Az újdonsült idol

20 - Debütálás, vagy sem?

Egy év és két hónap.

Hogy mi is történt ez idő alatt?

Eltörtem a csuklóm, aznap este mikor gyakoroltam. Ennek ellenére, viszont folytattam a koreográfia elkészítését, csak óvatosabban és Markkal az oldalamon, mivel semmi áron nem akart egyedül hagyni, ezért minden este teljesen kipihenten és üdén látogatott meg gyakorlás közben, szinte mindig sport szerelésben érkezett, hogy beállhasson mellém. Együtt találtuk ki a lépéseket, gyakoroltunk, de az elképzeléseim alapján alakítottunk ki mindent. Bár, törött csuklóval sokkal nehezebben ment, mint terveztük... De a lényeg, hogy időre elkészítettük a koreográfiát, amit én elő is adtam és meglepően nagy sikert értem el vele. Ezek után már kissé nehézkesen, de összeszedtem magam és gőzerővel hajtok, hogy kijavítsam azt amit az utóbbi időben elrontottam. Jobban odafigyelek és ügyelek arra hogyan eszem, illetve alszom. Habár most újabb diétára fogtak így megint csak kevesebbet kell ennem. De bele lehet szokni idővel. Vagyis, próbálom ezzel biztatni magam.

Újra megszűntek az ügynökségen belül a barátságok, mivel a JYP úgy döntött indít egy újabb debütáló csapatot, a koncepciót még nem lehet tudni, annyit mondtak csak, hogy vegyes lesz. Azaz fiúk és lányok is lesznek benne egyaránt, ezért mindenki húzzon bele, mert hamarosan selejtező és bejelentik az új csapatot. Mindenki próbál, gyakorol, izgul és reménykedik. Régen debütált új banda itt, ezért ez mindenki számára hatalmas lehetőség. Minden órán jegyzetelnek a tanárok, feljegyzik, hogy alkalmas vagy-e, milyen a személyiséged és bele illesz-e a végső pár ember közé. Mivel, csak ők tudják az alap koncepciót, így könnyedén beajánlanak jó pár gyakornokot, akiket egy meghallgatás után kiválasztanak, majd "berakják" őket a debütáló bandába.

Ha minden igaz, holnap tudjuk meg kik azok akik mennek az utolsó meghallgatásra. Mivel az aulában a faliújságra ragasztják ki a szerencséseknek a neveit. Nekem, személy szerint vegyes érzelmeim vannak, mert szeretnék debütálni, nyilván, de nem látom értelmét egy vegyes csapatnak, kitudja hány srác és lány lenne ott. Szívesebben kerülnék egy egyszerűbb bandába, mint tag, mint egy vegyesbe. De nincs választás, örülök ha itt debütálhatok. Ez egy nem mindennapi lehetőség!

*Másnap*

- Ezt nem hiszem el! - kiáltott fel mérgesen egy trainee - A legjobbak közé tartoztam! Mégsem vettek be! - csapott idegesen a falba, majd egy szisszenés és fújtatás után kirontott a tömegből.

A faliújság körül számtalan gyakornok lézengett, reménykedve, szomorúan, tolongtak a papírlap felé. A többség dühösen, sírva vagy kikelve magából sétált el, de voltak akik csak egy legyintéssel és egy "már megszoktam" mondattal nyugtázták a kiadó döntését. Mire a fehér papírfecnihez értem körülbelül egy óra telt el, nem siettem sehova, nem kellett órára menjek, mivel csak a délután folyamán lesz programom, egy ének és nyelvi tanfolyam, így ráérősen csoszogtam a többi ideges ember mögött. Kivárva a soromat.

Tekintetemmel végigfutottam a lapon lévő neveket, többször is átolvastam, hogy biztosra menjek. De semmi. Harminckettő név szerepelt a lapon, az enyémet kivéve. Nemtetszésem egy hangos sóhajjal nyugtáztam, majd lehajtott fejjel ballagtam vissza a negyediken lévő szobámba.

- Neked sem sikerült? - hallottam meg egy szipogó hangot az egyik ágy felől, nyilván, a fogszabis srác kérdezte, mivel csak az ő holmiját láttam a helységben.

- Nem... - ráztam meg a kobakom - Majd legközelebb - sóhajtottam fel ismételten.

- Áh, ne viccelj -kukucskált ki az ágy felett - Nem lesz legközelebb, nem debütál minden éveben egy csapat, most várhatunk jó pár évet mire lehetőségünk lenne rá. De még akkor sem biztos, hogy...