2,5. Napfény

1. Fejezet (Ethan)

Percekig ültem az autómban, és csak bámultam ki az ablakon. Túl sok minden történt az elmúlt két hétben. A legjobb barátom tényleg angyal, és ő maga a Végzet. A bátyám pedig ember lett. Nikey eléggé hozzá szokott már a dologhoz, de nekem ez akkor is fura. Ráadásul a de LaFayette ház a feje tetején állt a közelgő esküvő miatt. Na meg persze Destiny és Dominic születésnapja miatt is. Dominic június 2.-án lesz 25 éves, míg Destiny 15.-én tölti a 23-mat. Egy perc nyugta nincs ott az embernek, ezért is ajánlottam fel, hogy ma én jövök érte Destinyért.
Kiszálltam az autómból, majd sétállni kezdtem az étterem felé, ahol Destiny dolgozott. Nem értettem ezt az új hóbortját. Nem ment vissza az egyetemre, azt mondta hogy a jog mégse az ő szakmája, most pedig azt találta ki, hogy pszichológus akar lenni, de azt csak szeptembertől tudja elkezdeni, tehát dolgozik. Nincs bajom a munkával, néha én is dolgoztam, amikor unatkoztam, de általában Nikey finanszírozott nekem mindent.
Volt pénzem. Szoktam pénzért démonokat gyilkolni, jól lehet vele keresni, tehát tényleg nincs problémám az anyagiakkal, úgy ahogy Destinynek sincs. Rengeteg pénzt szerzett a testéből, és a szülei is tamogatták anyagilag. Mikor felhoztam neki ezt az aprócska tényt azt felelte, hogy azért akar dolgozni, mert keményen szeretne küzdeni, minden egyes dollárért. Valamilyen szinten megértettem,de akkor is.
Ahogy benyitottam a kis étterembe egyből megpillantottam. Ő volt a legfeltünőbb jelenség az egész helyen. A munkaruháját átalakította saját stílus szerint. A mellei majdnem kibuggyantak a fekete ingből, a szoknyája is rövidebb volt a megengedettnél, de senki nem szólt érte, mert ő Steven de LaFayette lánya. Azt tesz amit akar.
Épp az egyik vendéggel beszélt, hófehér haját egyszerű lófarokba kötötte, szemeit pedig épp csak kifestette. Amikor meglátott hatalmas mosolyt villantott felém.
-Mondtam, hogy nem kell bébiszitter. - húzta fel az egyik szemöldökét, miközben besétállt a pultba, én pedig leültem egy bárszékre.
Nik nem akarta, hogy Destiny egyedül járjon, ezért mindig érte jöttünk.
-A vőlegényed a főnök, nekem szavam sincs ellene rózsám. - kacsintottam rá.
Kapcsolatunk mindig is baráti volt, kivéve azt az egy alkalmat amikor megsimerkedtünk. Ő volt életem egyik legjobb szexe, de soha nem érdekelt igazán. Talán Nikey miatt. Destiny csodálatos teremtés, viszont soha nem tudtam volna szerelemmel szeretni. Nincs bajom a makacs és önfejű nőkkel, de én nem lennek erős hozzá. Destiny már túlon túl makacs és önfejű néha, egy idő után meghunyászkodnék előtte és ez unalmas lenne. Neki kell a kihívás, ezért is illenek össze a bátyámmal.
-Van még 10 percem. - nézett az órára. - Nincs több asztalom, nem is lesz, mert megjött a váltósom, de téged még kiszolgállak, ha kérsz valamit.
-Egy pohár vizet kérek, köszönöm.
Destiny mosolygott majd elém rakott egy pohár vizet.
-A ház ajándéka. - mosolygott. - Nik mit csinál?
-Elment  az anyukáddal és a bátyáddal öltönyt  nézni. Ezért jöttem én. Nem is vagyok neked elég, rózsám?
-Te vagy az egyik kedvenc emberem a Földön, tehát neked is nagyon örülök. - mondta nagy mosollyal.
-Milyen volt a napod?
-A szokásos. Nem voltak túl sokan viszont már nagyon várom, hogy Mina beálljon dolgozni.
-A lány aki utál? - vontam fel a szemöldököm.
Destiny hangosan nevetni kezdett.
-Az egyetlen ember aki utál itt. - vállat vont. - Gonosz voltam vele.
-Nem viselkedhetsz csúnyán a munkatársaiddal.
-Nem most történt. - sóhajtott és a pultra könyökölt. - Másodikos volt a gimiben amikor ide költöztek. Nos akkor én ugye a diliházban voltam, és csak jó dolgokat hallott rólam, hogy jó ember vagyok stb, stb. Mivel újra kellett járnom a negyediket ismertem őt. Amikor visszajöttem akkor haramadikos volt. Barátkozni akart velem, miután visszafoglaltam a helyem az iskolában pompom lány akart lenni. Kövérnek hívtam és csúnyának, azt mondtam neki, hogy ilyen kinézettel soha nem lesz pompom lány, majd elhódítottam vagy három randi partnerét és a barátnőit is elszedtem tőle. Azt hiszem, megérdemlem, a gyűlöletét, hiszen tönkre tettem a gimis éveit.
Láttam az arcán, hogy sajnálja az egész dolgot. Destiny maga volt az ellentmondás. Sok csúnya dolgot tett régen, de probálja helyre hozni. Megfogtam a kezét és kedvesen rámosolyogtam.
-Én pedig úgy hiszem, hogy mindenkinek jár egy második esély. Sajnálom, hogy ez a lány, nem akar az életébe egy ilyen csodálatos embert mint amilyen te vagy.
Nos igen. Ez voltam én. A kedvesség mintaképe. Kemény voltam, harcos voltam, de az empátia volt a legnagyobb gyengém.
-Azt hiszem nem érdemlem meg, hogy ilyen jó barátom legyél. - szorította meg gyengéden a kezem.
-Minden ember megérdemel egy ilyen csodát az életébe. - mutattam magamra szabad kezemmel.
Destiny hangosan kacagni kezdett.
Hirtelen kivágódott az öltöző ajtaja. Csak egy kis elmosodó vörös foltot láttam a lányból aki kirohant onnan.
-Megzavartam valamit? - húzta fel az egyik szemöldökét, amikor megállt Destiny mellett. Mindvégig a kezeinket bámulta. - A kuncsaftjaiddal kérlek ne itt találkozgass. - tette hozzá gonoszul.
Csúnyán néztem rá. Kihasználta Destiny kurva kártyáját.
-A sógora vagyok, és a legjobb barátja. Bármikor megfoghatom a kezét, tanulhatnál egy kis jó modort, eperke.
A lány most végre rám emelte a tekintetét.
Megdöbbentem.
Gyönyörű volt. Nem olyan természetfelettien gyönyörű, mint Destiny, hanem olyan ártatlanul gyönyörű.
Hosszú eperszőke haját lófarokba kötötte. Meleg barna tekintetéből düh áradt. Piros ajkait mérgesen szorította össze. Nem volt magasabb 160 cmnél, de nőies volt. Kerek mellek, nőies alak. Nem volt olyan vékony, mint Destiny, de szerintem csodálatosan nézett ki.
-Eperke, most komolyan? - vonta össze a szemöldökét. - Nyugodtan hívhatsz Minanak, vagy tudod mit? Jobban teszed ha nem is szólsz hozzám.
Destiny nagyot sóhajtott, majd az órára nézett.
-Megyek átöltözöm. - mondta miközben elengedte a kezem, majd Minara nézett. - Ne merj goromba lenni a barátommal! - utasította a lányt, majd elment az öltöző irányába.
Az említett fél csak a szemeit forgatta.
-Biztosan hallgatni fogok rád, ribanc. - morogta az orra alatt.
-Csúnyán viselkedsz vele. - jegyeztem meg.
-Nem vagy a főnököm. Úgy viselkedek vele ahogy megérdemli.
-Jobbat érdemel. - feleltem.
-Semmit se érdemel. - kontrázott.
-Tudod, így nem leszel jobb a régi Destinynél.
-Nem vagy a tanácsadóm, szöszi. Tartsd meg magadnak a tanácsaidat.
Dühös akartam lenni, de a becenév hallatán nevetni kezdtem.
-Szöszi, most komolyan? - ismételtem őt. - Nyugodtan hívhatsz Ethannek.
-Legszívesebben sehogy se hívnálak, de azért köszi.
-Aucs. Ez szíven ütött.
-Destinyvel barátkozol, olyan tökéletes vagy mint az egész családja, és a tökéletes vőlegényének vagy a testvére. Szerintem neked nincs is szived.
Tökéletesnek tart.
Tudtam magamról, hogy nagyon jól nézek ki. Majdnem 190 cm magas vagyok, a hajam arany szőke, egy kicsit mindig hosszabb a megszokottnál, de nem olyan hosszú, mint Nikey haja. A szemeim pedig sötét kékek, amik mindig ragyognak. Szálkás testalkatom van, és általában öltönyt viselek, hogy amolyan csabító rosszfiú legyek, ne rosszfiúsan rosszfiú.
-Szerintem te is elég tökéletes vagy, hogy a barátja legyél. - kacsintottam rá.
A lány elpirult. Mostmár biztos vagyok abban, hogy olyan ártatlan, mint amilyennek gondoltam.
-Soha nem akarnék ennek a szívtelen szörnyetegnek a barátja lenni.
-Mina, Mina, Mina. - hallottam meg a hátam mögül Destinyt. - Állandóan én vagyok a téma, kezdem azt hinni, hogy kedvelsz.
-Előbb halok meg. - morogta Mina én pedig felálltam.
Destiny teljes fényében pompázott. Nem látszott meg rajta a sok munka. Úgy  nézett ki mint egy modell aki épp kilép a kifutóra. Magassarkú szandált viselt, rövid fehér harang szoknyával és egy farmer inget, mostanában elkezdett világos színeket hordani, nem csak feketét és vöröset. A haját kiengedte, a szájára pedig halvány rózsaszín rúzst kent.
Tökéletes volt.
-Gyönyörű vagy, mint mindig, rózsám. - mosolyogtam rá miközben a hátára tettem a kezem.
-Holnap találkozunk, Mina. - szólt hátra, eperkének.
-Alig várom. - mondta a lány ironikusan.
-Holnap folytatjuk a beszélgetést, eperke. - kacsintottam hátra a lányra.
-Minden vágyam. - mondta lemondóan Mina, majd mosogatni kezdett, én pedig boldogan lépkedtem ki az étteremből.
Végre egy lány, aki ellenáll nekem. Akit nem szédít meg a külsőm és a szövegem.
Tetszett nekem.
Akartam őt.
Kellett nekem.