2,5. Napfény

13. Fejezet (Ethan)

Destiny tortája ocsmányul festett, az íze borzalmas volt, de amikor Dominic enni kezdte és ahogy közben csillogtak a szemei az felbecsülhetetlen.
Tudtam, hogy nehezére esik lenyelni minden falatot, de megtette a hugáért aki szívét lelkét bele adta abba a tortába.
Nyugtattam Dominicot, hogy talán jövőre jobb lesz, de ő csak lemondóan rázta a fejét, és felvilágosított, hogy Destiny 13 éves kora óta minden évben meglepi egy tortával, és a torták évről évre rosszabbak, de ezt soha nem mondja el neki, mert tudja, hogy azzal egy életre megbántaná.
-Nem 15 éves tinik vagyunk már. - Mina hangja szakított ki a gondolataim közül.
-Te vendég vagy ebben a házban. - mondta hanyagul Destiny. - A bátyám szülinapja van. Ez a nap az övé. Minden évben játszunk ilyen játékot, nem miattad törjük meg a hagyományt.
-Felelsz vagy mersz. Most komolyan? - nézett kérdőn Mina az ünnepeltre.
-Ez a hagyomány. - tárta szét kezeit Dominic. - Nem ma ünnepeljük a szülinapom, majd 8.-án. De én ezzel ünneplek.
-Jó. Legyen. - morogta eperke az orra alatt.
Mindannyian Destiny szobájában voltunk. A padlóra gyertyák voltak téve. A földön ültünk egy körben, középen egy üres üveg, mellettünk pedig rengeteg pia.
-Oké. - csapta össze tenyerét Dominic. - A szabályok. A kérdésekre öszintén kell válaszolni. A mersz résznél pedig mindent megkell csinálni. Kivéve Nikolait és a hugomat. Nekik nem tehettek fel erotikus tartalmú bátorsági próbát, csak egymással.
-És, aki nem akar válaszolni, vagy nem csinálja meg az iszik. - tette hozzá Destiny. Össze csapta a tenyerét. - Rendben. Én kezdek. - megforgatta az üveget. Az üveg szája Ashley felé mutatott. - Felelsz vagy mersz? - nevetett Destiny.
-Felelek.
-Gyáva. - mosolygott. - Miért mondtál mindig nemet Ethannek?
Erre felkaptam a fejem. Engem is érdekelt a válasz.
-Mert mindig is csak testvérként tekintettem rá. Idegesítő, hisztis, akaratos,  hiú. Minden megvan benne ami egy jó testvérben.
-A vége ironikusan hangzott. - jegyeztem meg.
-Az is volt. - nevetett, majd forgatott.
Az üveg Dominicra mutatott.
-Felelsz vagy mersz? - kérdezte.
-Merek.
-Az én testvérem. - mondta büszkén Destiny.
-Vetkőzz le. Csak az alsó nadrág maradjon rajtad. És természetesen a játék végéig így kell maradnod.
-Ha kell akkor kell. - mondta Dominic, majd vetkőzni kezdett.
Mina elpirult, Destiny unottan nézte, Ash pedig itta a látványát.
Talán igaza van Minanak? Tenyleg van valami köztük?
Miután Dominic visszaült megpörgette az üveget.
-Nikolai.
-Felelek. - mondta mielőtt feltehette volna a nagy kérdést.
-Mi az ami a legjobban idegesít a hugomban?
-Ez szemét kérdés volt. - sziszegte Destiny.
-A makacssága. És a nagy szája. Mert tudom, hogy egyszer a nagy szája miatt óriási bajba fog keveredni.
Nikolai forgatott.
-Ethan. - nézett rám.
-Merek. - mondtam bátran.
-Játszd el valamelyikünket, és addig nem hagyhatod abba amíg rá nem jövünk ki az.
-Mi sem egyszerűbb. - mondtam.
A nem létező hajam dobálásával kezdtem. Majd hosszan rebegtettem a szempilláimat.
-Jézusom. - mondtam vékony hangon. - Nem tudom eldönteni, hogy milyen színű legyen a körmöm. Vörös vagy fekete? Na hogy áll a ruha? Ugye nem úgy nézek ki mint egy olcsó prosti? Mert minden vagyok csak olcsó nem. Azt mondtad kurvás a ruhám? Ethan, ami kurvás az jó. - majd kacsintottam egyet.
-Te szemét. - csapott a karomra Destiny. - Ez én vagyok. Nem is szoktam rebegtetni a szempilláimat.
-De, amikor nagyon akarsz valamit.
-És a haj dobálás?
-Amikor leakarod nyűgözni a bátyámat, mindig elkezded dobálni a hajad, mint valami féleszű idióta.
-Te szemét. - mondta újra.
Az üvegért nyúltam. Azt akartam, hogy Minat kapjam. Tudtam jól, hogy felelni fog. Tudni akartam az igazi nevét.
De nagy bánatomra az üveg szája Destinyre mutatott.
Sóhajtottam egyet.
-Felelsz vagy mersz?
-Merek. - nézett rám dacosan.
-Idd meg a maradék gint, ami az üvegben van.
Destiny felemelte az üveget. Talán a negyede volt benne vagy még annyi se.
-Komolyan, Ethan? Ennél dedósabb dolgot nem is adhattál volna.
-Mondja a lány, aki felelsz vagy merszt játszik a bátyja szülinapján.
Bemutatott, majd megitta a gint.
Most ő volt a soros.
-Mina. - nevetett. - Felelsz vagy mersz?
-Felelek.
-Olyan kiszámítható vagy. - morogta Destiny. - Még mindig nem mersz élni?
-Élek! - csattant fel Mina.
-Nem is élsz. Ez csak létezés. Nem hiszem el, hogy amikor magadba nézel akkor őszintén ezt akarod.
-Nem tudsz te semmit rólam. - sziszegte Mina.
-Dehogynem. A reggeli beszélgetésünk után elég jól tudom, hogy félsz a képességed miatt. De emlékezz arra, hogy mit mondtam.
Nagyot sóhajtottam.
Tudtam, hogy össze fognak veszni.
-Majd eldöntöm, hogy mit akarok kezdeni az életemmel. - csattant fel Mina. - Nem mindenki olyan, mint te, Destiny, ami nem is baj. Mert tudod, még egy napra se szeretnék olyan lenni, mint te.
Destiny nevetett.
-Ó, Mina. Lehet, hogy nem akarsz olyan lenni mint én. De vágysz valamire ami nekem megvan és neked nincs. Szabad akarsz lenni. Merész, kiszámíthatatlan, erős és szenvedélyes.
-Ha a szenvedély arról szól, hogy két tucat férfival fekszek le, akkor inkább kösz, de nem kérek belőle.
Destiny nevetni kezdett.
-Keveset mondtál drágám. Száznál is több emberrel feküdtem le.
-Gusztustalan vagy. - grimaszolt Mina. - Nem is értem Nikolainak hogy van gusztusa hozzád.
-Úgy, hogy tudja: éltem és élek. Nem tagadom le a múltam, nem teszek úgy mintha nem lenne igaz, mert akkor hazudnék. És sok minden vagyok, de hazug nem, ezt pedig te mondtad délelőtt, Mina. Megtettem. Élveztem. Kihasználtam minden lehetőséget, csak a mának éltem, csak a pillanatnak, és egy percét sem bánom. Mert egy megbánásokkal teli életnek semmi értelme.
-Angyalka? - mondta kedvesen Nikolai.
-Tessék?
-Engedd, hogy Mina megpörgesse azt az üveget. Megválaszolta a kérdésed és ez a bátyád szülinapja.
Destiny sóhajtott egyet, majd elengedte az üveget és Nikolai ölébe mászott. A testét a bátyám mellkasának döntötte. Nik bele puszilt a hajába, majd erősen átkarolta őt.
-Igazad van, Niko. - sóhajtott. - Csak tessék, Mina. Te jössz.
Mina a szemeit forgatta de azért az üvegért nyúlt, és megpörgette.
A játékot hosszú időn keresztül játszottuk. Mina egyre jobban felszabadult köztünk, Ash és Dominic egyre közelebb ültek egymáshoz, Destiny pedig percről percre csak részegebb lett.
-Igyunk! - kiáltott fel egy idő után. Megemelte a félig üres üveget. - A bátyámra. Mert ő a legcsodálatosabb dolog az életemben. Boldog 25. szülinapot, Dommy.
-Dommy? - nevetett Dominic. - Utoljára a 10. szülinapomon hívtál így.
Destiny vállat vont majd az üveg után nyúlt. Megpörgette. És a szája Minara mutatott.
-Felelsz vagy mersz? - morogta Destiny.
Mina eddig csak felelt. De nagy bánatomra a nevét nem tudtam meg. Inkább ivott, hogy kitérjen a válasz elől.
Mina egy pillanatig csendben maradt. Olyan volt, mintha eszébe jutna valami.
-Merek. - mondta Mina.
Meglepődtem. Azt hiszem ő is meglepődött azon amit mondott.
Destiny szemei gonoszan csillogni kezdtek.
Ez nem lesz jó. Ez nagyon nem lesz jó.
Mina Montgomery vagy túl tökös vagy túl ittas, ha Destinynél mer.
-Felnősz a játékhoz, Mina. - mondta Destiny, majd Mina szemeibe nézett. - Csókold meg Ethant.
Csend.
Mina arca piros lett. Nikolai lemondóan a fejét rázta, Destiny pedig mosolygott.
-Mi az Mina, mégsem vagy olyan bátor? Mégsem akarsz élni?
-Nem kell megtenned. - mondtam. - Ez csak egy hülye játék.
-Nem fogsz győzni. - mondta Mina.
-Már győztem, drágám.
Mina felállt.
Majd nagy meglepetésemre az ölembe ült.
Nagy levegőt vettem.
A szemei furán csillogtak. Talán a sok alkohol miatt.
-Megis csókolod végre? - mondta unottan Destiny. - Megmutassam, hogy kell?
-Tisztában vagyok vele. - suttogta Mina.
-Semmit nem fog jelenteni. - mondtam halkan Minanak.
-Még a semminél is kevesebbet. - felelte, majd megcsókolt.
Az ajkai puhák voltak.
A csókja pedig isteni.
Lágy volt, pont úgy mint ő maga.
Viszont egy idő után valami megváltozott. A karjait a nyakam köré fonta. Hátulról a hajamba túrt, és olyan hévvel, olyan szenvedéllyel csókolt, mint még soha senki.
Nem tudom mennyi idő telhetett el. Az sem érdekelt, hogy kik vannak körülöttem, csak akartam őt.
A csók végén a szemeimbe nézett. Az ajkai duzzadtak voltak, hangosan szedte a levegőt.
És a szemei. A szemeiben olyan vadság ült, ami nem megszokott tőle.
Nem tudtam mit tenni, a farkam megkeményedett, a fantáziám beindult.
-Ez is kipipálva. - mondta Destiny amikor Mina lemászott rólam. - Győztem.
-Nem. - mondta Mina. - Megtettem.
-Ó, Mina. Most még azt hiszed nyertél. De amikor rájössz, hogy mit miért tettem, azt is tisztán fogod látni, hogy mire értem azt, hogy győztem. Talán még hálás is leszel nekem.
-Hálás? Neked? - Mina nevetett. - Soha.
Nem tudtam megállni, muszáj volt rá néznem.
Amikor észre vette, hogy figyelem, halványan rám mosolygott.
Hazudtam.
Hazudtam akkor, amikor azt mondtam nem fog jelenteni semmit.
Mert jelentett valamit.
Talán túl sok mindent is.