Nem küzdhetünk örökké! (Dramione story)

Chapter twenty-five: Mindig van remény

Az Azkaban most még sötétebbnek hatott, mint általában. Három férfi lépkedett a betonozott úton teljes csendben, az egyikük sétapálcájának koppanása visszhangot vert a sötétségbe. A kapuk szinte maguktól nyíltak meg a belépő varázslók előtt, ahol cseppet sem barátságos őrök vártak rájuk.

- Uraim! - biccentett az egyik őr

- Vezessen a fogolyhoz! - Draco kimért volt és ideges. Napok teltek el Hermione eltűnése óta és eddig semmi nem vezetett el hozzá. Crack volt az utolsó esélye.

A terem ugyanolyan volt, mint máskor. Omladozó beton falak, egy rozoga asztal és két szék. Crack kezei az asztalhoz voltak láncolva, a lábait szintén bilincsek tartották. Az őr kitárta az ajtót az érkezők előtt, de csak ketten léptek be rajta. Lucius jobbnak látta ha kint várakozik.

- Draco! - Crack hangjából sütött a gúny - Már alig vártam, hogy újra lássalak!

- Nem haverkodni jöttem!

- Miben lehetek a szolgálatodra?

- Hol van Hermione?

- Honnan tudjam?!

- Ne szórakozz! Hol van?

- Nem a te csajod? Neked kéne tudnod, hogy merre csatangol!

- Utoljára kérdezem meg! Hol van?!

- Nem tudom hol van, de hallottam, hogy elvitték!

- Akkor azt is tudod, hogy hová vitték! Úgyhogy ki vele!

- Fogalmam sincs, de hogy őszinte legyek nem is érdekel! Ha meghal legalább eggyel kevesebb sárvérű ribanc szaladgál majd a varázsvilágban.

Draco feldühödött. Az asztal alatt egyenesen Crack székének közepébe rúgott, ami kibillent az egyensúlyából és darabokra tört a kemény padlón. A láncok azonban nem engedtek és az így is meglepődött Crack húsába vágtak. A vére kicsordult a bilincs alól és a gyors csepegés hangja betöltötte a szobát.

- Rohadék! - ordította a halálfaló.

- Hol van? - Draco nem tágított.

- Rohadj meg!

- Ha nem mondod el hol van Hermione és a fiam esküszöm megöllek!

- Gyenge vagy te ahhoz!

Draco teljes súlyával rálépett a megfeszült láncra, ami most még mélyebben vájt bele Crack húsába. A vér csöpögésből folyásba váltott át és a férfi fájdalma egyre elviselhetetlenebb volt.

- Ide figyelj - Draco hangja fenyegető volt, ami a mögötte álló Harryben felébresztette a régi Roxfortos Draco emlékét - ha nem mondod el öt másodpercen belül, hogy hol van Hermione itt hagylak elvérezni! Itt fogsz megdögleni, egyedül!

- Van egy ház - Crack hangja remegett - a városon kívül, az erdőben ! Talán oda vihették!

- Mit akarnak tőle?

- Tényleg nem tudom!

- Hiszek neked! Látod? - Draco végre lelépett a láncról - nem is volt olyan nehéz! - Ezzel a férfi kifordult a teremből, nyomában a döbbent Harryvel.

- Ez meg mégis mi volt? - Lucius hangja teljesen nyugodt volt

- Semmi! Csak rá kellett segíteni, hogy megeredjen a nyelve!

Harry mindent elkövetett, hogy felméresse a terepet. A ház ott volt, ahol Crack mondta, az erdőben, a semmi közepén. Csak az ablakból kiszűrődő fények tudatták az aurorokkal, hogy a ház nem üres. Ez volt Draco életének leghosszabb délutánja,mivel Harry parancsára csak este indítottak támadást, ami nem akart hamar jönni. Most viszont itt volt. A szíve a torkában dobogott, annyira be akart menni. Nem érdekelte semmi más csak, hogy bejusson és megtalálja Hermionét és Scorpiust.