2,5. Napfény

24. Fejezet (Mina/Ethan)

-Nem hiszem, hogy nekem is le kellene mennem. - suttogtam miután újra bele néztem a tükörbe.
-Miért ne kellene? - húzta fel egyik szemöldökét Destiny.
A hátam mögé állt és ő is végig mért.
-Gyönyörű vagy.
-De nem tartozom ide. - mondtam halkan. Destiny a hajamat erős kontyba fogta. Azt mondta azért, hogy ne fegyjem el hattyú nyakam. Halvány zöldes sminket kaptam, ami ment, világos zöld ruhámhoz. Tényleg szép voltam, szépnek is éreztem magam, de ez nem az én világom. - Te a nemesi címek és rangok világába születtél bele, de én nem. Soha nem voltam még ilyen eseményen. Ha lemegyek, egész Fayetteville megismeri a nevem, és nem tudom, hogy szeretném-e. Nem tudom, hogy készen állok-e rá.
-Muszáj készen állnod. - mondta kedvesen. -Ha Ethannel akarsz lenni, akkor meg kell tenned. Tudod, amióta a városba jöttek, amióta a sajtó megtudta, hogy barátok vagyunk, azóta a nyakukra járnak. Ha nem is ma tennéd meg, akkor is szükséges lenne, Ethanért.
Nyeltem egyet.
-Azt se tudom, hogyan viselkedjek. - nyögtem.
-Húzd ki magad, és járj emelt fővel. Ha kérdeznek, akkor válaszolj, ha a sajtó kérdezz ne tedd meg. Vegyülj el, érezd jól magad, de ami a legfontosabb, hagyd magad ragyogni. Ez csak egy szülinapi buli. Igen, most elég bál hangulata van, de tavaly MARVEL témájú volt, én Thornak öltöztem, Dom pedig Fekete özvegynek. Csak élvezd Mina.
-Könnyű mondani.
-A kedvenc nagyim mindig azt mondta, hogy a nemesség nem a származáson múlik, hanem az ember szívén. Elég nemes vagy közénk, Mina.
-Miért vagy velem hirtelen ennyire kedves? - kérdeztem halkan.
Sóhajtott egyet.
-Azért, mert tudod a titkomat, és reménykedem abban, hogy meg is őrzöd. - mondta végül.
-Melyik titokra célzol? Arra, hogy fél lábbal már a sírban vagy? Vagy arra, hogy az imént erőszakkal vettél el egy angyaltól energiát?
Nevetni kezdett.
-Is-is. -felelte. - Nem akarok arra gondolni, hogy ez az utolsó szülinapom, Mina. Arra meg főleg nem, hogy mit tettem azért, hogy részt vehessek rajta. Bocsánatot fogok kérni Michaeltől, de ezt muszáj volt megtennem.
-Muszáj volt fájdalmat okoznod egy másik embernek?
-Angyalnak. - húzta a száját. - Önként nem segített volna nekem, mert most haragszik rám, nem hagyhattam cserben a bátyámat, Mina.
Megráztam a fejem és már válaszolni akartam neki, hogy ez nem elég ok, de megelőzött.
- De most fogd meg magad és húzd le a segged. Még ki kell sminkelnem magam. Szólj a bátyámnak, hogy fél óra múlva feljöhet értem.
-És a ruha?
-Majd segít felvennem. - kacsintott rám.
Bólintottam egyet, majd elindultam lefele.
Gyerünk, Mina. Megtudod csinálni.
......................................................................

Hamarabb éreztem meg a jelenlétét, mint ahogy megláttam volna őt.
Amikor pedig megláttam még levegőt venni is elfelejtettem.
Gyönyörű volt.
A zöld ruhája kiemelte fehér bőrét és eperszőke haját.
Kontya kiemelte hosszú, hattyú nyakát. Mosolya zavart volt, de édes. Minden vágyam az volt, hogy felvigyem a szobámba és magamévá tegyem, de tudtam, hogy még nem jött el az ideje. Még nem beszéltem Destinyvel. Még nem ünnepltük meg az ikreket.
Igen, tisztában voltam azzal, hogy nem ikrek, de az apukájuk állandóan így hívta őket, és teljesen rám ragadt. Destiny és Dominic ikrek voltak, két év kor különbséggel, mindenki tudta.
-Csodálatosan nézel ki. - suttogtam, amikor Mina hozzám ért. Elpirult. Imádtam, amikor elpirult.
-Azért te sem panaszkodhatsz. - mondta halkan.
-Az 1800-as évek óta nem viseltem ilyen ruhákat. - megvontam a vállam. - De mindent a rózsámért. - megköszörültem a torkom. - Hogy van?
-Meglepődnél milyen jól. - mondta túl hanyagul.
-Biztosan?
-Ethan. Destiny jól van. Lassan ő is elkészül, csak kell még neki egy kis idő. Nincs baja.
Fura volt a hangja. Valamit titkolt előttem, de nem mentem bele a részletekbe. Nem akartam erőltetni.
-Dominic hol van? - kérdezte meg Mina.
-Ashleyvel. - morogtam. - Ebből baj lesz.
-Ugyan már. Miért lenne?
-Mert Destiny mögött csinálják. Nem akarom tudni mi van köztük, de minél tovább húzzák, Destiny annál dühösebb lesz.
-Akkor üzenj neki, hogy fél órája van. Destiny mondta, hogy fél óra múlva menjen fel érte.
Elővettem a telefonom, majd rövid SMS-t írtam neki, miszerint fél óra múlva randija lesz a húgával, így szálljon le a nővéremről.
Kösz tesó. - jött a válasz egy fél perccel később.
Bólintottam egyet, majd a telefont visszaraktam a zsebembe.
-Ők akkor most együtt vannak? - kérdezte Mina.
Nevetni kezdtem.
-Nem tudom mi van Ash és Dominic közt. Őszintén megvallva nem is vagyok kíváncsi arra, hogy mit is csinálnak ők ketten. De az biztos, hogy Destinyit érdekelni fogja.
-Mióta vannak ilyen jóban?
-Nem tudom. - vontam meg a vállam. - Egy ideje. Nem is értem a rózsám hogy nem vette észre.
Mina mintha tudta volna erre a választ, de inkább hallgatott. Én pedig nem akartam erőltetni.
Inkább felé nyújtottam a karomat, majd a bálterem ajtajára néztem.
-Nos, eperke. Készen állsz életed legizgalmasabb kalandjára?
Mina nyelt egy nagyot, majd felnézett rám és belém karolt.
-Veled? - kérdezte. -Bármikor.
Halványan elmosolyodtam, majd gyors csókot adtam a szájára.
Mina ismét elpirult.
Az ajtók pedig kinyíltak.