Nem küzdhetünk örökké! (Dramione story)

Chapter eight: Együtt vagy nem együtt?

Már egy hete annak, hogy Draco Malfoy és Hermione Granger szinte minden szabadidejüket együtt töltötték. Az első randevújuk mindkettőjüket ráébresztette arra, hogy szeretnek egymás társaságában lenni. Annyit találkoztak az elmúlt egy hétben amennyit csak tudtak, néha együtt ebédeltek vagy vacsoráztak, de volt, amikor csak egy gyors kávét fogyasztottak el most, hogy már Draco is visszamehetett dolgozni, de egyetlen nap sem maradt ki, egyetlen egy sem. Hermione a rendelőjében rendezgette az akták sokaságát és bár nagyon szeretett volna figyelni az agya egészen máshol járt. Egyre többször gondolt arra, hogy ezek a találkák már kicsit többet jelentenek neki, mint szimpla ismerkedés. Nem volt szerelmes, de határozottan kedvelte a férfit és maga sem tudta, hogy ezt elmerje- e mondani. Mi van ha férfi nem úgy gondolja? Vagy ha túl gyors neki ez az egész? Hiszen most vált el, de már képtelen volt tovább magában tartani. A feje kezdett zsongani az önmagának feltett kérdésektől és nagyon úgy érezte, hogy ki akar szabadulni a kis rendelője fogságából és szívni egy kis friss levegőt. Nagyon úgy tűnt, hogy Merlin segítségére siet ebben, ugyanis asszisztense, Kelly, lépett be hozzá.

- Hermione, meg jöttek az aurorok eredményei, szólnál valakinek kérlek, hogy elvihetik?

- Majd én elviszem! - Hermione olyan hevesen csapott le a felkínálkozó szökési lehetőségre, mintha egész nap erre várt volna.

- Nem hiszem, hogy ez a te dolgod lenne. - Kelly furcsállta, hogy a nő csak így felkínálkozott, de aztán eszébe jutott valami.

- Nem baj, úgyis van egy kis szabadidőm és jót tenne egy kis friss levegő.

- Hát persze, hogy jó lenne. - A boszorkány olyan hangsúllyal ejtette ki a szavakat, ami zavarba hozta Hermionét és a kacsintását se tudta mire vélni. - Jaj, ne nézz már így rám kérlek, tudom, hogy miért akarsz személyesen odamenni.

- Mert van egy kis időm és kiakarok szabadulni innen?

- Értem, szóval ennek a kis kiruccanásnak gondolom semmi köze , ahhoz az istenien jóképű szőkéhez, akivel mostanában találkozgatsz igaz? - A nő keresztbe fonta a karját maga előtt és úgy nézte a másik nőt.

- Ezt most ne kezdjük el megint...kérlek..- Hermione nagyon is jól tudta, hogy asszisztensének teljesen igaza van és így csak még jobban szabadulni akart. - Elmegyek, ha bármi van azonnal szólj. - Ezzel Hermione ott hagyta a nőt a rendelőben mielőtt az bármit is mondhatott volna.

Egy dologban valóban nem hazudott: tényleg friss levegőt akart. Hermione sétálva tette meg a két épület közötti távot, bár kicsit gyorsabban a kelleténél. Magában azon imádkozott, hogy Harry ne tartózkodjon az irodában mert most valószínűleg nem tudna értelmes magyarázattal előállni arra miét is maga hozta be az egyáltalán nem sürgős aktákat. A szíve hevesebben vert, amikor befordult Draco Malfoy irodájának folyosóján és, amikor elérte az ajtaját szinte már majd kiugrott a helyéről. Remélte, hogy férfi bent tartózkodik, vett egy mély levegőt és kopogott. A lába kissé megremegett, ahogy meghallotta a mély hangot kiszólni. Még utoljára simított egyet a ruháján majd lenyomta a kilincset és belépett a kis helységbe.

- Szia! - Köszönt mosolyogva a férfira, aki láthatóan meglepődött a jelenlététől.

- Szia! Hát te mit keresel itt? - Draco őszintén nem tudta eltalálni, mit kereshet itt a nő. Először azt hitte megbeszéltek valamit és ő felejtette el, de ahogy átgondolta rájött, hogy Hermione ilyenkor még dolgozik szóval biztos nem erről van szó.

- Behoztam pár aktát, tudod az egészségügyi jelentések. - A nő csak remélni tudta, hogy Draco beveszi, amit mondd és nem lát át rajta. A legkevésbé sem akarta, hogy a férfi azt higgye, hogy ellenőrzi vagy valami ilyesmi.