Az újdonsült idol

38 - Felkészülés

Aznap este későn értem haza. Pontosan nem tudom mikor, olyan nyolc és kilenc óra között lehetett. A többiek mit sem foglalkoztak késői hazatérésemmel, egyedül BoMi rohant le azonnal, hogy egy teljes beszámolót halhasson a "maszkos fiúról". Ezért pedig alkut is kötött Eunával, hogy csak a mai estére a lány aludjon inkább a leaderrel, mert nekünk fontos megbeszélnivalónk van. Ezért cserébe a lány nem egy dolgot kért cserébe, de BoMi hajthatatlan volt, így mindenre rábólintott, csak engedje át neki ezt az estét. Így az aznap este alig ha aludtunk, minden kis részletet elmeséltem a lánynak, azt a kis félreértésünket is a fiúval. Rengetegszer közbevágott, néha felvisított. Utána pedig közölte, hogy akkor újra kezdi az esküvő szervezését.

- Jó reggelt! - rontott be az ajtón Dae. - Tíz percetek van és indulunk! - figyelmeztetett és az ablakhoz lépett, majd széthúzta a függönyt, ezzel megvakítva a beszűrődő fénnyel. - Kapkodjátok magatokat, ha már este nem lehetett aludni tőletek. -szidott le, majd a nyitott ajtón kisétált.

- Mmm - morgolódott BoMi. - Utálom ha így keltenek - motyogta a mellettem lévő ágyban. - Feltépi szerencsétlen ajtót.

- Hm - értettem egyet egy hümmögés segítségével. - Így is elég rossz, pláne ha kitöri a helyéről. - fokoztam a lány gondolatait.

- Hallom ám! - kiáltott Dae, valószínűleg a nappaliból. - Siessetek, vagy rátok küldőm Narát! - figyelmezettet.

- Jó - morogtam neki vissza miközben a fejemre húztam a takarót. Egy valami sosem változik... Sose fogok tudni könnyen felkelni. Utálom a reggeleket. Általában túl korán van. Ha ez nem lenne elég, még a pihe-puha ágyikóm is el kell hagyni. Bár, jelenesetben utóbbi nem feltétlen igaz. Nem mondanám puhának, még kényelmesnek sem, de ez nem változtat a tényen, hogy utálok felkelni.

- Beka. Kelj fel! - motyogta BoMi, aki már az ágyam mellett álldogált. - Nah! - kapta le rólam a takarót és hajította el valamerre. - Én megyek öltözni, elfogunk késni, vagy előtte jön NiNeul, úgyhogy siess! - mormogta, s lépteiből ítélve kisétált az ajtón.

- Utálom - ültem fel mérgesen. - Miért kell nekem felkelni? Nem hiszem el! - fortyogtam hangosan, majd a rozoga kis szekrényben előkaptam egy egyszerű farmert, meg egy fekete pólót, majd ezeket gyorsan felkapkodtam magamra. A hajam egyszerűen csak felfogtam egy copfba, sminkelni nem akartam, de időm se lett volna rá, így a konyhába tipegtem, hogy igyak valami élesztőt. Ami nem kávé volt, hanem két pohár víz. Azt majd az ügynökségen veszek.

- Kész is vagy? - lépett mellém Euna.

- Igen - morogtam. - Sok dolgunk lesz ma? - kérdeztem, megfelejtkezve mindenről. Azaz, arról, hogy ő nem érti a magyart. Én pedig rájöttem, hogy BoMi kimenetele óta, csak magyarul beszéltem. Bár az ágyban elhangzottakat nem is baj, hogy nem hallották.

-Öhm... Mi? - nézett rám a lány. - Koreaiul, vagy legalább angolul beszélj - kért meg.

- Bocsi! - szólaltam fel immár az ő anyanyelvén. - Néha elfelejtem - mosolyodtam el. - Azt akartam kérdezni, hogy sok dolgunk lesz-e ma - magyaráztam.

- Hát, későn érünk haza - felelte. - Holnap lesz egy mini koncert, utána fan meeting. Azokra kell felkészülni, megpróbálni - magyarázta.

- Igen. Hamarosan pedig felvesszük a másik két dalt és az egyikre forgatunk klippet, szóval kemény idők elé nézünk - lépett mellénk Dae is immár. - De gyertek, van öt percünk átérni a teremhez! - ragadta meg a karunkat, s húzni kezdett maga után, míg én gyorsan leejtettem az asztalra a poharamat és csak reméltem, hogy nem lesz baja...

A napunk ugyan olyan szokásosan telt mint az eddigiek. Egész napos próba, tánc egymás hegyén - hátán. Röpke pár perces pihenőkkel. Mind az öten hulla fáradtak voltunk a nap végére. A ruhánkból csöpögött az izzadság, a hajunk lógott, már a kezdetlegi copf sem tartotta úgy egyikünk lóboncát sem ahogy kellett volna. Az arcunk hol sápadt, hol pedig vörös volt. A kikészített vizek egyike sem tartogatott számunkra több frissítő kortyot, mind a földön eldobálva hevertek. A nap fénypontja is az volt mikor néha beközölte a koreográfus, hogy tart öt perc mosdószünetet. De még az sem volt az igazi, mert a késésért büntető feladatokat is kaptunk, így egyik helységtől a másikig is futunk kellett. Mondanom sem kell, este mindannyian belépve a dormba azonnal az ágyunkba vetettük magunk, úgy ahogy voltunk ruhástól. A fürdéssel pedig mit sem foglalkoztunk, miután kész lettünk a gyakorlással azonnal célba vettük a JYP mosdóit, ahol mind fel is frissítettük magunkat.

Azonban ezeknek csak egy hatalmas hátulütője volt, méghozzá az, hogy másnap reggel megejtettük életünk első fan találkozóját itt Koreában, előtte egy gyors koncert kíséretében. Ezzel pedig nem is lenne gond, mert mindannyian vártuk már ezt a pillanatot, csak nem úgy, hogy fáradtak voltunk és izomlázunk van az előtte lévő próbáktól.

- Készen álltok csajok? - sétált be az öltözőnkbe Yong és nézett végig rajtunk.

- Mindjárt - sipított az egyik sminkes csajszi, aki még igazított mindegyikünk arcán. Szegénynek nehéz dolga lehetett. Elvégre öt fáradt és nyúzott lányból kellett tökéletes makulátlan kinézetű idolt varázsoljon mindössze húsz perc alatt. Habár, egyiküknek se volt könnyű dolga... A fodrász unnie a hajunkkal szenvedett, mert elmondása szerint teljesen használhatatlan és nehezen formázható volt. Míg a stylist Narával veszekedett hosszasan a lány ruhájáról. Mi már beletörődtünk a rövid villantós darabokba, melyek fekete fehér színben pompáztak, de NiNeul közel sem volt így ezzel. Akármikor tehette szinte leszedte az őt öltöztető lány fejét és nyilvánította ki a véleményét. Amivel bár sokra nem ment, mégis mindig megpróbálta kierőszakolni magának a hosszabb ruhákat. Igaz, sose kapott másikat.

- Öt perc és indulunk - közölte Yong, majd mellém lépve fürkészte a sminket igazító lányt, aki Eunán dolgozott. - Izgulsz? - pillantott felém egy pillanatra a menedzserünk.

- Kicsit - bólintottam. - Mivel megtiltottátok a komment olvasást az első hetünkre, nem tudom milyen véleménnyel vannak rólam - közöltem. Elvégre, én vagyok a kilógó tag a bandában, akire mindenki felfigyel. Semmi közöm nincs egy ázsiaihoz. Még csak hasonlítani sem hasonlítok rájuk. A csajok közül is kitűnök. Még a sminkemnél is kijjebb húzzák a tust, hogy ne legyen olyan feltűnő, de lerí rólam a nyugati vér. - Még a hírek olvasását is megtiltottátok - tettem hozzá.

- Jó, ez is igaz - húzta el a száját. - De ne aggódj, a többség imád titeket. Sokaknak tetszik a stílusotok és az eddig látottak alapján az album témája is sikeres - nyugtatott meg. - Nélküled nem lenne Secret Stars, ezt te is tudod, hisz a vezető vokalista vagy és a rapben se utolsó - mosolygott rám, szavaival pedig egy kis önbizalmat adott eddigi kételyeimnek.

- Köszönöm! - öleltem meg a kedvenc menedzserem.

- Igazán nincs mit - simogatta meg a fejem. Nálunk immár ez is természetessé vált. Mióta megismertük Yongot, mindent tudunk róla. Láttuk a rossz és a jó oldalait. Tudjuk milyen ha szigorú és ha boldog. Sokszor van mellettünk, ez leginkább a debütálás előtti időszakban volt. Így nem meglepő ha megöleljük. Mindenki nevében kijelenthetem, hogy egy második apa, vagy nagy testvér szerepét is betölti az életünkben. A maga módján. Nyilván munkaügyben nagyon szigorú, de mi nagyon megszerettük. Jobb menedzserünk nem is lehetne. - Show time! - kiáltotta, majd eltolva magától a többiekhez lépett és kezdte el terelgeti őket. - Sok sikert lányok! - öklözött a magasba. - Mellettetek leszek, ha kellek szóljatok!

- Egy... kettő... három... - tette középre az egyik ujját Dae, várva a csatlakozásunkra. - Fighting! - kiáltottuk amint mindenki keze benne volt a körben. - Hajrá csajok! - mosolygott ránk a leader és tolt ki az asztalokkal ellátott teremhez...