Az újdonsült idol

4 - Idegesség

- Rebeka! - hallottam meg Melissza kiabálását. - Ma van a meghallgatás kelj fel! - rontott be a szobámba, majd az ágyamra ugrott.

- Hagyj aludni - fordultam el tőle. elvégre is, még nem szólt az ébresztőm, így bőven volt időm aludni. Ám Melisszát ismerve ez nem így volt. A lány csak pufogva sietett ki az ajtón, majd csapta be azt maga után.Még én kíváncsian fordultam meg és szuggeráltam az ajtót. Ilyen hamar feladta volna?

Rövidesen azonban a lány megérkezett, egy palack vízzel, melyet a háta mögé rejtve közelített felém, azonban későn rejtette el azt, így megláttam.

- Nem akartam ehhez folyamodni, de nem hagysz más megoldást - mondta, ám én már a hangnemét hallva is felugrottam, ezzel elérve, hogy a lány nem rám, hanem az ágyneműmre borítsa a folyadékot.

- Szép - nevettem fel elkeseredett arcát látva és tessékeltem ki, hogy lehúzva a lepőt, egy kupacba dobtam, hogy amint elkészültem levihessem az udvarra megszárítani. 

Pár perc keresgélés után előhalásztam egy egyszerű viseletet, majd felöltöztem. A hajam felfogtam egy egyszerű copfba. Kinyitottam az ablakom, hátha kicsit hamarabb szárad meg a matracom, hiszen tagadhatatlanul jó idő volt odakint. A lepedőmet és a takarómat felkapva sétáltam le a lépcsőn kivittem az udvarra, ahol kiterítettem a szárítóra.

- Mit csinálsz? - sétált ki apa öltönyben és napszemüvegben.

- Kiterítettem az ágyneműim, mert a "drága barátnőm" leöntötte vízzel - hangsúlyoztam ki a két szót, hogy ő is meghallja bent. - De te hova készülsz? - nevettem el magam az elegáns-menő stílusán. Mivel a haja be volt lőve, és az öltöny plusz napszemüveg eléggé fura volt. Bár már megszokhattam volna. Apa még egész fiatal, 36 éves, ahogy anya is. Még nagyon fiatalok voltak mikor én születtem. Pontosabban tizenkilenc évesek, igen, tudom durván fiatalok voltak, de nagyon jó szülők. Mondom én tizenhat évesen...

- Lesz egy gyors megbeszélésem a cégnél - nevette el magát. - Nem az az életbevágóan fontos, meg a nap is süt, megvakulni pedig nem szeretnék. Ezért is kell a napszemüveg. Meg gondoltam ez jó lesz a meghallgatásra - mutatott végig szerelésén és kitárta a karját.

- Ne! - visítottam fel és megöleltem. - Ti is eljöttök anyuval? Komolyan? - ölelgettem.

- Ki nem hagynánk - engedett el. - De mennem kell, majd jövök - pacsizott le velem és ki is ment.

***

- Minden megvan gyerekek? - sétált mellénk anya.

- Igen, remélem - topogtam egy helyben, így levezetve feszültségem. Hiába tagadnám, az arcomra van írva, hogy nagyon izgulok. Úgyhogy anyáék előtt nem is próbálom tagadni. Talán ennyire még soha nem izgultam, pedig már énekeltem emberek előtt. De ez akkor is más, hiába nem tudtam mi is ez, akkor is a maximumot szerettem volna nyújtani.

- Igen - bólogatott mellettem Meli is. - De mi indulunk, mert mindjárt lekéssük a buszt - köszöntünk el a szüleimtől, akik csak jóval később jönnek, hiszen a nyilvános része koránt sem kezdődik olyan korán, mint nekünk. 

Gyalog indultunk a legközelebbi megállóhoz. Ami igazából csak egy utcával van arrébb a házunktól. Az odaút csendesen telt. Mind a ketten belemerültünk a gondolatainkba. Én a meghallgatáson agyaltam, ami miatt minden kételyemmel ellentétben, hatalmas gombóc keletkezett a torkomban. Magam sem tudtam miért, mégis úgy éreztem, hogy a lehető legjobban kell teljesítenem és felvételt nyernem az egyik céghez.  

- Te nem izgulsz? - néztem rá a barátnőmre aki velem ellentétben, halál nyugodtan ült le a megállóban lévő padra.

- De, nagyon. Csak próbálok a te felfogásoddal élni - mosolygott rám.

- Ezt hogy érted? - pillantottam rá, értetlenül. Milyen felfogásom van nekem amit megpróbál utánozni?

- Úgy, hogy mindig pozitívan látsz mindent, és igyekszek így gondolkozni, na meg nem sikongatni -nevetett fel.

- De aranyos vagy - húztam magamhoz egy ölelésre. - Mikor jön a busz? -kérdeztem miután elengedtem.

- Öhm - nyúlt a zsebébe a telefonja után kutatva, majd miután megtalálta a kis gombot megnyomva a telefon oldalán megnézte az időt. - Mostanában kell itt legyen - szólt, mire a jármű lefékezett a megálló mellett. Tökéletes időzítés.