2,5. Napfény

17. Fejezet (Mina)

-Láttad az apádat? - törtem meg a csendet hirtelen.
Ethan mellkasán feküdtem, és kis köröket rajzoltam rá.
-Nem. - felelte. - Az egyik szolgájával találkoztunk.
-Szerinted le tudod győzni?
-Azt hiszem. - csend. - Nem tudom. Ő egy herceg volt régen, a hercegek pedig erősek és hatalmasak. Nem tudom, hogy mire lesz elég az én erőm, de nem fogom feladni.
-Szerinted Destiny tudna vele végezni?
-Destiny ereje páratlan és hatalmas, de a hatalma saját magából ered. Amíg gyenge, addig nem hiszem, hogy képes lenne rá, és nem akarom, hogy baja essen miattam.
-Aggódsz érte, félted őt. Nem tudom, miért de persze neked ez a normális. De ha nem jelentene neked semmit, ha nem akarnád megóvni, szerinted akkor ilyen állapotban le tudná őt győzni?
Ethan pár pillanatig csendben maradt.
-Igen, képes lenne rá. Viszont lehet, hogy utána nagyon legyengülne, és abba halna bele. Azt pedig nem hagyhatom. Nikolai soha nem bocsátaná meg nekem.
-De azzal a tudattal se élhetne, hogy nem tett semmit érted. - suttogtam.
-Tett. Egy egész életet ajándékozott nekem, ennél többre soha nem volt szükségem.
Ethan sóhajtott egyet.
-Anyukád még mindig lát minket?
-Nem. - feleltem halkan. - Ez a dolog öröklődik. Amikor az én képességem megjelent az övé eltűnt. Ezért nem szeretnék gyereket. Nem akarom őt egy átokkal sújtani.  Nekem szerencsém van. Anya képessége már kiskorában a felszínre tört, és mivel neki nem kellett testi kontaktus hozzá, ő mindig látta őket. Nekem lehetett normális gyerekkorom, és félig normális tini korom, de neki nem. És utána is élhettem, csak ügyelnem kellett arra, hogy ne érjek hozzá senkihez. Anyáék sokáig azt hitték, hogy én más vagyok, hogy nem örököltem, de mégis.
-Honnan ered ez a képesség, eperke?
-Van egy történet, miszerint hasonló képessége volt Van Helsingnek. Igen, az a Van Helsing, a szörny vadász. Elméletileg ezt az adományt Isten ajándékozta neki, és azt is, hogy a leszármazottai öröklik ezt a képességet. Arra lettem teremtve, hogy felismerjem a rosszat és szörnyeket öljek.
-Nem lehet megszabadulni tőle?
-A legendákban azt írják, hogy ez egy áldás, de mi ezt csak átoknak hívjuk. Sajnos nem lehet tőle megszabadulni. - sóhajtottam egyet. - Őfelsége azt mondta tud rá egy megoldást, mi az?
-A képességed nem tűnne el. - mondta Ethan. - De soha többé nem kellene démonokat látnod, ha a Pokol kapui bezáródnának.
-Szóval Destinyn múlik a jövőm. - nyögtem lemondóan.
Ethan nagyot sóhajtott.
-Wilhelmina? - szólalt meg oda nem illően.
-Mi? - kérdeztem bután.
-A Mina, ennek a névnek a becézése? - kérdezte.
-Nem. - nevettem halkan. - A sors fintora, hogy anya Dracula rajongó. Maga a Mina név tetszett neki, de valami eredetibbet akart.
-Akkor mi a teljes neved? - kérdezte.
Nagyot sóhajtottam.
Azt hiszem, itt az ideje, hogy elmondjam neki.
-Lumina. - feleltem. - A teljes nevem Lumina Montgomery.
-Csodálatos neved van.
-Azt jelenti, hogy napfény. - mondtam. - Anyáék azt szerették volna, hogy pozitív dolgot jelentsen a nevem. Az anyukámat Marianak hívják, azt jelenti, hogy tisztaság. A nagyszüleim reménykedtek benne, hogy a név megvédi őt a képességtől, de nem így lett. Aztán anyáék is úgy döntöttek, hogy megpróbálják, de mint tudjuk, nekik se jött össze.
-Illik hozzád ez a név.
Megvontam a vállam.
-Lumina. - mondta ki hangosan.
Megborzongtam.
A nevem soha nem hozott ki belőlem semmilyen érzelmet.
Oké, hazudtam.
Amikor a szüleim a teljes nevemen szólítanak, akkor mindig pánikolok, de erről nem kell tudnia.
-Tetszik, ahogy kimondod a nevem. - vallottam be hirtelen.
-Tetszik, ahogy itt fekszel a karjaimban, meztelenül. - mondta ő.
Nekem is tetszett és ez volt a baj. Nem kellene ilyeneket éreznem, főleg azok után, hogy lehet elveszítem őt, még úgy is, hogy soha nem is volt igazán az enyém.
Többet akartam belőle, többet tudni róla, többet vele lenni, és lehet, hogy erre nem lesz időnk.
Hiszek neki, tudom, hogy erős, de ő sem bízik igazán magában.
Talán csak azért van most itt velem, hogy kiélvezze az életet amíg tudja.
De nem számított, mert egy valamiben igaza volt Destinynek.
Egy életem van és tényleg élveznem kell, még az átkommal együtt is. Ha nem ma teszem meg ezeket a dolgokat, akkor mikor?
Még egy kicsit szükségem van arra, hogy az övé legyek, még egy kicsit vele akarok lenni. És ez a kis idő azt akarom, hogy több legyen mint két nap.
Szóval nincs más választásom.
Most az egyszer az életben önzőnek kell lennem.
Most az egyszer csak az én érdekemre kell gondolnom.
És azt akarom, hogy Ethan hosszú ideig éljen még, erre pedig azt hiszem, csak egy megoldás van.
Két nap múlva alkut kötök az Ördöggel.
Felkeresem Destinyt.