Egy magyar lány, akinek mindene meg van egy boldog élethez. Család, barátok, kitartás és egy különleges énekhang. A lány már sok versenyen vett részt, ezeket nagyrészt meg is nyerte. De mi történik vele mikor a legjobb barátnője ráveszi egy meghallg...
- Viszlát! - köszöntünk el BoMival karöltve, s elsőként rohantunk vissza a JYP melletti épületbe, ahol a dormunk is helyet kapott. - Siess már! - pillantottam hátra a mögöttem lépkedő lányra idegességemben, aki már így is szinte rohant utánam és hozzám hasonlóan kettesével szedte a lépcsőfokokat fel az emeletre.
- Van még egy csomó időnk! - lihegett felém amint utolért. -A sminked gyorsan összedobom, a hajad is megcsinálom. A ruha is hamar meg lesz - magyarázta akadozó lélegzettel. - Csak kérlek lassíts kicsit! - húzott hátrább a karomnál fogva és felvett egy gyors sétatempót, a futás helyett. De ez mégsem állított meg engem abban, hogy az ajtót konkrétan kivágjam magam előtt és a szobába rohanva tárjam ki a szekrényem ajtaját.
- Mit vegyek fel? - fordultam a lihegő lány felé, aki csak arrébb tolt maga mellől. - Mit mondtál, hova is mentek? - kérdezte a vállfákat húzogatva.
- Egy kávézóba valószínűleg.
- Sehova máshova? - pillantott felém.
- Nem tudok róla - ráztam meg a fejem.
- Akkor ehhez mit szólsz? - kapott le egy bordó hosszú ujjú felsőt, mely felvéve testrezsimúlt. - Ez egy fekete nadrággal? - ötletelt, mire tőlem csak egy fejrázást kapott.
- Fura lenne a pink hajamhoz - mondtam, mire ő helyeslően bólogatott, teljesen egyetértve válaszommal.
- Talán ez - emelt ki egy kék szaggatott farmert, szürke haspólót és egy lenge szintén szürke színű felsőt. - Egy egyszerű fehér cipő és fekete táska is menne hozzá. - magyarázta, miközben a ruhát nézegette, ami... Meglepően jó volt. Elegáns, egyszerű, mégis tökéletes egy találkára.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Ez tetszik - mosolyogtam a lányra, aki csak vigyorogva a kezembe nyomta, azzal a céllal, hogy kezdjek öltözködni. -Ameddig felveszed még nézelődőm. -mondta, s vissza is fordult a szekrényemhez, tovább kutakodni, én pedig szépen átvedlettem a másik ruhadarabokba, majd megkocogtattam a barátnőm vállát, jelezve, hogy készen vagyok.
- Wow! - nyitotta el a száját. - Tényleg jó. Marad ez - szólt mire én gyakran bólogatva fejeztem ki egyetértésem véleményével.
- Ülj le oda - mutatott az ágyamra. - Mindjárt jövök - vigyorgott rám, s kirohant a szobából. Trappolásából ítélve viszont csak átszaladt az ő szobájukba, ahonnan egy jó nagy dobozt cipelt át, majd tette le mellém az ágyra. - Most jön a kedvenc részem! - tapsikolt, és a dobozva nyúlva kezdett el keresgélni, feltehetőleg alapozót, ami menne az én bőrszínemhez. Még szerencse, hogy reggel nem sminkeltem. Legalább azzal sem húztam az időt.
- Ugye nem csinálsz belőlem bohócot? -nyitottam ki a bal szemem, miután éreztem, hogy áttért a jobbra, s ott kezdett el ügyködni.
- Nem, nyugi. Csak tökéletesre törekszem - mosolygott rám. - Kinyithatod - szólt, én pedig eleget téve a kérésének pillantottam rá, már két szemmel. - Tökéletes! - nyugtatott meg, s ismételten egy ecsetért nyúlt, hogy tegyen egy kis pírt az arcomra. Ezzel megkezdve kipingálásom.
- Köszönöm! - öleltem meg, kifejezve hálám, amint befejezte a munkát. Hiszen, szegény igencsak megszenvedett a sminkemmel. Hallgatta végig idegeskedésemet, s viselt el a túlzott adrenalinommal együtt.
- Máskor is - kacsintott rám, mire csak nevetve ütöttem meg karját. - Na de indulj, mert elkésel - fordított meg, kilökdösve engem a bejáratunkon.
- Majd jövök - intettem vissza az ajtóban vigyorgó lánynak, ezzel őt magára hagyva a hosszas segítkezése után. Én pedig mélyeket lélegezve sétáltam le a lépcsőn. Lassan lépkedtem, ezzel is időt szánva saját magamnak arra, hogy fel tudjak kellőképpen készülni a következő órára, esetleg órákra, percekre...
- Nyugi, Rebeka - sóhajtottam fel halkan amint leértem az ajtóhoz. - Nem fog elrabolni, ő egy igazán kedves srác - biztattam magam. - Ha mégis... Hoztam magammal gázstrayt - ütögettem meg a fekete táskámat, melynek rejtett zsebében ott csücsült a biztonságomat nyújtó eszköz. Lehet kicsit túlreagálom. - Huh - lélegeztem fel, amikor a parkoló széléhez értem és keresni kezdtem a fiút, akivel találkám lenne, de sehol sem találtam. Ezért egy enyhe pánik ütötte fel fejét a belsőmben, részben mégis fel tudtam lélegezni. Hol vagy ismeretlen srác ?
- Szia! - hallottam meg magam mögül hirtelen hangját, mire ledermedve fordultam lassan hátra. Nem számítottam erre a hirtelen találkozásra, akartam adni magamnak egy kis felkészülési időt, mint például, mire mellém sétál, vagy én felé. Úgy nyertem volna egy kis bátorságot ehhez az egészhez.
- Öhm... - köszörültem meg a torkom. - Hali - intettem egy zavart mosoly kíséretében, mire ő kuncogva fogadta megilletődőstégemet. Óvatosan végignéztem rajta, megbizonyosodva kilétéról, de sajnos, vagy nem, be kellett látnom, hogy valóban a boltból ismert fiú állt előttem. Arcát ismételten egy fekete maszk takarta, még haját ismételten egy baseball sapka rejtegette a kíváncsi szemek elől. Felsőtestét egy fehér póló, még lábait egy fekete jobb térdnél szaggatott farmernadrág fedte. Felsője egyszerűen be volt tűrve nadrágjába, melynek öve színe tökéletesen illet szintén fekete cipőjéhez. Meglepettem konstatáltam, hogy egy ennyire egyszerű és hétköznapi szerelésben is ilyen... Jól nézett ki. Valljuk be. Hisz, az egész alkata elképesztő volt, mégis sovány, kiállásának köszönhetően pedig férfias.
- Tessék - nyújtott felém egy fekete anyagot. - Vedd fel, nem akarom, hogy botrányba keveredj - magyarázta a kezében lévő maszk okát, mire én képzeletben fejbe is vágtam magam, mivel ez eszembe se jutott. Bárki felismerhetett volna, ha ő nem gondolkozik előre.
- Köszönöm! - mosolyogtam rá, miközben fülem mögé akasztottam a kis pántot, majd ezt megismételve a másik oldalon is, fedtem le teljesen az arcom. - Hova megyünk? - motyogtam az anyag mögül, reménykedve, hogy érti kérdésem.
- Jelenleg? - pillant rám, mire csak kurtán bólintottam. - Előre - bökte ki mire az én szemöldököm az egekig szaladt, neki viszont ezzel ellentétben szemei összeszűkültek, szinte olyannyira, hogy csak remélni tudtam látott-e. Ebből pedig könnyen rájöttem, hogy egy hatalmas mosolyt rejtegetett az arcán lévő maszk.
- A helyre céloztam - javítottam ki magam, egy zavart mosollyal, melyet előle próbáltam leplezni.
- Egy eldugott kávézóba - felelte, míg én nagyot nyelve fordultam felé. - Nyugi, nem foglak elrabolni - szögezte le.
- Ha nem te akkor a szervkereskedő barátaid? - pislogtam felé teljesen komolyan, hisz olvasva a sorok között igen is megfordult a fejemben ez a lehetőség. A fiú csak hitetlenkedve felém fordult, miközben egy enyhe nevetést hallatott.
- Ennyire rossz benyomást keltettem?
- Bárki lehet rosszindulatú, még aranyos csomagolásban is - magyaráztam neki óvatosságom és bizonytalanságom okát.
- Ó! Szóval aranyosnak tartasz? - vonta fel szemöldökét, szemei pedig ismét eltűntek.
- Ilyet nem mondtam! - tiltakoztam kevés sikerrel. A kevés ismeretségünk alatt is már átlátott rajtam. Ezt el kellett ismerem, jó emberismerő volt. Talán túl jó is. Néha pedig a határait is elfelejtette...
