2,5. Napfény

14. Fejezet (Mina)

Az ágyam szélén ültem és csendben merengtem magamban.
Ha őszinte akarok lenni, akkor be kell valjam, élveztem a ma estét. Élveztem, hogy más ember lehetek, hogy nem kell aggódnom a képességem miatt, nem kellett rettegnem, csak éltem. Nem is emlékszem arra, mikor történt ez meg velem utoljára.
Az ajkaimhoz nyúltam. Nem is emlékszem, mikor csókoltam meg valakit utoljára. A képességem előtt éltem. Nem felelőtlenül, de volt, hogy ismeretlenekkel csókoloztam, bár tovább soha nem jutottam. Nem egy buliban akartam elveszíteni a szüzességem. Nem féltem a szextől, nem erről volt szó. Egyszerűen, csak emlékezetesre akartam alakítani az első alkalmat. Olyan férfival szerettem volna, akire szívesen emlékszem vissza, aki annyira vonz, hogy a vágy amit érzek, szinte felemészt engem.
A jó hír, hogy megtaláltam ezt az embert.
A rossz hír, hogy Ethan az.
Talán már az első találkozásunknál is tudtam ezt, talán csak a csók után jöttem rá erre. Az a csók mindent jelentett, miközben valójában semmi sem volt. Ethan maga mondta, hogy semmit nem fog jelenteni. Nem is kellene. A fajtája miatt vagyok aki, a fajtája miatt nem élhetek teljes életet, és mégis vágyom rá. Minden apró részem kívánja őt. És tennem kell ellene.
Mikor rászántam magam felálltam. A folyosón nem néztem semmerre, egyenesen Ethan szobájába mentem. Kopogtatás nélkül törtem rá. Hirtelen bátorságot éreztem magamban, és nem akartam, hogy a várakozás tönkre tegye az alkalmat.
Ethan az ágy szélén ült, amikor beléptem rám nézett.
-Eltévesztetted az ajtót, eperke. - mosolygott rám.
-Jó helyen vagyok. - mondtam halkan.
-Mit szeretnél? - nézett rám kérdőn.
Mondani akartam valamit, de nem sikerült. Mivel kimondani nem tudtam, úgy döntöttem, hogy megmutatom neki.
Lassan hozzá sétálltam. Az ölébe ültem, úgy mint a játék közben. Nagy levegőt vettem és újra megcsókoltam.
A vágy az egész testem körbe járta. Szinte remegtem, annyira kívántam őt.
Ethan hirtelen elhúzódott.
-Részeg vagy. - jelentette ki.
Igaz, hogy ittam, de teljesen józannak éreztem magam. Ezt én akartam és nem az alkohol.
-Nem igaz. - suttogtam.
-Ezt akkor se lehet.
-Miért nem? - húztam fel az egyik szemöldököm.
-Nem akarom, hogy megbánd. Nem kedvelsz engem, nem kedveled a fajtámat.
-Azt mondtad nekem, hogy akkor fogsz velem lefeküdni, ha én mondom. Ha én kérem. Ezért jöttem ide. Nem befolyásol semmi. Tudom mi vagy, és elfogadom ezt. Megbékéltem vele, és már nem érdekel. De Ethan, nem fogok könyörögni. Ez egyszeri alkalom. Ha élsz vele akkor élsz, ha nem akkor vissza megyek a szobámba és úgy teszek mintha ez meg sem történt volna. Rajtad áll.
Nem tudom, hogy honnan jött a hirtelen magabiztosságom, de tetszett, hogy ilyen vagyok, tetszett ez a Mina.
Ethan nagy levegőt vett, majd a szemeimbe nézett.
-Biztos ezt akarod?
-Ha nem akarnám nem áldoztam volna fel a méltóságomat, és nem jöttem volna ide. - csattantam fel.
Mosolygott, majd megcsókolt. A pillanat tört része alatt az ágyra dobott, és felém hajolt.
-Soha nem beszélhetünk erről senkinek. - mondtam halkan, miközben Ethan levette rólam a felsőm.
Helyeslően mormogott.
Amikor a melltartom is lekerült kicsit megijedtem. Soha nem feküdtem így egy férfi alatt sem. Legalábbis félmeztelenül nem.
Ethan vegig csókolta a hasam, a melleim, óvatosan harapdált, én pedig nagyokat nyögtem. Soha nem gondoltam volna, hogy valami lehet ennyire jó.
-Még meggondolhatod magad. - morogta.
-Nem fogom. - nyögtem. Eszem ágában sem volt.
-Helyes.-mondta és elindult lefele a hasamon.
Kicsit féltem. Persze, hogy féltem, hiszen ez az első alkalmam, de ezt a pillanatot soha nem cseréltem volna el semmire.
Ethan óvatosan kigombolta a nadrágomat. Kicsit megemeltem a fenekem, hogy letudja rólam húzni. Majd a bugyim jött. Ethan olyan szemekkel nézett rám, mint eddig soha senki. Gyönyörűnek és erősnek éreztem magam tőle.
Gyorsan ő is levetkőzött, ittam a látványát.
Ethan kicsit szét nyitotta a lábaimat, majd felém hajolt és elkezdte.
Szavakkal nem tudom elmondani, hogy ez milyen érzés volt. Az agyam szinte kisült. A szívem olyan hevesen dobogott, hogy féltem lassan leáll. A testem izzott.
-Ez jó neked? - nézett fel rám.
-Ne merd abba hagyni! - nyögtem.
Mosolygott, majd tovább folytatta.
Az idő érzékem leállt. Jelen pillanatban nem létezett más, csak ő és én.
Az orgazmus villámcsapásként ért. Az egész testemen végig áramlott. Belemartam az ágyba, a hátam ívben megfeszült és nyögtem egy nagyot.
Ethan az ágy széléhez mászott, és a kis éjjeli szekrényből elővett valamit. Halk zörgés hallottam, majd újra felettem volt.
Az óvszer.
A szemeimbe nézett.
-Még mindig akarod? - kérdezte.
-Ethan. - nyögtem.
Megcsókolt.
Utána pedig lassan belém hatolt.
Az elején kellemetlen volt. Nem volt olyan vészes, mint elképzeltem, de azért fájt.
-Készen állsz? - kérdezte. - Óvatos leszek.
Csak bólintani tudtam.
Ethan megcsókolt, majd mozogni kezdett bennem. Fura érzés volt, de egy idő után a fájdalom elmúlt, a helyét pedig valami más vette át.
Egy idő után Ethan hirtelen abba hagyta és elfordult.
-Mi a baj? - suttogtam.
-Csak várj egy kicsit.
A hangja most mélyebb volt, az arca is megváltozott, és amikor rám nézett megértettem. A szemei feketék voltak.
-Néha nem tudok magamon uralkodni. - vallotta be. - Sajnálom.
-Nem zavar. - mondtam neki kedvesen.
Komolyan is gondoltam. Tényleg nem zavart. Amióta megjelent a képességem rettegtem, hogy meglátom őket, és most épp farkas szemet nézek az egyikkel, de tényleg nem zavart.
Két oldalról megfogtam az arcát, majd magamhoz húztam és megcsókoltam.
Ethan tovább mozgott bennem. Az idő lényegtelen volt. Csak érezni akartam őt. Csak vele akartam lenni. Csak őt akartam.
Azt hiszem egyetlen egy dologért mégis hálásnak kell lennem Destiny de LaFayettenek.
És az az egy dolog nem más, mint; Ethan.