Nem küzdhetünk örökké! (Dramione story)

Chapter two: Lezárás

Draco Malfoy az utolsó ruháit pakolta a bőröndjébe, a szoba már szinte üres volt, ahogy a ház is..már nem kötötte ide semmi, érezte, hogy itt az idő hazamenni. Kopogás hallatszott az ajtón, amire Malfoy felkapta a fejét.

- Tessék? - szólt miközben összehúzta a cipzárt a bőröndjén.

- Uram, a Mrs. van itt..Önt keresi!

- Köszönöm Amelia, máris megyek kérem addig kísérje az irodámba.

- Igenis, uram!

Draco megvárta, amíg a szoba ajtó ismét becsukódik majd megmasszírozta a homlokát. Előre látta, hogy ez a beszélgetés nagyon hosszú lesz a jelenleg még feleségével. Oh, igen Draco Malfoy éppen válni akar és nem is mástól, mint Astoria Greengrass-től. A háború után szinte rögtön összeházasodtak, szerették egymást legalábbis akkor még úgy tűnt és Astoria terhes is volt, ami megsürgette a nászt. így igaz..Draco Malfoy-nak van egy kis fia, aki gyakorlatilag az élete. Scorpius immáron 5 éves és tiszta apja. Szőke haj, szürke szemek..egy az egyben Malfoy, le se lehetne tagadni.

Draco belépett az irodájába és becsukta maga mögött az ajtót, Astoria csak ekkor fordult meg. Megvárta míg Draco megkerüli őt leül majd int neki, hogy ő is foglaljon helyet. Hiába a viharos házasság és a még viharosabb válás Draco Malfoy még mindig úriember.

- Elhoztam a papírokat, ahogy kérted. Aláírtam. - Astoria érzelemmentesen közölte ezt  a hírt miközben a még férje elé rakta a mappát, amit eddig a kezében tartott.

-Rendben, aláírom őket most a többit pedig kérlek küldesd anyámékhoz kúriába és majd visszaküldöm. Még ma este elhagyom az országot és visszamegyek Angliába.

Astoria szólásra nyitotta volna száját de Draco gyorsabb volt.

- Scorpot is magammal is viszem ha ez a kérdésed.

- Ezt nem teheted..megegyeztünk, hogy nálad jobb helyen lesz de arról nem volt szó, hogy egy másik országba cibálod távol tőlem....ezt nem engedem! - Astoria a mondandója végére már felemelte a hangját, ami Draconak egyáltalán nem tetszett.

- Először is megkérlek, hogy ne kiabálj velem a saját házamban, másodszor nem megegyeztünk én kaptam a jogot mert te felelőtlen vagy és mindig is az voltál. - Draco higgadt volt szinte már annyira, hogy ijedségre késztette a nőt.

- Egy ilyen felelőtlenség miatt lett egy fiad Draco..nekem is fontos..ő az én fiam is..és nem akarom, hogy elvidd innen.

Draco felhorkantott.

- Kérlek ne akard itt nekem játszani a mintaanyát, nem áll jól - a férfi egyre idegesebb lett, csak túl akart már lenni ezen az egészen...hazamenni Angliába és új életet kezdeni. Csak ő és Scorpius. -  A fiunk pedig nem egy felelőtlenség, hanem a legjobb dolog, ami valaha történt velem és miatta örökké hálás leszek neked még akkor is ha mi magunk is gyerekek voltunk mikor világra jött.

- Döntsük el a láthatást! - jelentette ki Astoria.

- Előzetes bejelentkezés alapján, akkor jössz, amikor akarsz de a beleegyezésem nélkül nem viheted sehová.

- Hol fogtok lakni?

- Egyenlőre a kúriába, de már keresek lakást. Az új címemről értesíteni foglak. - Draco kivette a mappából a papírokat és aláírta a kijelölt helyeken majd visszatette a mappába és a nő felé nyújtotta.

- Hát azt hiszem ennyi, mától nem vagyunk házasok. Mától nem vagy Malfoy.

- Lehet, hogy nem hiszed el de én szerettelek Draco - mondta a nő miközben lehúzta a gyűrűt az ujjáról és az asztal szélére helyezte.

- Ha szerettét volna akkor csukva tartod a lábaidat - Draco még utoljára szúrni akart egyet a nőn..szerette Astoriát és fájt neki, amit a nő tett.

- Elbúcsúzhatok tőle? - Astoria jobbnak látta nem felelni az előző megjegyzésre csak a fiától akart elköszönni.

- Nem vagyok szörnyeteg Astoria, persze, hogy elköszönhetsz. Odafenn van  a szobájában addig maradsz vele ameddig szeretnél még az ő holmiját is össze kell pakolnom, szóval addig van időd. Nem foglak elküldeni...ő is szeret téged, az anyja vagy.

- Ég veled Draco! - Ezzel a nő kifordult az irodából és a lépcső felé vette az irányt.

- Amelia! - kiabált ki Draco, a bejárnő pedig szinte azonnal ott termett. -Amelia, kérem ön és a segédei pakolják össze a fiam holmijait, el kell intézzek még egy pár papír munkát, valamint nem szeretném megzavarni a búcsúzást.

- Igenis uram! Mrs. Malfoy itt maradt holmijával mit csináljak?

- Erről kérdezze meg őt - A bejárónő már éppen távozott volna, amikor Draco még utánaszólt - Oh, és Amelia? - a nő megfordult, hogy a főnökére nézhessen - Mától kérlek hívd Miss Greengrass-nek.

- Igenis uram!

Draco leült az asztala mögé és rendezgetni kezdte a munkával kapcsolatos iratait. Még ma megérkeznek Londonba holnap pedig már meg is kell jelennie a Minisztériumba előzetes egyeztetésre. Nem is tudta mennyi idő telhetett el és szinte fel sem nézett a papírokból csak akkor, amikor valaki kopogtatott az ajtón.

- Elnézést a zavarásért uram de a Miss távozott az úrfi pedig ön után kérdezősködik.

- Azonnal megyek..végeztek a pakolással?

- Minden indulásra kész uram.

- Remek! Köszönöm Amelia!

- Ez a munkám Uram!

Draco kettesévvel szedte a lépcsőfokokat nem szerette ha a fiénak rá kell várnia..jobb apa akart lenni, mint Lucius volt. Tudja, hogy az apja csak neki mutatta ki, hogy szereti mégis azt kívánta bár jobb apa lett volna. Mikor belökte a fia ajtaját szinte összeszorult a szíve. Scorpius ott ült az immáron üres ágyon egy képpel  a kezében, amin ő, Draco és Astoria szerepeltek.

- Minden rendben fiam?

- Hiányozni fog, anya.

- Tudom, de hidd el sokszor fog jönni meglátogatni és azt hittem szeretsz a nagyiéknál lenni.

Draco leült a fia mellé az ágyra és egyre csak a reakcióit figyelte. Bűntudata volt, hogy elviszi innen de nem tudott itt maradni, sose érezte igazán itthon magát. Neki London az otthona és azt szeretné ha a fiának is az lenne.

- Szeretek. De anyát is szeretem és hiányozni fog.

- Érted, hogy mi történt anya és köztem?

- Már nem szeretitek egymást mert anya valami rosszat tett...legalábbis a nagypapa ezt mondta. Apa, anya miattam nem szerettem már? Én tettem valami rosszat?

- Dehogy is! Scorp ne beszélj butaságokat..nem tettél semmi rosszat én is és anya is nagyon szeretünk téged és ha te esetleg azt szeretnéd akkor - itt Draco nyelt egyet még kimondani is félt de a fia érdekeit akarta nézni - itt maradhatsz anyával.

- Nem, veled szeretnék élni még akkor is ha anya távol lesz tőlem. Szeretlek, apa.

Draco megkönnyebbült. De mennyire, hogy meg. A fia vele akart lenni és csak ez számított.

- Én is szeretlek, pajti. Lassan indulnunk kell, úgyhogy tedd a képet a bőröndödbe rendben?

- Rendben. Apa?

- Igen?

- Aludhatok ma éjjel veled?

- Hát persze, pajti.