudjuk mire számítsunk.
Az oldalamon lévő adóvevő recsegni kezd, aztán Dean hangja szól belőlle.

-Nyugati szárny hátsó raktár. Megtaláltuk őket, gyere a kocsikhoz.-rohanni kezdtem kifele, ahogy Deanék is. Emilynél volt a két kicsi gyerek, Dean ölébe pedig a nő.

-Emily már hívta a mentőlet, a nőnél megindult a szülés.-hadarta a Dean miközben a hátsó ülésre rakta a jajgató nőt.
Átvettem az unokaöcsémet és szorosan magamhoz öleltem. Hatalmas kő esett le a szívemről, megnyugodtam.

-Nem akarom elrontani az örömöt, de nem gondolod, hogy ez túl könnyű volt ennyi idő után?-kérdezte Dean.

-Mire gondolsz?-kérdeztem értetlenül.

-Két hete nem találtuk őket és most meg egy elhagyatott vastelepen találunk rájuk. Ez nekem gyanús. Nem itt voltak ezidáig ez biztos.-csóválja a fejét Dean.