Az újdonsült idol

56 - Bizonytalanság

Egy hónappal később

- Nem tudunk valamit kezdeni a gyűlölködőkkel? - pillantottam a szemközti tükörből a mellettem ülő csapatársamra, akinek a haját épp festették, míg az enyém vágták. Ugyanis tegnap szólt Yong, hogy a mai nap folyamán keressük fel a fodrászainkat, hogy ismételten változtathassanak a hajunkon. Holnap pedig felvesszük az új mv-t. A dalok feléneklésével és próbáival is végeztünk. Az év végi díjátadókra, pedig már ezerrel készülünk is.. Egy leterhelő és fárasztó időszakon vagyunk túl mindannyian, ennek ellenére a semmiből még feltűnt egy erős utáló tábor is. Nyilván, ha valakik rövid idő belül válnak híressé, vagy csak egyre ismertebbek lesznek, a sok fanatikus mellett az ellen tábor is bővül. Ezerrel szidnak, főleg engem. Nyilván a származásom miatt. Míg a többiek alig kaptak egy - két rossz szót. De többségben itt is NiNeul volt a második akit, nem igazán szívleltek. Csak a lányt ez nem igazán érdekelte. Míg engem igen. Először megpróbáltam ignorálni ezeket, ha pedig bele is botlottam egybe akkor egy legyintéssel letudni a választ. Mégis, ennyi idő után az én fejemben is megfordult a kérdés.. Tényleg velem van a baj? Én hibáztam? Belül tudtam, hogy ez nem így van. Nem lennék itt ha ez igaz lenne. Mégis.. Elbátorodtam. Amit nem mutattam ki. De mégis minden komment kiszakított belőlem egy darabot. Jiminnek a Japánban történek óta nem beszéltem erről. Nem tud róla, hogy mennyire is elmérgesedett a helyzet. Tájékoztatni pedig nem akartam, mert tudom, van nélkülem is elég problémája. A lányok ezt - azt tudnak a helyzetről, ezért nyíltan beavatom őket, mégsem tudnak rajtam segíteni. Miért is tudnának? Mit sem tehetnek..

- Nem - húzta el a száját BoMi. - A cég szűri a komment szekciót. De sokra nem mennek vele - mondta.

- Hm - hümmögtem. - Akkor majd lesz valami - rendeztem le ennyivel.

- Nagyon sajnálom, Beka - simított a vállamra Dae mellettem állva, mivel ő már kész volt azzal a röpke világosítással, így csak ránk várt. Még NiNeul és Euna a mögöttünk lévő kanapén várták a festék lemosására, s sajnálkozó tekintettel pillantgattak felénk.

- Nem kell - vizslattam a tükörképem, melyben a hajamon az utolsó simításokat végző lány munkáját kémleltem.

- Kész is vagy! - igazította meg a frizurám a fodrászunk. - Gyönyörű lett, Beka! - vette le rólam a köpenyt, majd fésülte ki utoljára tincseimet.

- Köszönöm, Unnie! Imádom! - mosolyodtam el rögtön. S most igazán boldogan. Nem pedig az utóbbi időben felvett hamis mosollyal. Amivel az emberekre tekintettem. A hajam simogatva keltem fel a székből, és hajoltam a tükörhöz , hogy közelről is megleshessem immáron rövid tincseimet, még a lány gyorsan felsöpört a helyemen és már ültette is a helyemre NiNeult, hogy befejezze az elkezdett művét.

- Mondtam, hogy nagyon jó lesz! - tanulmányozott Dae. - Jiminnek le fog esni az álla! - hajolt közelebb, hogy a fülembe súghassa. - Majd lepd meg - kacsintott.

- Hülye! - ütöttem meg elvörösödve, hisz tudta, a fiú a gyengém. - Majd küldök neki képet.

- Vagy még várunk lebeszélsz vele egy találkozót - javított ki.

- Ma nem ér rá - rázom meg a kobakom. - De ráírhatok - vonok vállat, s kapom elő a telefonom, hogy írjak a szőke hajú szerelmemnek. Aki a tudta nélkül is, de életben tart. Hihetetlenül jól esik a szeretete és az, hogy a mai napig törődő velem. A sok munkája mellett is.

Én: Kicsim, ráérsz holnapután? - írtam.

Álompasi: Este átugorhatok ha gondolod. <3 - érkezett legnagyobb döbbenetemre szinte azonnal a válasz.