Nem küzdhetünk örökké! (Dramione story)

Chapter seventeen: Egy egyenesebb út

Draco nyugodtan rendezgette a papírokat a dolgozó szobájába, ugyanis Hermione éppen Scorpiussal volt a közeli játszótéren, ő pedig úgy döntött kihasználja az időt és dolgozik egy kicsit, mielőtt azok, akiket a legjobban szeret hazaérnek és mielőtt eleget tesznek a Potter házaspár vacsora meghívásának. Draco gondolni se akart az előtte álló estére, bár már nem volt ellenségesnek nevezhető a viszony közte és volt iskolatársa között azért még sem szívesen töltötte vele a szabadidejét. Éppen pár jelentést süllyesztett a megfelelő aktába, amikor kopogás hangzott  bejárati ajtó felől - Túl korai lenne,hogy Hermione hazaérjen és amúgy is minek kopogna? - gondolta. Kitárta az ajtót és szembe találta magát Harry Potterrel.

- Szia! - köszönt a szemüveges és kezet nyújtott az igen csak meglepett varázslónak.

- Mit akarsz Potter? - Draco elfogadta a kézfogást, de továbbra sem értette mit keres itt Harry.

- Mondták már, hogy milyen kedvesen tudsz üdvözölni embereket Malfoy? - Draco elengedte a füle mellett a megjegyzést.

- Akkor még egyszer megkérdezem, mit akarsz Potter? Ha Hermionét keresed nincs itt...

- Hozzád jöttem! - Draco felhúzta a szemöldökét, fogalma sem volt róla mit akarhat tőle a férfi.

- És minek is?

- Bejöhetek? Nem túl kellemes a küszöbödön beszélgetni! - Draco arrébb állt az ajtóból Harry pedig belépett a nappaliba. A szőnyegen gyerekjátékok hevertek, de ettől eltekintve a lakásban patinás rend volt.

- Elárulod végre, hogy minek köszönhetem a látogatásod?

- Nos, mondhatjuk úgyis, hogy barátkozni jöttem!

- Ginny vagy Mione?

- Mi?

- Ki kényszerített rá, hogy ide gyere és kezdjünk szívélyes csevegésbe?

- Ginny...szerinte már vacsora előtt kezdjünk el barátkozni,hogy ott már egy csepp konfliktus se törjön elő...

- Tudok viselkedni Potter...ameddig te is viselkedsz!

- Ha nem becsmérelsz engem vagy Ginnyt..

- Potter te komolyan azt gondolod, hogy képes lennék bárhogyan is bántani egy kilenc hónapos terhes nőt?

- Nem...nem tudom...nem tudlak kiismerni és ez megijeszt...

- Jó, akkor mondom másképp...Hermione miatt csinálom ezt az egészet...fontos nekem és ha őt megnyugtatja,hogy elmegyek a vacsorára és olyan illedelmes leszek,mint még soha akkor megteszem...bármit megtennék érte! Bármit..amit csak akar!

- Tudod, az elején kételkedtem benne, hogy ti tényleg működni fogtok együtt, de Hermione boldog veled...végre megint olyan, mint volt. Jó hatással vagy rá és ő is rád..

- Hogy érted?

- Hermione végre újra mosolyog és nem csak a munkájának él..kiegyensúlyozott és életvidám és én már nagyon régóta nem láttam ilyennek..Te pedig hát, kevésbé vagy Malfoy..

- Mindjárt elolvadok a bókodtól Potter.. - Draco látványosan megforgatta a szemét - De, te sem vagy olyan szörnyen elviselhetetlen ha már itt tartunk...

- Kezdetnek nem rossz! Akkor számíthatok rád a vacsora alatt és után is?

- Megegyeztünk Potter!

- Harry..- A szemüveges ismét kezet nyújtott.

- Draco..- Rázta meg a kezet a szőke is. - Ha már ilyen roppant nagy barátok lettünk az elmúlt 10 percben Harry - ironizált a volt Mardekáros - Nagy gond lenne ha Scorpiust is elvinném? Anyámék éppen az idei kiruccanásukat töltik és nem szívesen bíznám rá Scorpot egy manóra..