Nem küzdhetünk örökké! (Dramione story)

Chapter eighteen: Vacsora Potteréknél

Draconak ideje sem volt felfogni a történteket és máris a Potter házaspár nappalijában ült. A ház szép volt és valami kellemes légkör áradt belőle. Nem volt túl nagy, viszont minden meg volt, ami kellett sőt talán még több is. A lakás nappalijában Draco számára eddig ismeretlen mugli tárgy volt fellelhető, amit Hermione TV-ként definiált és ami most teljesen lekötötte a fia figyelmét. Nem értette a muglik miért akarnak más muglikat nézni egy dobozon keresztül, de Hermione szerint a TV szórakoztató Draco pedig nem firtatta tovább a dolgot. Hermione és Ginny a konyhában tüsténkedtek, Scorpius a szőnyegen ült és a már említett "mugli dobozt" bámulta, Harry pedig minden erőfeszítését bevetette, hogy beszélgessenek.

- Tudod, gondolkodtam az elfogott varázslók ügyén és arra jutottam, hogy....

- Harry James Potter nem meg mondtam, hogy nem akarok munkáról hallani itthon? - kiabált ki Ginny a konyhából.

- Olyan füle van, hogy néha magam sem hiszem..

- És mindig igazam van! - kiabált ki továbbra is Ginny és Dracot megmosolyogtatta, hogy a félelmét mindig legyőző Harry Potter most úgy hunyászkodott meg, mint egy kisgyerek egy csínytevés után.

- Nem kellene hagynod, hogy így befenyítsenek Harry! - Dracot láthatóan mulattatta a helyzet.

- Most még röhögsz, de nekem elhiheted Hermione se piskóta.

- Ugyan,nekem nem lehet csak úgy megmondani mit tegyek, Malfoy vagyok Merlinre is!

- Várd ki a végét, tapasztalatból mondom! De ha már munkáról nem beszélhetünk akkor esetleg kérsz egy sört?

- Egy mit?

- Sört...az egy mugli alkoholos ital...

- Whiskey nincs?

- Jajj ne legyél már ennyire aranyvérű - Harry megforgatta a szemét - Gyere, ha nem ízlik veszek neked egy üveg whiskeyt!

- Vigyázz, mert a szavadon foglak Potter! -Harry csak legyintett és a bárszekrényhez lépett majd kivett két üveget és az egyiket átnyújtotta a szőkének. Draco lassan kóstolt bele az italba, mintha attól félne méreg van benne, de amikor megízlelte minden kétsége szertefoszlott. Az ital keserű volt és habos, de Draco még soha nem érzett ilyet. A keserűség ellenére is finomnak találta és már most eldöntötte, hogy ilyet bizony be kell szereztetnie otthonra Hermionéval.

- Nos? Mit gondolsz?

- Örülhetsz Potter, nem kell whiskeyt venned nekem...

-Tudtam, hogy ízleni fog! - A két férfi már a második üveg sört itta és egészen jól elbeszélgettek egymással , amikor is megjelent Hermione.

- Draco Malfoy - az említett rosszat sejtett a hanghordozásból - nem kértelek, hogy ne igyál egynél többet vacsora előtt? - A boszorkány ott állt a férfi előtt csípőre tett kézzel, amiről Draconak egy pillanatra az édesanyja jutott eszébe.

- Ugyan már Drágám, hiszen ez alig volt valami - Draco letette az üveget az asztalra, felállt és közelebb sétált Hermionéhoz - Tudod, hogy mindig engedelmeskedek neked - A férfi egy kicsit közelebb húzta a nőt a derekánál fogva majd arcon puszilta. És oh igen, Harry csak most látta milyen hatással vannak egymásra, Hermione térde megremegett, amikor Draco elérte, a férfi pedig gyengéddé vált, amikor a lányhoz ért. Harryben már nem volt kétség, hogy ezek ketten tökéletesek egymásnak.

- Kész a vacsora! - Hermione csupán ennyit tudott mondani.

A vacsora igazán kellemes hangulatban telt. Ginny mindenféléről érdeklődött a gyereknevelés terén és bár Draco magának se akarta bevallani, de meglehetősen jól érezte magát. Még elpakolni is segítettek Harryvel majd ismét visszatértek a nappaliba egy újabb sör társaságában. Hermione éppen az üres üvegeket szedte össze, amikor Ginny szinte kicsapta a konyhaajtót Egyszerre mindenki odakapta a pillantását.