Nem küzdhetünk örökké! (Dramione story)

Chapter twenty-four: Keresés alatt

A Malfoy ház minden négyzetcentiméterét ellepték a Minisztérium aurorjai. A legjobbak dolgoztak az ügyön, de ez Dracot egy cseppet sem nyugtatta meg. A férfi a kanapén ült, kezében Scorpius plüss sárkányával és csak meredt maga elé. A feje zsongott a hangzavartól. Legszívesebben elüvöltötte volna magát, hogy mindenki fogja be, de semmi értelme nem lett volna. Hallotta, ahogy Harry különböző insturkciókat kiabál, mint felettes, de hangjából kivehető volt a düh, a tehetetlenség és az aggodalom. Draco fel akart állni, annyira fel akart állni és tenni valamit, de teljesen ledermedt. Nem tudta elengedi az előtte megjelenő képet, ahogy Hermionét és a fiát valahol, valaki fogva tartja és olyan információkat akarnak kihúzni belőlük, amiről még csak nem is tudnak.

- Draco? - Harry óvatosan érintette meg a férfi vállát, aki lassan ránézett, de nem beszélt - Itt az idő! - A szőke pontosan tudta mire gondolt Harry, amennyire csak lehetett megemberelte magát, felállt és követte a szemüvegest a saját irodájába.

Harry becsukta az ajtót maguk mögött, elmormolt egy disaudiót és helyet foglalt Draco asztala mögött. A másik férfi ügyet sem vetett rá, lassan töltött magának a whiskeyéből és leült a szemüvegessel szemben.

- Józannak kellene maradnod, amíg kihallgatlak!

- Józan vagyok!

- Kezdhetjük?

- Ne kímélj!

- Mikor láttad utoljára Hermione Grangert és Scorpius Malfoyt?

- Most komolyan ilyen felesleges köröket fogunk futni Potter? - Draco hirtelen lett dühös, itt ül és hülye kérdésekre válaszolgat, ahelyett, hogy segítené a nyomozást.

- Te is tudod, hogy muszáj! Nézd ha kellemetlen neked, hogy én csinálom akkor hívhatok mást, de azt gondoltam, hogy velem talán könnyebb.

- Jó! Essünk túl rajta, de utána szeretnék segíteni!

- Mondott neked Hermione bármit, ami utalhat arra, hogy esetleg követték ide?

- Nem!

- Te sem észleltél semmit?

- Nem!

- Beszéltél bárkinek az ügy bármely részletéről?

- Apámon kívül senkinek!

- Tudsz bárkit, akinek köze lehet az elrablásukhoz?

- Nem!  Mehetek végre?

- Draco..

- A fenébe is Harry az életünk minden apró szegletéről tudsz, most mégis arra kérsz, hogy itt vesztegessem az időt! Dolgozzunk, rendben? Ha bármi eszembe jut te leszel az első, akinek szólok, de eressz kérlek! Hagy végezzem a munkám!

- Próbálj meg higgadt maradni! Ha jelenetet rendezel nem kizárt, hogy az újdonsült barátunk Rick kizárat a nyomozásból!

- Azt sem értem minek van itt!

- Nem is kell értenünk, de itt van! Figyel..úgy tesz, mint aki segít, de közben figyel téged! Várja, hogy mikor veszted el a fejed, hogy elküldhessen! Nehéz volt meggyőzni Mr. Lacet, hogy engedjen téged nyomozni ezen az ügyön és Rick nagyon ellenkezett, de sikerült meggyőznöm Mr.Lacet még így is, viszont ha egyszer is hibázol, másodjára Rick akarata fog érvényesülni!

- Kösz, Potter!

- Szívesen, egy másik helyzetben én sem tudnák csak ücsörögni és várni!

A munka folytatódott, mindenki tette a dolgát, de Dracoban tombolt a düh! Meg akarta találni, aki azt tette! Bármi áron!

Hermione ölében még mindig ott ült Scorpius. A nő nyugtatóan próbálta simogatni, de ő maga is rettegett. Valahol kinyílt egy ajtó és a lépcsőn lépések vertek visszhangot. Hermione maga mögé terelte Scorpiust ezzel is védve őt. A cella előtt két fekete ruhába öltözött alak jelent meg, arcukon csukja, ami Hermionét a halálfalókra emlékeztette.