Az újdonsült idol

59 - Felelsz, vagy mersz?

Reggel NiNeul hangjára keltem. Aki unottan bökdösött az ágyam szélén ülve, miközben a nevemet mondogatta.

- Beka! Beka! - szólongatott.

- Hm? - fordultam át a másik oldalamra, hátha ezek után abbahagyja a piszkálásom. - Hagyj aludni - motyogtam.

- De már fél tizenkettő van! Át akarod aludni az egész napot? - kérdezte.

- Aham - húztam feljebb a takarót.

- Ha nem beszélgettél volna hajnalig, talán nem lennél ilyen fáradt - morogta és esküdni mertem volna, hogy megforgatta szemeit.

- Hallottad? - nyitottam résnyire a szemeim.

- Hm - bólintott. - Azt hittem átjövök és lecsaplak - közölte. - Hogy tud valaki olyan hangosan beszélgetni, hogy a szinte hangszigetelt falakon is áthallani?! - kérdezte inkább magától, mintsem tőlem.

- Bocsánat! - dörzsöltem meg szemeim, s ültem fel. - Mi lesz az ebéd? - érdeklődtem, hisz amit ülő pozícióba szenvedtem magam megkordult a hasam.

- BoMinak most nem volt kedve főzni, szóval csak ramen - vont vállat. - Mindjárt kész lesz, majd gyere le! - simított a hátamra, majd egyedül hagyva engem kisétált a szobámból. Sóhajtozva keltem ki a pihe-puha ágyikómból, s a végtagjaim megmozgatva lépkedtem a szekrényem felé, hogy előkeressek valami egyszerű itthoni ruhát. Ami nem túl bonyolítva egy szürke mackónadrág és egy fehér póló volt, amit egyszerűen lógni hagytam. A hajam kifésültem, majd egy szoros copfban felfogtam. A telefonom felkaptam az ágy mellöl és a konyhába indultam, hogy reggelizhessek. Avagy ebédeljek.

- Jó reggelt! - köszöntöttem a helyiségben tartózkodókat. Pontosabban a tévét néző Eunát, a telefonját nyomkodó Daet, a kanapén terpesztő Narát és a konyhában tevékenykedő szakácsunkat. - Mikor eszünk? - huppantam le az egyik bárszékre.

- Ch - horkant fel az ételt kavargatva. - Felkelsz délbe és már is enni akarsz! - rázza meg a fejét, akár egy anyuka. - Amúgy mindjárt. Teríts meg, kérlek - pillantott át a válla felett. Szó nélkül keltem fel a székről, hogy teljesíthessem a lány kívánságát, így a tányérokat és pálcikákat előkeresve cipekedtem át az ebédlőbe. Ahol lehelyeztem mind az ötünknek. A pálcika. Mikor ide költöztünk, teljes szívemből utáltam ezekkel enni, mert túl nehéznek véltem a használatát. Manapság pedig már örömmel nyúlok ételtől eltekintve érte. Sokkal egyszerűbbnek tartom, mint a villa használatát. A keleten élés, keletivé formál. Megszokod az itteni dologikat, mígnem neked is a mindennapjaid rész lesz.

- Kész! - lépdeltem vissza a lányhoz, aki a gázt elzárva két pár kesztyű segítségével egyensúlyozta át az ebédlőbe a rament. - Gyertek enni! - szóltam a többieknek, akik azonnal pattantak is fel és ültük körbe az asztalt.

Délután

- Málnás lány! - köszöntött egy hatalmas öleléssel Mark, amint beengedtem őket.

- Neked is, szia! - nevettem fel, közel húzva őt magamhoz. - Rég láttalak. De akkor is olyan magas voltál mint én. Mi lesz ha fel kell nézned majd rám? - piszkáltam a legjobb barátom. Szokásom volt szerényt piszkálnom kis növése miatt. Pedig igazából csak én voltam túl magas a koreai lányokhoz képest.

- Mondja az, aki az első napján leönt egy celebet málnával - pöcköl meg BamBam, aki csak jót nevetve rajtunk védi meg a fiút és húz magához egy ölelésre.

- Gyertek beljebb - állok félre, hogy megtekinthessék az új dormunkat, melyben most jártak először. Álmélkodva néztek körben az alsó szinten, miközben azt szajkózták, hogy nekik miért nem lehet ilyen szép a lakásuk.

- Mert ti rendetlenek vagytok! - vágtam rá már sokadjára, mivel az ő házunk jóval nagyobb és szebb mint a miénk. Csak mivel ott hét srác lakik, közel sem olyan mint annak lennie kéne.

- De most miért? - háborodott fel Bam.

- Tesó! - bökte meg Mark. - Igaza van - mutat rám. Mire nyertesen kihúztam magam. - Apropó! - kapa fejéhez. - Jimin mikor érkezik? - kérdezte, hisz tudta, hogy ma a barátom is jelen lesz a találkozónkon.

- Este felé. Majd valamikor betoppan - vontam vállat mosolyogva, miközben intettem egyet és felsiettem a lányokhoz, hogy szóljak a vendégek érkezéséről. Mindannyiukat tájékoztattam a tényről, miszerint lejöhetnek ha akarnak. Így Dae és NiNeul kivételével a többiekkel karöltve jöttem le az emeletről.

- BoBo! - rohant hozzá a thai fiú, hogy megszorongassa a lányt. Akivel valamilyen oknál fogva tökéletesen kijöttek egymással. Szinte már lelki társ szinten szerették egymást. Persze, csak barátokként.

- Kicsi lány! - lépett Mark a másik lányhoz és karolta át. Igazából meglepően jól kijött egymással két csapat. Általam volt szerencséjük a lányoknak megismerni a teljes Got7-t. Így mondhatni egy erős baráti kör is kialakult a csapatok közt. De nyilván Mark és Bam a legközvetlenebbek a társaimmal.

- Játszunk valamit! - kiáltott BoMi, aki a maknae és Bam mellé telepedett le a kanapén, még én markkal az oldalamon velük szemben.

- Felelsz, vagy mersz? - kérdeztem.

- Tökéletes! Hozok üveget! - pattant fel Euna és sietett a konyhába, ahonnan pillantok alatt vissza is érkezett a kezében egy kólás flakonnal.

- Ki kezd? - pillantott körbe a mellettem gubbasztó.

- Én! - emeli a magasba kacsóját a thai származású, mire mi mosolyogva nyújtottuk át neki a kezdés örömét. A palackot megpörgetve az egyenesen a társaságunk egyetlen koreai, ám de fiú tagjára mutatott. - Hm. Markie. Felelsz, vagy mersz? - kérdezte a festet hajú.

- Merek - felelt kihúzott háttal. Mintha a világ legnehezebb feladatára számítana. Ám a thai barátunk bemelegítésnek egy egyszerű feladatot adott neki.

- Akkor, egész játék alatt támaszkodj Bekának - pillantott rám.

- Ez mióta feladat? Akkor is rádőlök, ha nem kéred - nevet fel Mark, majd nekem dőlve pörgeti meg az üveget. Igazából, semmi kifogásom nem volt a feladatot illetően. Markkal kezdetektől nagyon közeli kapcsolatot ápoltam. Olyan mint a nemlétező bátyám. Ezt pedig mindenki jól tudta. De bemelegítésnek jó feladat volt.

- Euna-yah! - vigyorog a lányra a mellettem ülő. - Felelsz, vagy mersz?

- Merek - válaszolta a lány. - Akkor, fogj meg egy tojást, és előttünk törd össze a fejeden! - nevet fel a fiú, miközben a döbbent személyt figyelte. Velünk együtt.

- Ezért még kinyírlak! - nézett rá szúrósan a maknae, miközben elsietett egy tojásért, amit visszaérve erősen nekinyomott a fejének, ezzel megrepesztve a burkot és utat adva a benne rejlő folyadéknak. Kuncogva figyeltem a grimaszoló lányt, aki mindezek után a hajából igyekezett kiszedni a héj darabokat, melyek beleragadtak frissen festett frizurájába. Miután pedig ezzel megvolt a kezét megmosva sétált vissza hozzánk, egy bosszúéhes vigyorral ajkain, s pörgette meg a flakont...