2,5. Napfény

16. Fejezet (Ethan)

-Az apád? - törte meg a csendet Destiny.
Egyszerre volt félelmetes és kiábrándító ez a szó a szájából.
A Pokolba tett látogatásunk persze sikerrel járt, ez lett volna a lényeg. De az igazság fájdalmat okozott.
Persze sejtettem, hogy ha egyszer találkozom az apámmal, nem lesz meghitt vagy csodálatos, de soha nem hittem volna, hogy a halálomat kívánja. Érthető. Természetesen.
Egy csalódás vagyok a Világnak, csalódás voltam az anyámnak, és persze az apámnak is.
-Miért most? - tette fel a következő kérdést Destiny.
Esdeklőn néztem a bátyámra, segítséget vártam tőle, de tudtam, hogy nem fog hazudni neki.
-Miattad. - mondta ki Nikolai.
-Miattam? - nézett rám kérdőn Destiny. - Nem értem. - rázta a fejét. - Az apád nem tudja, hogy ki vagyok.
-De Lucifer igen. - mondtam. - Megakar téged törni, azt akarja, hogy elveszítsd a hited, hogy elveszítsd a reményt. És ha valamelyikünk meghalna, ezt éreznéd. Reménytelen lennél, elveszett és gyenge. Lucifer pedig ezt kiakarja használni.
-Miért pont veled? - suttogta halkan Destiny.
-Megpróbálta ezt Nikey apjánál is. Declan nemet mondott, pedig a szabadsága lett volna a tét. Ashley helyzete kicsit más. Neki az anyukája volt démon. Fura, de néha megesik. Aurora szerette Asht, és feláldozta magát, a lányáért, szóval ő nem jöhetett szóba. Így maradtam én. Megkereste az apámat, és alkut ajánlott neki. Megöl engem, neki pedig megadja amire vágyik. Vissza adja a címet, amit születésem után elvett tőle. Újra a Pokol egyik hercege lesz.
-Végezek vele. - ismételte.
-Destiny, nem tehetsz semmit.
-Miattam van. - csattant fel. - Miért ne tehetnék?! Van hatalmam. Képes vagyok rá.
-A lépcsőt is alig bírtad megmászni, annyira gyenge vagy. Nem teheted meg!
-Nem vagyok gyenge. - suttogta halkan.
Remek. Megbántottam.
-Igaza van. - szólalt meg Mina. Hálásan ránéztem. - Nem tudom mi vagy. Nem tudom mi ez az egész igazából, de még én is látom, hogy valami nincs rendben veled. Rosszul nézel ki. Fal fehér vagy, néha kapkodod a levegőt, és gyenge vagy.
-Köszönöm.
-Egy tucat démonnal is elbánnék. - mondta gőgösen Destiny. - De ha nem, akkor nem. - rám nézett, a szemeiben fájdalom csillant. - Nem az én halálom.
Ez most szíven ütött. Nem hitt bennem. Nem hitt az erőmben.
-Fekete koporsót kérek. - morogtam.
-Csak meg akarlak védeni! - csattant fel Destiny.
-De nem kell megvédened, nem tartozol nekem semmivel Destiny. Ez az én harcom.
-Angyalka. - kezdte Nikolai. - Nem tehetsz semmit. Az apja kihívta. A démonok, nem sok mindent tisztelnek, de az ilyen párbajokat igen. Ez egy szent dolog nekik, a kihívó és a kihívott között kell lezajlania. Elmehetünk, támogathatjuk őt. De ennyi. Csak akkor szólhat közbe valaki, ha nyílt csalás történik. De az apja nem lenne ilyen hülye. Ha csalni próbál Lucifer megtudja, és ő maga intézi el.
Destiny felállt.
-Hisztek ebben? Komolyan hisztek ebben? Lucifert nem fogja érdekelni a csalás, a halálodat kívánja, élvezettel fogja végig nézni azt.
-Kicsit több hitet kérek.
-Nem lesz esélyed, Ethan. Szeretlek. Tudom, hogy erős vagy, tudom, hogy bátor vagy, de nem fogod túlélni.
-Akkor legalább emelt fővel halok meg. Kifogok állni magamért és sajnálom, hogy ezt te nem érted meg.
Destiny nagyot sóhajtott.
-Mikor lesz?
-Két hét múlva. - vágtam rá.
Hazugság volt.
Tudtam, hogy próbálna közbe avatkozni, így a valós dátumot nem mondhattam el neki. Nikolai egyet értett ezzel kapcsolatban, tudta, hogy igazam van. Majd ő velem lesz. Támogatni fog, ezt jól tudtam.
Destiny behunyta a szemeit.
-Kérlek. - suttogta. - Olyan, mintha a testvérem lennél. Nem veszíthetlek el.
-De nem vagyok a testvéred! - kiabáltam.
Destiny szemei hirtelen kinyíltak. A szemeibe könnyek szöktek, de az arca még az én szívemnek is fájdalmat okozott. - Nem vagy a testvérem, és soha nem is leszel Destiny. A barátom vagy, de ennyi. Ne akard az én harcaimat is megvívni, törődj a sajátoddal. Mentsd a saját életed.
Destiny fájdalma szinte kézzel fogható volt.
Sajnáltam, amit mondtam, de muszáj volt. Megkellett bántanom, hogy ne akarjon hősködni. Elkell magamtól taszítanom, hogy megmentsem az életét.
-Soha többé nem akarlak látni. - mondta. - Töltsd azzal a hátra lévő két heted, amivel csak akarod, de ne merj a közelembe jönni. Mina. - nézett rá hirtelen a lányra. - Szabad vagy. Nem kell visszajönnöd. Maradj csak itt a szánalmas életedben, küzdj tovább a démonaiddal egyedül, és legyen boldog két heted Ethannel. Megérdemlitek egymást. - Destiny a szemeimbe nézett. - Nem vagyok a barátod, Ethan. - suttogta könnyes szemekkel. - Többé már nem.
Megfogta Nikolai kezét, majd elvillantott.
-Ez csúnya volt. - szólalt meg egy idő után Mina. - Nem érdemelte meg ezt, bár egy hisztis picsa.
-Érte tettem. - mondtam szomorúan. - Muszáj volt megbántanom. Nem lehet a részese ennek. Nem kockáztathatom az életét.
-Nem két hét múlva lesz, ugye?- nézett rám.
-Két nap múlva lesz. - vallottam be őszintén. - Muszáj volt hazudnom neki.
-Ha túléled, sokáig nem fog megbocsátani, ugye tudod?
-Eperke, ha ezt túlélem, mindent elfogok követni a bocsánatáért, de addig nem teszek semmit. Utálnia kell.
-Nem utál. - mondta Mina kedvesen. - Nem kedvelem őt, de szeret téged. Megfog neked bocsátani, csak éld túl.
-Így hiszed?
-Nem. - mondta. - Valószínüleg soha nem bocsát meg, de ezt nem akartam kimondani hangosan. Fájdalmat okoztál neki, és ha nekem mondtál volna ilyeneket szerintem én magam öltelek volna meg. - vállat vont. - De miattad haza engedett, szóval ezért igazán hálás vagyok. És nem. Soha senkinek nem mondom el, hogy mi vagy.
-Köszönöm. - mondtam. - Akkor keresek egy helyet erre a két napra. Valahol meghúzom magam. Örülök, hogy megismertelek, eperke.
Mina nagyot sóhajtott, majd nyelt egyet.
-Ethan. - mondta halkan. - Maradj itt. - tette hozzá.
Meglepett.
-Nem akarok a terhedre lenni. Nem akarom, hogy kényszerből invitálj magadhoz.
-Magam miatt teszem. - pirult el. - Azt szeretném ha maradnál, persze csak ha te is akarod.
Halványan elmosolyodtam, majd közelebb mentem hozzá.
-Valószínüleg elkellene mennem. - suttogtam.
-Lehet.
-Biztos ezt akarod?
Nyelt egyet.
-Megpróbálni meglehet.
-Mina?
-Igen?
-Megfoglak csókolni.
-Erre várok. - suttogta.
Újra mosolyogni kezdtem, majd megcsókoltam.