Nem küzdhetünk örökké! (Dramione story)

Chapter five: Első nap = Életveszély

Az első nap a munkában mindenki számára ijesztően hathat, ez alól Draco sem volt kivétel. Egyszerre volt izgatott és egyszerre feszengett, ahogy megérkezett a Harry Potterrel közös irodája elé. Nem tudta eldönteni, hogy kopogjon-e vagy sem de végül nem tette, hiszen ez az ő irodája is volt.

- Jó reggelt Potter! - köszöntötte illedelmesen, bár nem volt felhőtlen a viszonyuk azért mindent megpróbált, hogy legalább addig elviseljék egymást, míg munkában vannak. Egy bevetésnél egymás életéért felelnek ezért muszáj barátságosabbá tenni a viszonyukat.

- Neked is, Malfoy! - biccentett a szemüveges is. - Ott az asztalod. - mutatott Harry egy tölgyfa asztal felé, ami pontosan egy ablak előtt foglalt helyet.

Draco oda sétált a székéhez, helyet foglalt és elkezdte kipakolni a dolgait: pennákat, pergameneket pár családi képet, ilyesmiket, amikor kopogás hallatszott az ajtón.

- Szabad! - mondták szinte egyszerre Harryvel. Az ajtón Ron lépett be és először fel sem tűnt neki, hogy régi barátja nem egyedül tartózkodik a kis helységben.

- Szia Harry! Behoztam pár jelentést az előző esetről szeretném ha átnéznéd mielőtt Mr.Lace asztalára kerül, valamint azt is elakartam mondani,hogy....Ő mit keresett itt? - Ron hangneme hirtelen változott meg, amikor felfigyelt a volt iskolatársára.

- Ron, Malfoy itt dolgozik, de ezt már mondtam neked. - Harry higgadt volt, tudta, hogy Ron milyen temperamentumos tud lenni.

- Igen de úgy értem mit keres itt a te irodádban és miért rendezkedik be?

- Nos, átnéztem az aktáját és Mr.Lacenek igaza volt, Draco jó jelölt és Franciaországban is csoportvezető volt így közös megegyezéssel arra jutottunk Mr.Laceel, hogy nekem is könnyebb lenne ha ketten vinnénk a csoportot, hiszen így hamarabb hazatudok menni Ginnyhez.

-  Mi? - Draco és Ron egyszerre döbbentek meg, Ron azért mert ő számított előléptetésre, Draco pedig azért mert őt senki nem tájékoztatta, arról, hogy vezető pozícióban fog itt dolgozni.

- Harry ezt nem gondolhatod komolyan, legyen már eszed ő egy halálfaló Merlinre is!

- Vegyél vissza, Weasley! - Draco hirtelen csapott fel, nem fogja eltűrni, hogy ócsárolják, főleg nem Weasleytől. Sosem kedvelte a vöröst és nem csak az apja "tanításai" miatt, hanem azért is mert mindig is gyerekesen viselkedett, pedig már nem voltak gyerekek.

- Különben mi lesz Malfoy? Megátkozol?

- Hidd el, nem akarod megvárni!

- Elég legyen már ebből! - Harrynek ez most a legkevésbé sem hiányzott. - Én döntöttem, így és nem vagyok hajlandó úgy dolgozni, hogy ti ketten marjátok egymást szóval most mindketten lenyelitek ezt a békát és végezzük a dolgunkat, elég világos voltam?!

A két férfi még szabadkozni akart, de nem tudtak megszólalni ugyanis egy fiatal varázsló lépett be vagyis inkább tépte fel az iroda ajtaját.

- Mr. Potter, Mr. Malfoy Mr.Lace küldött, hogy szóljak, hogy azonnal ki kell mennünk. Úgy tűnik Tudjukki pár életben maradt csatlósa egy üres házban bujkál és itt az idő, hogy őket is kézre kerítsük mielőtt kieszelnek valamit ellenünk.

- Rendben, azonnal megyünk. - Harry ránézett a szobában maradt két férfire. - Ezt majd később folytatjuk, megtennétek, hogy emberien viselkedtek, amíg le nem zárjuk ezt az egészet?  A legkevésbé sem hiányzik, hogy a vitátok miatt valakinek baja essen.

- Rendben, Potter csak menjünk már!

A ház, ami elé az auror csapat megérkezett sötét volt és nagyon régi. Már jó rég óta nem lakhatta senki, azonban most bizonyossá vált, hogy valaki vagy valakik tartózkodnak a lakásban, ugyanis az ablakon gyertyafény szűrődött ki.