Nem küzdhetünk örökké! (Dramione story)

Chapter one: Kezdetek

5 év. Ennyi telt el a háború óta, a kedélyek kezdtek megnyugodni a varázsvilág már nem élt félelemben. Harry Potter és Ron Weasley élete egyenesbe volt. Az előbb említett elvette élete nagy szerelmét Ginny Weasley-t , aki éppen várandós az első fiukkal, James-el. Ronald pedig nos ő is boldog életet élt Lavender Brown-al, egyszóval mindenki élete jobbra fordult de ott volt Hermione Granger az Aranytrió legokosabb tagja. Nos az ő élete sem volt éppen boldogtalan, de boldog sem. A háború alatt szerettek igazán egymásba Ron-al de 2 év után különváltak, pontosabban Hermione rájött, hogy Ron megcsalja őt. Azóta nem igazán beszélt a vörös hajúval, elviselte a jelenlétét ha muszáj volt, de egyébként szinte hozzá sem szólt. Harryékkel jó kapcsolatot ápolt és gyakran találkoztak. Hermione gyógyítóként dolgozott a Szent Mungóban, Harry és Ron pedig aurorként keresték kenyerüket. Harry esélyes volt az aurorparancsnoki posztra ha Mr. Lace nyugdíjba megy, azonban az előléptetés még váratott magára.

Kopogás hallatszott Harry Potter irodájának ajtaján. A kis túlélő titkon remélte, hogy nem lesz túl fontos vagy hosszú mert már igazán szeretett volna hazamenni a csodás feleségéhez.

- Ki az? -szólt ki végül, de próbálta elrejteni a hangjában megbúvó fáradtságot. Mr. Lace dugta be a fejét az ajtón kezében egy aktával, Harry rosszat sejtett, remélte, hogy nem egy jelentést kell megírnia.

- Mr. Potter, már kerestem önt korábban is de nem tartózkodott az irodában.

- Egy esetnél voltam. - felelte Harry teljes nyugodtsággal - Mit tehetek Önért Mr. Lace?

- Nos a múltkor szóba hozta, hogy kevesen vannak a csapatában, így úgy döntöttem, hogy fel veszek még egy embert, több száz aktát nyálaztam végig de végül megtaláltam a tökéletes jelentkezőt, pontosabban átjelentkezőt. Jók a referenciái és a francia auror parancsnokság ajánló levele is kiváló vele kapcsolatban.

Mr.Lace látta, hogy beosztottja nem igazán boldog attól a ténytől, hogy nem ő kereste meg a számára megfelelő csapattársat, de Harry Potter nem volt főnök csak beosztott, az ő beosztottja és azt is nagyon jól tudta, hogy Potter valószínűleg elvetette volna ezt a jelöltet már csak a múlt miatt is.

- Meg tudhatom kiről is van szó? - kérdezte a szemüveges.

- Természetesen - felelte a másik majd átnyújtotta a kezében lévő aktát.

Harry kinyitotta a kezében lévő iratot de szinte egyből meg is fagyott ugyanis a NÉV: címszónál nem más szerepelt mint: Draco Lucius Malfoy.

- Ez teljességgel kizárt - kiabálta szinte Harry miközben az aktát az asztalához csapta - Nem vagyok hajlandó együtt dolgozni vele Mr. Lace...Felejtse el.

- Erről nem maga dönt Mr. Potter - a férfi higgadt volt a kis túlélővel szemben , nem akart kiabálni vele, tudta, hogy Harry meg fogja érteni és amúgy is, még mindig ő volt a főnök.

-De uram...Malfoy halálfaló volt...vagy még mindig az nála sosem lehet tudni...a tárgyalása után elmenekült innen most pedig hirtelen vissza akar térni Angliába? Nem furcsa ez magának?

-Mr. Malfoy Franciaországban élt és tevékenykedett, mint auror...családi okokra hivatkozva kérte át magát ide, a mi parancsnokságunkra...többet nem tudok és nem is akarok tudni. Nem az én reszortom a magán életében vájkálni, nekem elég annyi, hogy nagyon jó jelölt.

- Akkor sem hiszem, hogy ez egy jó ötlet Mr.Lace..kérem fontolja át újra.

- Már megtettem, Mr.Potter - mondta a férfi még mindig higgadtan, ami egyre jobban idegesítette a szemüvegest - Én döntök ebben a kérdésben és felveszem Mr.Malfoy-t - ezzel az idős varázsló hátat fordított Harry-nek de amikor a keze elérte az ajtó kilincsét még visszaszólt - 5 év telt el a háború óta Mr. Potter, mindenki megérdemel egy újabb esélyt.

Ezzel a férfi távozott az irodából magára hagyva a kis Túlélőt a saját gondolataival.