Az újdonsült idol

32 - Ismeretlen

Reggel, fájó végtagokkal, s hasogató fejjel keltem. Őszintén nem volt kedvem semmihez, még élni sem, így csak az ágyamban való forgolódást megunva ültem fel, miközben lábaim keresztbe vetettem egymáson. Kobakom támasztva masszíroztam a halántékom ezzel próbálva megszüntetni a lüktető érzést, s gondolkodni a tegnap este történteken. De semmi nem ugrott be. De elvesztettem minden emlékem, kivéve talán az este elejét, amikor még kissé ittasan beszélgettünk Eunával. Azzal a résszel még nagyjából képben voltam, de hogy azok után mi történt. Az még mindig kérdéses.

- Beka?! - nyitott be kissé nyúzottan BoMi, de amint meglátott megakadt a tekintete szenvedő mivoltomon. - Gyere. Főzök egy teát, utána pedig csinálok neked is reggelit - lépett mellém, majd vigyázva rám, kisegített a hálóból. - Te sem vagy jobban mint a többiek - nevetett fel, amint a konyhába értünk, ahol rajtunk kívül senki sem tartózkodott. Gondolom mind erősen kiütötték magukat a nagy örömükben. Velem együtt, csak annyi különbséggel, hogy én most részegedtem le először. Ők pedig ebben kissé jártasabbnak tűntek. - Tessék - nyújtott felém egy fájdalomcsillapítót, majd egy bögre langyos teát. - Ramen jó lesz? - nyitogatta a szekrényeket, keresgélve bennük valami ehetőt azonban, nem igazán vásároltunk be mostanában, így arra is sort kéne kerítünk. - Nincs más - húzta el a száját. S egy sóhaj után lepakolt pár dobozzal és szépen elkezdte az elkészítésük.

- Köszönöm - mosolyogtam rá, amint átadta, majd a kanálért nyúlva kezdtem el eszegetni a lány társaságában.

- Jobban vagy? - pillantott le rám, a levese majszolása közben, hisz szegény nem igazán tudott leülni, mivel azon az egy széket is ami a konyhában volt, én elfoglaltam. Így ő feltalálva magát felült a pultra és onnan lóbálta le lábait.

- Ühüm - bólogattam hevesen. - Még hasogat a fejem. De hamarosan a régi leszek - mutattam fel a nagyujjam ezzel jelezve, hogy komolyan gondolom.

- Ennek örülök - mosolyodott el. - Akkor te is hamar kijózanodsz, mint én. Remélem a többiek is ilyenek - kuncogott fel, míg én aranyos sípolásán hozzá hasonlóan elnevettem magam. - Utállak - rúgott egyet felém. De szerencsémre a levesemmel együtt arrébb húzódtam még épp időben, hisz így nem ért el az amúgy is gyenge, barátságos rúgása.

- De akkor is vicces vagy ilyenkor! - céloztam a nevetésére, majd folytattam a vihogást, már a hasam fogva, mikor is meghallottam őt is, így már egymáson kacarásztunk. Én rajta, ő pedig rajtam. - Ne menjünk el ma vásárolni? - löktem meg gyengéden a lányt, miután lenyugodtunk.

- Elmehetünk - vont vállat. - Írok egy gyors üzit nekik, addig dobd ki a gyógyszeres dobozt az asztalra, légy szíves - kért meg, majd hajolt a hűtőn lévő posztitekre a kezében lévő tollal együtt.

- Hol van? - kérdeztem a szekrények nyitogatása közben, hisz hiába nyitottam ki majdnem az összes ajtót, vagy húztam ki az összes fiókot, sehol sem találtam a keresett dobozkát. - Ezt nem hiszem el! - fújtattam mérgesen. - Vak vagyok? - fordultam a hűtő előtt guggoló lány felé, aki hiába próbálta elrejteni a mosolyát, nem sikerült neki. - Yah! - szóltam rá. - Hol van? - böktem meg a vállát, mire ő a fejét rázva kelt fel, majd egy széles vigyor kíséretében sétált el az egyik fiókhoz, és mosolyogva emelte a szemeim elé a keresett dobozkát. - Az előbb nem volt ott! - mutattam rá, és elképedve figyeltem a fiókot, s a dobozkát tartó lányt.

- Vak vagy - bökte ki, majd az asztalra dobta, majd a kezem elkapva kezdett el maga után húzni. - Van nálad pénz? - állt meg az ajtó előtt, s fordult hátra felém. Azonban én csak egy fejrázással válaszoltam neki. - Akkor hozok - nevetett fel, majd elindult gondolom a tárcájáért. Én pedig a addig felvettem a cipőm, majd felkaptam egy bő pulcsit, hogy annyira ne fázzak így a tavasz vége felé. Átöltözni nem öltöztem, hisz a tegnapi ruhámban aludtam, ennek köszönhetően, viszont nem fürödtem, ami gusztustalan, de a tegnap estének hála lehetőségem se volt rá. Csak miután haza értünk. Így a debütálás után fürödtem utoljára. De szerencsére egyáltalán nem voltam büdös, de biztos ami biztos alapon azért befújtam magam. Majd megvártam BoMI érkezését, így már együtt indultunk el a közeli plázába bevásárolni. Ami lehet nem volt túl jó ötlet, tekintve, hogy már bárki felismerhet az utcán, és mi elfelejtettünk felvenni egy maszkot. Már mindegy alapon befordultunk a boltba, majd pakolgatni kezdtünk.

- Paprika? - emeltem meg a kezemben lévő szatyrot, melyben az előbb említett zöldség foglalt helyet.

- Jöhet - bólogatott, majd tovább keresgélt, s válogatott a választékok közt. - Elmennél nekem pár doboz levesért? - pillantott rám, miközben egy köteg burgonyát pakolt a kosárba.

- Persze. De én választok! - mutattam rá mosolyogva, majd el is indultam a bolt nyugati felébe, reménykedve, hogy arra találom az általa kért ételeket. Azonban mint minden más keresgélős dologban, ebben sem volt sikerem. Ezért utam vissza felé vettem, reménykedve, hogy a bolt túlsó oldalán meg is találom, azonban nagy sietségemben neki futottam valakinek. - Oh! - torpantam meg. - Elnézést! - hajoltam meg gyorsan, majd még egy gyors hajlongás és sűrű elnézés kéregetés közepette ki is kerültem, hogy folytathassam eddigi utam, azonban az a  valaki elkapta a felkarom és óvatosan visszahúzott.

- Meg sem vártad hogy válaszoljak - halottam meg egy halk kuncogást, mire a szájmaszkosra kaptam tekintetem és kérőn néztem végig rajta.

- Tessék? - kérdeztem vissza értetlenül. Elvégre is nem értettem mire akar kilyukadni.

- Oh, elnézést! - hajolt meg gyorsan, amit már végképp nem értettem. -Én nem figyeltem eléggé, azért ütköztünk össze - vakarászta meg a tarkóját, melynek egy részét a fekete sapkája takarta.

- Értem - mosolyodtam el. - De azért én is elnézést kérek - mondtam, majd fordultam is vissza, hogy ismételten folytassam utam, de ő megint elkapta a karom. - Mi az már? - nevettem fel kissé erőltetetten, hisz nagyon zavaró tud lenni, ha már másodszorra is visszarángat egy idegen.

- Ennyire unalmas lennék? - engedett el, majd a sapkáját megemelve túrt barna hajába, s amint vissza helyezte a tárgyat a helyére folytatta: - Csak gratulálni akartam - bökte ki végül a maszk alól, mire én egy értetlen fejjel díjaztam kijelentését. - A debütálásodhoz - tette hozzá gyorsan. - Láttalak a színpadon. Nagyon ügyes voltál. Nem hittem, hogy most debütáltok - magyarázta.

- Köszönöm szépen! - mosolyogtam rá szélesen. - De szeretnél még valamit? A barátnőm már vár és még mindig nem találtam meg amit kerestem - hadonásztam kissé.

- Igazából...

Sziasztok!

Mit gondoltok erről az idegenről? Vajon kiderül ki is ő? Kire tippeltek?

Illetve a legfontosabb, Beka vajon megtalálja a leveseket a következő részben? Vagy ez sem sikerül neki ezen a napon? :D