Nem küzdhetünk örökké! (Dramione story)

Chapter sixteen: Az első "megpróbáltatás"

Hermione már a negyedik ruháját próbálta fel aznap este, de egyiket sem találta megfelelőnek a rájuk váró alkalomhoz. Oh, igen elérkezett a nap, amikor is Draco Malfoynak és Hermione Grangernek meg kell jelenni a Malfoy kúriában azon a bizonyos vacsorán. A lány éppen egy piros ruhát próbált fel, Draco pedig igyekezett úgy tenni, mint aki nem unja halálra magát közben.

- Szerinted milyen? - kérdezte Hermione, miközben felhúzta a ruhán cipzárt.

- Továbbra is gyönyörű vagy!

- Mindegyikre ezt mondtad..

- Azért mert így is van!

- De nem túl piros?

- Drágám, más szín nincs is benne! - Draco teljesen értetlenül meredt a nőre, elég sok mindenhez értett, de a női ruhák nem voltak köztük.

- Olyan tipikus férfi vagy...úgy értem nem túl..nos tudod..Griffendéles?

- Drágám, ha azt hiszed, hogy nálunk minden zöldre van a festve és mindenki zöldet is hord a Mardekár ház miatt, akkor el kell, hogy keserítselek..

- Mindegy inkább felveszek valami mást!

Draco a kezeibe temette az arcát és próbált mélyeket lélegezni. Inkább társalogna óriásokkal a mugli szokásokról, mint még egyszer végbe vinni ezt a procedúrát. Hermione eközben már két ruhát felpróbált és teljesen eluralkodott rajta a kétségbeesés. Mégsem mehet oda akármiben, hiszen jó benyomást akart kelteni. Végső elkeseredésében kivette a bőröndjéből azt a ruhát, amit Ginny pakolt be neki. Egy egyszerű hosszú ujjú fekete crop topp és egy hozzáillő magas derekú aranybeütéses szoknya volt, önmagában a két darab nem volt túl elegáns, de együtt csodás hatást keltettek. A szoknya tökéletesen kiemelte a lány karcsú derekát és lapos hasát, ami szintén rásegített az összhatásra.

- Na mit gondolsz? - Draco felpillantani is alig mert, de amikor megtette minden szava elállt. A ruha tökéletes volt, minden benne volt, ami Hermione is. Visszafogott, de mégis a maga módján elegáns.

- Tökéletes! - Hermione elmosolyodott, erre a reakcióra várt mindvégig.

- Köszönöm! És te nem méltóztatnál átöltözni végre?

- Dehogynem! - Draco maradt a szokásosnál, fekete ing, nyakkendő, nadrág és zakó. Egyszerű, de rajta mégis tekintélyt parancsolt. - Akkor indulhatunk?

- Induljunk!

Hermione gyomra ismét görcsbe rándult, amikor a Malfoy kúria előtt találta magát. Nem fűzték ide túl kellemes emlékek és ezek most mind egyszerre akartak feltörni belőle, de a múlt elmúlt - gondolta - így  hát gyorsan száműzte a rossz emlékeket és megpróbált egy kellemesebb jövőképre koncentrálni. Draco kinyitotta előtte az ajtót és Hermione elé hirtelen valami csodálatos tárult. A nappali lágy színei nyugalmat keltettek a nőben és valami olyan illat árasztotta el a helyiséget, amelyet ezelőtt még sosem érzett. Még talán a szája is tátva maradt volna ha egy pukkanás nem szédíti vissza a valóságba, egy házi manó jelent meg előttük, aki egy igen szép frakkot viselt és egyáltalán nem tűnt megviseltnek, mint Dobby annak idején.

- Jelly üdvözli az urat és a hölgyet a házban, Mr. és Mrs. Malfoy az ebédlőben várják önöket.

- Köszönöm Jelly!

- Tehetek még valamit Önért Mr.Malfoy?

- Nem, köszönöm! Elmehetsz!

- És esetleg Önért valamit Miss..?

- Granger! - mutatkozott be Hermione, bár még mindig feszélyezte a gondolat, hogy itt manók is dolgoznak, hiába beszélt vele Draco teljes udvariassággal és hiába tűnt a manó teljesen boldognak - És nem köszönöm!