Az újdonsült idol

67 - Mint régen?

- Még tíz percetek van, srácok - nyit be a fiúk menedzsere mindössze egy pillanatra, utána már csukta is vissza az ajtót, ezzel ismételten magunkra hagyva minket. A mai sztárjaink immár kicicomázva és színpadra képes állapotban üldögéltek a szobában, s úgy beszélgettünk.

- Talán jövő hónapban jövünk haza először, kis időre, utána megyünk tovább - gondolkodott JaeBum a mini turnéjukkal kapcsolatban, mivel felmerült a kérdés, mégis meddig lesznek távol tőlünk.

- Hát akkor titeket se most látlak  - rendeztem le magamban az információkat. Még előre hajoltam egy ültő helyemben, mert kellően elzsibbadtam az eddigi pozíciómban.

- Minket se? - vonta fel a szemöldökét Mark jobbomon.

- Jiminék is elutaznak - feleltem a barátom helyet, ki csak az összekulcsolt ujjainkkal játszadozott, így hagyva, hogy én beszéljek helyette. Elvégre a kis teremben csak mi idolok tartózkodtunk, a sminkesek is kimentek, így nyugodt szívvel szorongathatta kacsóm.

- Akkor én ellógok és hazaszökök érted, babám! - jelenti ki Jackson. Mire hangosan felnevetett a társaságunk minden tagja, Jiminen kívül, persze.

- Megyek utánad, Rómeóm. - emeltem meg jobb kezem, s két ujjam összenyomva mutattam neki egy szívet. Belemenve a kínai hülyéskedésébe.

- Akkor este nálam? - kacsint rám, húzva a barátom idegeit, ki csak jobban megszorítja ujjaim sajátjával, jelezve, hogy ideges és az idősebb perverz beoszlását nem igazán értékeli. Jól biztosan nem.

- Sajnálom, ma este másnál leszek - feleltem.

- Akkor utána  - érti meg a helyzetet azonnal, s vágja magát még rosszabb helyzetbe. Felnevetek beteg játékán, mellyel erőszeretettel terrorizál, mikor csak teheti.

- Szerintem lassan menjünk - pattan fel mellőlem Mark, utána pedig mi többiek is és karol át egy biztató ölelés erejéig, még az ujjaim kihúztam pároméból. Majd mindenkit megszorongatva engedtem útnak a srácokat, akik pár másodpercen belül már hívva is lettek, hogy beálljanak a helyükre. Még én Jimin felé fordulva, nyomtam egy gyors csókot a férfi ajkaira, kissé megnyugtatva őt.

- Utánuk megyünk, vagy várunk még? - fonta körbe derekam mancsaival.

- Te mit szeretnél? - pislogtam rá ártatlanul, hisz azt akartam döntse el ő, bár én személy szerint lassan indultam volna, hogy áthassam a fiúk fellépését élőben is, ne csak a mellettünk üzemelő képernyőn, melyen még csak az üres színpad képét láthattuk és a fanatikusok sikításait hallhattuk.

- Nagyon haragudnál, ha egy kicsit maradnánk? - suttogta kettőnk közé, nekidöntve homlokát enyémnek.

- Nem - mosolyodtam el, kissé csalódva mondatában. Tudom, hogy ő sem lesz itthon csakúgy a srácok sem, mégis érdekelt volna a mai fellépés. Persze egy panaszom sem lehet, mert barátommal lehettem, akit elrángattam magammal.

- Imádlak! - jelenti ki és nyom egy gyors csókot ajkaimra...

A koncert után

- Na milyenek voltunk? - esnek be a srácok az ajtón, még mi Jiminnel az mellett ácsorogva osztogattuk a vizet nekik, hogy igyanak, úgyis elfáradtak. A befejezés előtt már tíz perccel vissza siettünk csak azért, hogy mikor megérkeznek, azonnal a kezükbe nyomhassuk a palackokat, melyben az éltető folyadék kapott helyet. Ezt a tettünket, pedig hatalmas hálával fogadták, arckifejezésükből ítélve.

- Nagyon jók! - lelkesedtem azonnal. Való igaz, a fellépés nagy részét végig buliztam mintha csak egy eltévedt rajongó lennék, aki a korlát másik oldalán, vagy a színpad mögé tévedt és nem foglalkozva ezzel énekli a refrént és táncol az összes zenére. Még Jimin is dúdolta a szöveget, hol - hol utánozva a színpadon teljes erőbedobású barátainak.

- Királyok voltatok! - jelentette ki a mellettem ácsorgó fiú is egy hatalmas mosollyal ajkain. Vigyorogva kaptam felé a fejem, biztosan meggyőződve véleménye felől, s boldogan konstatáltam, hogy teljes mértékben igazat mondott. Szemei az őszinteségtől csillogtak, még arca is boldogan ragyogott. Pedig meg vagyok győződve róla, hogy ő bizony nem először hallotta élőben a Got7-t.

- Köszönjük! - áll meg mellettünk Mark, szorosan magához húzva mindkettőnket egy gyors ölelés erejéig, s lép is el gyorsan, hogy leheverhessen a kanapéra társai mellé.

Percek telnek el csendben. Nem szólal meg senki. A kellemes némaság egyetlen eleme, mi megtöri, a fáradt és kapkodó lélegzetvételek, miket a kimerült társaság hallat magából. Mi is jól tudtunk Jiminnel, milyen is ez, így összenézve vártuk meg a légvételek lassulását, majd az azt követő jó emlékként felidézett mondtok sokaságát. Mik a "Baromi jók voltunk" "Elképesztőek voltak a rajongók" és ehhez hasonló boldogan felcsengő szavak tömkelegét.

A szusszanó leteltével, minta egy csettintés hallatszott volna pattant fel mindenki elkezdve készülődni, a hazaútra. Ezzel nyilván nem másodpercek alatt végeztek, hiszen nem egyszer fordult elő, hogy valamelyikük leült a kanapéra pihenni, esetleg szót váltani velünk, kik csak álldogáltunk egymás mellett.

- Beka-yah! - huppant most le Jackson immáron a szokványos utcai ruhájában. Megszólítására felkaptam a fejem, s mosolyogva ültem le a magához hívó srác mellé, ki minden szó nélkül húzott mellkasára bal karjával átkarolva engem.

- Mindjárt jövünk! - szólalt fel a semmiből Mark és célirányosan megközelítve barátom, ragadta meg a karját így kirángatva a szobából. Szegény fiú még reagálni sem tudott az idősebb tettére, így botladozva utána de követte.

- Miért mentek ki? - fordultam az éppen kajaiban tartó kínai felé, aki csak vállat vonva bökte meg homlokom. Összeráncolt szemöldökkel méregettem a pulcsiba és farmerba öltözött férfit, ki nem foglalkozva tekintetemmel kezdett beszélni.

- Utálom, hogy ilyen komoly vagy mellette - szólal meg a semmiből. - Nem tudok veled úgy hülyéskedni ahogy régen és eddig tettem! - jelenti ki.

- Jacks - becéztem. - Nem vagyok komoly - rázom meg a kobakom összezavarodva. Valaki elmondaná mi történik?

- De igen is az lettél - tagadja meg szavaim. - Féltékeny, te pedig alig mersz újra nyitni felénk.

- Ez nem igaz! - hajolok el tőle. - Csak értsd meg, hogy barátom van. Aki nem tűri meg ha olyan mód szórakozunk, ahogyan régen - nézek szúrósan íriszeibe. Fáj, nagyon fájt és szíven ütött, hogy ilyet mer állítani. Ráadásul én teljes mértékben úgy érzem, ezen esetben nekem van igazam. Régebb imádtunk hülyeségből flörtölni eltúlzott jelzőkkel, mert Jackson és én is voltunk olyan közeli bizalmi állapotban, hogy ezt megtehessük. Ismert engem, én is őt. Elismerem, hogy Jimin megjelenése óta nem találkoztunk annyit, sem szórakoztunk úgy. Mégis részemről ez teljesen rendben volt. Megbíztam a fiúban. Ez változatlan. De a tűzet szítani nem szeretném a barátomban sem.

- Markkal sem beszélsz annyit - tette hozzá, ezzel tovább ingerelve engem. Egyáltalán, mégis honnan jött ez neki?

- Egy új ember lépett az életembe, az istenért! - csattantam fel. - Ugyanúgy szeretlek titeket ahogy eddig. A mai napig a törpe a legjobb barátom - utaltam Markra. - Benned is megbízom, hisz rengeteget segítettél. Gyeom és Bam is ugyanazok a bohócok, kiket reggeltől - estig ölelgetnék, de ezt te is tudod. A többiekkel is igyekszem beszélgetni. Egyszerűen nem tehetek róla, hogy ismét comeback időszakban vagyunk! Mikor még annyi időnk sincs mint volt. Ezt pedig te is tudod! - böktem a mellkasára, s lihegve vettem a levegőt, elvégre is rap tudás ide vagy oda, a rendes beszédben mégsem ment annyira a hadarás.

- Akkor szórakozzunk úgy mint régen! - jelenti ki, s veti rám magát...