Az újdonsült idol

3 - Felkészülés

- Zavarok? - kérdezte az éppen benyitó apukám.

- Nem, dehogy gyere csak be - mosolyogtam vissza rá miközben vissza helyeztem a helyére az előbb arrébb hozott kukát.

- Mi jót csinálsz? - huppant le az ágyam szélére, miközben engem figyelt.

- Csak pakolásztam egy két lapot - utaltam az előbb kidobált lapokra és a dalra amit az imént raktam el, mielőtt ő belépett. 

- Akkor gyere le lassan ebédelni - mosolygott rám majd felállt és kiment a szobából, ezzel magamra hagyva. Rövidesen azonban én is felpattantattam, s siettem le ismételten a konyhába, ahová belépve megcsapott a friss palacsinta illata, amit egy kellemes csend kíséretében fogyasztottunk el mindannyian. 

- Mára van valami programod? - fordult felém anya, miközben az asztal lepakolását megkezdte, így a segítségére sietve hordtam el az ételeket, illetve tányérokat.

- Háromra megyek a terembe, hogy egy második és utolsót próbáljunk - mondtam.

- Akkor ideje kapkodnod magad, mindjárt fél kettő - mosolygott rám, így én is az óra felé pillantottam és leesett állal konstatáltam, hogy valójában ennyire elszaladt az idő.

- Úristen - nevettem fel erőltetetten és rohantam el az anyukám mellől, hogy a szobámba sietve belevessem magam a divat világába.

A ruhásszekrényemben kutakodva keresgéltem valamit, amit nyilvánosan is tudok hordani, mivel az a mostani fekete melegítőt és fehér felsőt nem igazán találtam jónak. Előkaptam egy kék szaggatott farmert és egy egyszerű fehér pólót, amit betűrtem a nadrágomba arra pedig egy nagyobb piros kockás inget. A hajam egyszerűen kifésültem, majd hagytam a vállamra omolni, ezzel késznek is nyilvánítva magam. Mindezek után lerohantam a konyhába, ahol egy szem rágót bekapva, szembesültem a ténnyel, hogy igencsak elment az időm a készülődéssel és már csak fél órám maradt elérni a teremhez, ami egy jó tempóval könnyedén kivitelezhető.

- Elmentem Melisszával próbálni - kiáltottam, mire válaszul csak egy "Oké"-t kaptam, így meg is indultam el a célpontom felé. A forgalmas utcákat róva, néztem ahogy néhány felnőtt munkába, vagy abból hazafelé igyekszik. Kisgyerekeket, ahogy a szüleikkel sétálnak. Állattartókat, akik kedvenceiket sétáltatják. Fiatalokat, akik szombat lévén bulizni indulnak, netán a barátaikkal találkozni mennek. A meleg ellenére is rengetegen tartózkodtak az utcán, ezzel egy kisebb káoszt kialakítva a városban, így nekem is figyelni kellett, hogy a nagy sietségben senkinek ne menjek neki. Ám a tempó miatt hamar megérkeztem az épülethez, ahová berontva már meg is pillantottam az épp melegítő barátnőm. 

Belépve az első dolgom volt, hogy kidobjam a számban lévő rágót, majd utána bele is kezdtem a hangolásba, hogy felkészítsem a hangszálaim a következőkre.

- Haladsz? - pillantott felém egy idő után a lány, aki hatalmas vigyorral fejezte be a felkészülést.

- Persze - biccentettem felé, ezzel befejezve a hangszálaim edzését.

- Szuper akkor kezdhetsz, addig lesz időm ismételgetni - intett maga mellé, így boldogan léptem a hangszóróhoz, hogy ismételten kikeressem a dalokat, melyeket gyakorolnom kell. 

***

Pár órával később, a próba végeztével elugrottunk Melisszákhoz, hogy összepakoljon magának  néhány ruhát, ugyanis ma nálunk tervezett aludni, könnyítve a holnapi dolgunk, így nem kell a találkozással bajlódnunk elég, ha innen megyünk. Ami a próbát illeti, mindketten hibák nélkül teljesítettünk, pontosítva néhány apróságon, mozdulaton, esetleg hangon. Mindketten maximálisan odatettük magunkat, így mindenféle bűntudat nélkül megyünk el a holnapi meghallgatásra. 

- Anya! - kiabált Melissza. - Ma Rebekánál alszom és onnan indulnánk a meghallgatásra. -mondta az éppen belépő nőnek.

- Rendben! - mosolygott rá. - Akkor még most sok sikert kell kívánnom mindkettőtöknek, igaz? - kuncogott fel és karolt át egyesével. - Nagyon szurkolok nektek! Történjem bármi, büszke leszek! - jelenti ki, majd enged el. - Pakolj oda mindent, nehogy itthon hagyj valamit - fordult ezúttal csak a lánya felé, aki nagyokat bólogatva fejezte ki egyetértését és indult meg a szobába, hogy elrakjon mindent, amire szüksége lehet, egy éjszaka alatt. 

Ezzel egész hamar megvolt, hiszen alig öt percig ácsorogtam az ajtaja előtt, lapozgatva a hírfolyamot. 

- Mehetünk? - néztem fel rá. 

- Igen -dobta meg a hátán pihenő táskát, ezzel jelezve indulási szándékát.

 Az utat végigbeszélgettük, és szóba jött az is, hogy akkor mit csinálunk ha csak az egyikünket válogatják be. Szomorú bele gondolva, de simán megeshet. Arra is lehet esély, hogy mind a kettőnket beválogatnak, viszont lehetséges, hogy meg se közelíti egyikünk se azt a szintet amit kell.

- Sziasztok - mosolygott ránk anya, miután beléptünk a házba. - Melissza te is vacsorázol? -  kérdezte.

- Igen, köszönöm - mondta, miközben helyet foglalt a mellettem lévő széken.

Sziasztok!

Ismételten szeretném leszögezni, hogy az alapokat nem fogom kijavítani, csak néhány apróságot, így sajnos olyan "töltelék" részekkel is találkozhattok, mint ez. De a tőlem telhető legtöbbet igyekszem megtenni, hogy nagyjából lára állítsam ezt a könyvet is. <3

Javítva: 2021.04.04