Nem küzdhetünk örökké! (Dramione story)

Chapter nineteen: Együtt minden legyőzhető!

Egy hete már annak, hogy Hermione Granger végleg és visszavonhatatlanul beköltözz a Malfoy házba és már kezdte megszokni a hirtelen jött változást. Csodás érzés volt minden reggel azzal a férfival ébredni, akit szeret. Ez volt az első nap, hogy egyedül volt immáron az otthonában. Draco dolgozott, Scorpiust pedig állatkertbe vitték a nagyszülei, vagy akár a leendő apósa és anyósa? Neem, az még túl korai lenne - gondolta a boszorka - miközben megkavarta az ebédet. Ma kivételesen éjszakai műszakba lett beosztva így az egész délelőttje és a délutánja egy része  is szabad volt és ha időben készen lesz talán még Ginnyt és a kis Jamest is sikerül meglátogatnia. Hermionét a csengő térítette vissza a gondolataiból, egy pálca intéssel elintézte, hogy az ebéd úgymond megoldja önmagát, majd az ajtó irányába indult és kitárta azt.

- Astoria? Te meg mit keresel itt?

- Ezt akár én is kérdezhetném tőled, de igazából nem érdekel - A nő gúnyos volt, mint mindig de Hermione túl jó kedvű volt ahhoz, hogy ez most felbosszantsa.

- Draco nem mondta, hogy jössz.

- Mert nem is tudja, hogy jövök, de szólhatnál neki ugyanis ennyi társalgás veled egy életre elég volt.

- Nincs itthon. Dolgozik - Hermione kimért volt ha nő így hát ő is, ne hogy már Astoria azt higgye, hogy bármit megtehet vele.

- Fantasztikus! - A szarkazmus egyértelműen fellelhető volt a hangjában - És mikor ér haza?

- Nem tudom, talán négy körül! Átadjak neki valami üzenetet?

- Mi vagy te valami házi manó vagy mi? - Hermione figyelmen kívül hagyta a "kedves" megjegyzést, nincs értelme vitába szállni ezzel a nővel - gondolta.

- Akkor most átadjak neki valamit vagy ne?

- A fiamért jöttem, és ha végre beinvitálnál, ahogyan illik akkor el is vinném - Hermione arrébb állt az ajtóból, hogy a másik boszorka is be tudjon jönni, bár egy cseppet sem örült neki, hogy itt van.

- Scorpiust állatkertbe vitte Mr és Mrs. Malfoy és mielőtt megkérdeznéd nem tudom mikor jönnek vissza.

- Akkor küldjél nekik baglyot vagy mit tudom én, hogy jöjjenek vissza mert elvinném a fiamat!

- Draco engedélye nélkül nem engedhetem, hogy elvidd!

- Merlinre Granger, rohadtul nem érdekel mit akarsz és mit nem! Én vagyok annak a gyereknek az anyja és jogom van elvinni.

- Igazából nincs, ha jól tudom Draco kapta a felügyeleti jogokat és az azt vonja maga után, hogy..

- Már ügyvéd is vagy nem csak orvos vagy mi franc? Nem kértem tőled jogi tanácsot, ami pedig azt vonja maga után - utánozta Hermionét - hogy továbbra is olyan tudálékos vagy, mint az iskolában. Merlinre mondom, nem tudom, hogy tud téged elviselni Draco!

- Hát mivel én itt lakom vele te pedig csak egy rossz emlék vagy neki nyilván egész jól - szúrt oda most már Hermione is.

- Azt hiszed ismered igaz? Hogy mindent tudsz róla? Hát el kell hogy keserítselek fogalmad sincs kivel élsz egy fedél alatt. Az elején kedves és figyelmes veled, de aztán hidd csak el nekem semmit nem fogsz neki jelenteni. Olyan lesz, mint az apja, aki magán kívül senkivel sem törődik és bárkin átgázol ha az az ő érdekeit szolgálja. De ne aggódj, te pont jó leszel ahhoz, hogy beállj a meggyötört Malfoy feleségek sorába, mint Narcissa ha Draco elvesz egyáltalán, de én nem fűznék hozzá sok reményt.

- Meglehetősen jó véleménnyel vagy rólunk Astoria - Hermione látta,ahogy Astoria egy pillanatra megremeg, amikor felismerte Lucius hangját maga mögött, de egy pillant alatt rendezte a vonásait és csak utána fordult a férfi felé.