Az újdonsült idol

52 - Új otthon

- Hogy érted azt, hogy új dormba költözünk? - sokkolt le a leaderünk, velünk együtt.

Igen, igen. Yong amint megérkezett mesélni kezdett nekünk, melyet mi a nappaliban - a garnitúra helyén - a földön ülve hallgattunk, még a menedzserünk velünk szemben mesélt.

- A fejesek megvannak elégedve a munkátokkal és a számokkal, amiket generáltok - fejette ki.

- Azaz, sok pénzt hozunk - egyszerűsítette le NiNeul.

- Pontosan! - mutatott rá Yong. - A debütálásotok rekordokat döntöget, úgy hogy alig mutattatok valamit. Az album második fele hasonló sikereknek örvend. A szponzorok támadják a kiadót a jobbnál jobb ajánlatokkal. A sajtó kopogtat az ablakon és a hírekben is akkora port kavartatok, hogy egyre több ember keres rátok nap mint nap. Legutóbb a BigHit lánybandája körül volt ekkora hype, de most ti viszitek a prémet. Az idei MMA-n már előre tudni, hogy ti viszitek a legjobb női előadók díját - magyarázta.

- Értjük - mosolyogtam rá. - De ne dicsérj többet, mert végén elmorzsolok egy könnycseppet - törlöm meg szemeim, melyeken immáron már csak homályosan látok ki. Hihetetlen minden amit elmondott. Túl mesebeli.

- Lényeg ami lényeg - legyint megjegyzésemre. - A kiadó úgy gondolta, hogy még ti az utolsó koncertet adjátok, a tudtotok nélkül kipakolják a házat, hogy tisztalappal kezdhessetek majd az újban. Amit csak nektek vettek és építettek újra - mosolyodott el, s tagadhatatlanul olyan volt mint egy büszke apa aki, épp a lányát látja az érettségijén, esetleg esküvőjén.

- És a bögrém? - tért ki a számára legfontosabbnak vélt információra NiNueul.

- Azt vissza szerzem neked - nevet fel Yong. - De sajnos a többi dolgot már nem látjátok viszont - von vállat.

- Király! - csapok a combomra. - És mikor költözünk át oda? - kérdem.

- Ez kérdés egyáltalán? Most azért vagyok itt!

- Máris? - kapja fel a fejét Euna.

- Mit gondoltál, hol alszol este? A padlón? - csap a homlokára a menedzserünk az értelmetlen kérdések hallatán.

- Amúgy, te ezt mikor tudtad meg? - kelt fel a földről elsőként a leaderünk.

- Ma?! - vakargatja meg a tarkóját kínosan.

- Mi az, hogy ma?! - sipítunk fel egyszerre.

- Jó, na! Ezért léptem le a reptéren előbb. Akkor hívatott be a főnők, hogy közölje  a tényeket. Akkor tudtam meg én is - tárja ki karjait. - De én már láttam a kecót. Sokkal szebb mint ez a lyuk. - ragadja meg az egyikünk bőröndjét, s indul el vele...

- Tessék! - nyomta a kezembe a kulcsot Yong, amint megálltunk, majd kiszálltunk a furgonból egy magas, kőfalú ház előtt, melynek udvarába nem lehetett belátni, akkora volt.

- Ez lenne az új dorm? - böktem a gyönyörű kő kerítésre, s lépetem a hatalmas barna ajtó elé, mely bele volt építve a falba.

- Hm - bólintott mellettem topogva, akárcsak a másik négy lány. Elfordítva a kulcsot a zárban, löktem be a lapot, s tárult elém azonnal a nővényekkel és virágokkal tarkított udvar ami teljesen elvarázsolt.. A házhoz egy vékony kis út vezetett mely macskakövekkel volt kirakva. Minden annyira harmonikus és hihetetlen volt, hogy felfogni alig lehetett. Eddig egy tömbház negyedik emeletén éltünk, ahol mindössze a kettő ablak nyújtott nekünk friss levegőt, itt pedig egy komplett udvart kaptunk.  Az úton haladva tátott szájjal néztük a kerti kiülőkét, és a mini teraszt, ahol egy grill, asztal illetve szék fogadott minket.

- Menj be! Menjünk be! - tapsikolt lelkesen a maknae, aki már extázisba jött a látottaktól is.

A kezembe kapott kulcscsomót megfordítva vettem ujjaim közé a csillogó - valószínűleg teljesen új - tárgyat, melyet mintha csak lassított felvételszerűen de forgattam el a zárban, majd a felső reteszt is elhúzva löktem be a fehér bejárati ajtót.

- Wow! - tátotta el száját BoMi belépve utánam, s sorban  többiek, kik hasonló reakciókat mutattak az előtérbe belépve, ahol egy emberként vettünk le a cipőink és bújtunk bele az otthagyott - teljesen új - papucsokba. A koreai szokásoknak megfelelően.

- Daebak! - ámult Dae, amint elindult az egyetlen irányba innen. Azaz jobbra. A falak magasak, szürkék és mindenféle képkeretekkel volt telerakva.

- A konyha! - szaladt oda BoMi, a csapat "anyukája", ezzel tudtunkra adva, hogy a konyha kizárólag csak az ő tulajdona lehet. Bár ez egyértelmű, mivel ő főz a legtöbbet és ő is a legjobb benne.

A gyönyörű márványpult fedte a főzőfelületet. A kis sziget, pedig igazán hangulatossá tette az amúgy nappalival egybeépített helyiséget. Ami meglepően amerikai stílusban pompázott, mivel nem megszokott a koreai építészetben az alábbi konyhai és nappali elrendezés. 

Mégis elképesztően gyönyörű volt mindez. A nappali másik oldalán egy egyszerű ebédlő fogadott minket, mely egyszerűen, mégis elegánsan volt berendezve, alig pár bútorral. Középen egy asztallal, s körülette egységesen hat székkel, a bejárattal szemben pedig egy nagy ablakkal, mely az udvar egy másik oldalára nézett.

A nyitott helységek közt középen egy üvegkorlátú, de falépcső vezetett fel minket az emeletre, ami egy hat ajtóval körülevett pihenő volt. Mivel a korlát szélein egy - egy puff kapott helyet, s egy kis üvegasztal. Ezeket pedig körszerűen vették körbe az ajtók. - Melyből a hatodik egyértelműen egy fürdőszoba volt.-  Mindegyik szoba fehér és letisztult volt, ezzel is tudatunkra adva, hogy úgy rendezhetjük be őket ahogyan csak szeretnénk. De az alapjaik ugyanazok voltak. Egy franciaágy, és egy gardróbszekrény a falban, mely Koreában elég elterjedt, helyspórolás végett. A különbség az előbbiek közt is csak abban rejlett, hogy valamelyik szobában nem középen, hanem jobb, esetleg bal oldalt kapott helyet az adott bútor. Ami pedig a legjobban tetszett;

- Öt szoba van! - vigyorodtam el, amint realizáltam, hogy az adott helységet úgy alakítom és szabom sajátomévá, hogy nem kell megkérdeznem senkit.

- Végre nem a nappaliban alszom! - öklözött a levegőbe NiNeul. Melyet érthető okok miatt nem igazán szeretet. Hiszen a másik házunkban a nappali a ház közepe volt, így hiába tagadta, de igazán nehezére eshetett az alvás, mivel ő sokáig alvó személyiség, ezért általában későn kell fel, mi pedig ilyenkor szinte rajta mászkáltunk.

Tagadhatatlanul is a szöges ellentéte volt ez a dorm a réginek. Ezért is talán mindannyiunk megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, mikor nem egy az előzőhöz hasonló kicsi, omladozó, oxigénhiányos, hanem egy inkább tágas, gyönyörű és ablakokkal teli vadonatúj házat kaptunk.

- Yong! - fordultunk egy emberként a mögöttünk vigyorgó menedzserünkhöz. - Ugye holnap nem lesz programunk? - kérdeztem csillogó szemekkel.

- Nem, úgyhogy elviszlek titeket bevásárolni és berendezkedhettek. - értett meg egy pillanat alatt. Úgy, hogy még el sem mondtam neki mit akartam.

- Imádunk! - rohamoztuk meg a férfit, s szorongattuk meg örömünkben.. 

Ésss... Az általam már várt rész, mikor egy új dormba költöznek a lányok.

 Habár teljesen más körülmények között mint ahogy terveztem eredetileg.. De ezt majd megtudjátok, ha befejeztem a könyvet és a végén elolvassátok majd az érdekességeket is,a hol olyan dolgokat írok re amivel teljesen máshogy alakulhatott volna egy egy szituáció.