Az újdonsült idol

18 - Régóta várt találkozás

Öt hónap. Ez idő óta osztozom egy szobán négy teljesen eltérő személyiségű emberrel, ez idő alatt egyszer sem találkoztam a legjobb barátnőmmel és ami a legfontosabb, ennyi ideje költöztem ki hivatalosan is Dél-Koreába. A szüleim kéthetente egyszer látom. Markékat meg kétnaponta. Az időm nagyrészt gyakorlásból áll, de nem a megszokott módon. Mostanában este tízig gyakorolok minden nap. Ez azért van, mert a JYP szervezett egy látogatót. Ez annyit jelent, hogy egy másik ügynökség, egyik alkalmazott bandájának elmehetünk a koncertjére, illetve a színfalak mögé is beleshetünk, végignézni milyen is egy ilyen kpop koncert hátulról. Értelem szerűen, pedig találkozhatunk az előadókkal is. De ide sajnos,  csak a legjobbak mehetnek, így az ügynökségen belül megszűnt minden eddigi barátság, mindenki harcol mindenkivel, hogy ő jusson be, ne a másik. Jelen esetben pedig egy Blackpink fellépésről van szó. Én, meg ezt a bandát szerettem anno egyedül mikor még Magyarországon laktam. A mai napig imádom a lányokat, ezért is gyakorlom annyit, el szeretnék jutni a koncertre. Mindennél jobban.

Holnap reggel lesz az eredményhirdetés, amikor megmondják ki mehet el, másnap pedig a koncert. Jelenleg este tíz van, most fejeztem be a próbát, ezért egy gyors zuhany után felsiettem a szobába, ahol a pizsim felvétele után már bújtam is az ágyba. A többiek már rég aludtak, így halkan állítottam egy ébresztőt, a következő pillanatban pedig, elnyomott az álom...

- Kapcsold már ki! - vágott hozzám valaki egy párnát.

- Mi? Hagyjál! - fordultam a másik oldalamra, miközben a fejemre húztam a takarót.

- Hagyunk, csak nyomd ki az ébresztőt! - pufogott a mellettem lévő ágyról az egyik hímnemű szobatársam.

- Milyen ébresztő? - kérdeztem a szemem törölgetve és felülve magam mellett megláttam a villogó készüléket, ami közepes zajt csap, ezzel megzavarva a szobatársaim nyugodt pihenését. - Oh - kaptam a szám elé, majd elhúztam a kis ikont, ezzel kikapcsolva a zajforrást. - Bocsánat, nem hallottam - tartottam fel a kezeim a többiekre nézve.

- Észrevettük - fújtatott az ágyam alatt fekvő. - Minek állítasz ébresztőt, ha úgysem kelsz fel rá? -kérdezte.

- Fogalmam sincs - rántottam meg az vállam, bár ő ezt nem láthatta. - Amúgy jó reggelt - mosolyogtam rájuk lemászva a felső ágyról. Válaszul csak pár morgást és egy ''viszont''-ot kaptam, így gyorsan elfutottam a fürdőbe, hogy felöltözhessek.

Felvettem egy fekete leggingset és egy fehér túlméretezett pulcsit, mivel ma úgysem lesz semmilyen órám, elméletileg a vasárnap szabad, így csak a hirdetésen kell részt vegyek.

- Ti jöttök az aulába? - tártam ki a fürdő ajtaját, miközben a készülődő, illetve alvó társaimra néztem.

- Csak én megyek - tette fel a kezét a csillámpónira emlékeztető lány - A többiek nem neveztek, Zack meg nem vehet részt. - vont vállat a rózsaszínbe öltözött lány, miközben a szélső ágyra mutatott. - Mikorra kell lent lenni? - kérdezte a cipőjét húzva.

- Úgy - néztem a falon lévő órámra - öt perc múlva - rémültem meg, a kevés idő láttán. Ki találta ki, hogy egy hirdetés reggel hét órára rak?

- Akkor futás! - pattant fel és a karom megragadva kezdett el húzni maga után. Na igen, bármennyire is gáz, vagy sem. Nem tudom a szobatársaim nevét. Bármennyire is próbálkozom, beszélgetni is csak ritkán szoktam velük, az is csoda ha este, vagy reggel látom őket.

- Pszt! - bökött meg mellettem állva. - Figyelj oda. Most mondja a neveket - súgta nekem a szobatársam.

- ...szóval, akik részt vehetnek a koncerten, nem mások, mint Minjun, Minseo és Rebeka - olvasta fel a kezében lévő papírról a neveket az ügynökség vezetője, mire a mellettem álló lány a nyakamba ugrott.

- Bekerültünk! - ölelgetett ezek szerint Minseo, a csillámpóni. Hát, akkor kijavítanám magam. Egy szobatársam nevét tudom csak. Haladás.

*Másnap*

- Jegyet - mormogott velem szemben egy biztonsági őr, várva, hogy végre valahára felmutassam a kapott VIP jegyet. Én meg azonnal megemeltem a nyakamban lógó kártyákat, ezzel letudva az órákig tartó várakozást. A fickó csak egyet biccentve lépett el az útból, ezzel szabad bejutást engedve nekem és a mögöttem libasorban sorakozó másik két nyertesnek.

Belépve a helységbe, a színpad előtt találtam magam. Nem egy stadion, és nem is egy brutálisan nagy helyszín volt. Hanem egy átlagosnak mondható terem. Elől egy magas színpaddal, körülötte korláttal és rengeteg álló hellyel. Ezért is tud ide rengeteg ember be szűkölődni. Azért, hogy lássák a kedvenceiket. Akik ha minden igaz már nagyban készülődnek a következő fellépésükre.

- Maguk a kiemelt VIP jegyesek? - sétált mellénk egy testőr. Aki úgy néz ki most inkább játszik kisegítőt, mint figyelné az embereket, vagy a tagokat.

- Igen - vágta rá Minseo.

- Kövessenek - intett maga után, mi meg szépen követtük, mint az elveszett kisgyerekek, pedig itt még eltévedni sem lehetne. Két ajtó van, az egyik kivezet az épületből, a másik meg valószínűleg az öltözőkhöz vezet. Sejtésem be is igazolódott, mivel az ajtón belépve rengeteg rohangáló, kapkodó vagy éppen unatkozó emberrel találtam magam szemben, illetve a négy fellépővel. Lisa épp a kanapén ülve pihent, Jennie haját éppen fixálták, Rosé két ruhával szaladgált, Jisoo meg az énekeket gyakorolta.

- Úristen! - fagytam le az ajtóban, innen pedig daruval sem lehetett volna elmozdítani, annyira lecövekeltem. Előttem volt az a négy lány akiket reggeltől estig hallgattam. Akikről bármennyit képes lettem volna beszélni, hiába nem tettem.

- Na! Mi lesz már? - bökött meg egy mögöttem álló mire felugrottam és arrébb vonszoltam magam az ajtó mellé. - Figyelem! - szólalt fel erényesebben a most már mellettem álló férfi. Mire mindenki ránk kapta a tekintetét. - Ők - mutatott rám és a másik kettő nyertesre - ma itt lesznek és figyelnek. Nem fognak zavarni, csak gyakornokok, a JYP jelenlegi legjobbjai. Valamelyikük, pedig lehetséges, hogy a következő banda tagja lesz. Szóval segítsetek nekik, ha szükséges - magyarázta a férfi, ellenmondást nem tűrően, majd kisétált a helységből.

- Szia! - pattant mellém Lalisa. Egy gyors meghajlás kíséretében. - Lisa vagyok - vigyorgott rám, mint valami gyerek.

- Hali - ismételtem meg mozdulatát - Rebeka, de hívj nyugodtan Bekának, vagy ahogy akarsz - vontam meg a vállam mosolyogva.

- Rendben, Beka - nevetett fel - Nem szeretnél inkább angolul beszélni? - kérdezte, mire én kissé meglepődve bámultam rá.

-De. Igen. Annak örülnék - dadogtam, a szavakat keresve.

- Én is így kezdtem. - vont vállat, mosolyogva - Szívesen beszélek angolul, főleg, hogy hasonló helyzetben vagy, mint régen én - magyarázta. - Bár, egész jó a kiejtésed. Mióta vagy trainee? - kérdezte.

- Öt hónapja.

- Omo - kapta szájához a kezét. - Meglepően jó vagy. Nekem sok idő kellett, de ahogy hallom és vettem észre, neked ez gyorsan fog menni - biccentett. - Elismerésem! - nyújtotta  a kezét, amit én kissé vissza fogottan meg is ráztam. - Remélem hamar debütálsz, nem tudom, mennyire vagy tehetséges, de bízok benne, hogy hamar kollégák lehetünk.