Nem küzdhetünk örökké! (Dramione story)

Chapter twenty-one: Hírek

A nap reggeli sugarai lassan betöltötték a szobát, ezzel is jelezvén, hogy ideje felkelni és elkezdeni a napot. Hermione álmosan fordult meg Draco karjaiban, aki még közelebb húzta magához. Jó érzés töltötte el a boszorkát, megint minden rendben volt. Draco végre normálisan aludt és Hermione is kissé nyugodtabbá vált, mint az elmúlt napokban. A lány cirógatni kezdte a férfi mellkasát, amire válaszul Draco belepuszilt a hajába.

- Jó reggelt! - Hermione képtelen volt letörölni a mosolyát.

- Neked is! Hogy érzed magad?

- Tökéletesen!

- Nem vagy rosszul vagy ilyesmi?

- Draco, két hetes terhes vagyok, nem pedig két hónapos!  Nyugodj meg minden rendben van!

- Még mindig alig hiszem el, hogy kisbabánk lesz!

- Én is, de azt hiszem lassan fel kellene dolgoznunk!

- Rendben leszünk! Ígérem!

- Mikor mész ma dolgozni?

- Nem megyek, majd küldök baglyot Potternek! Ma veled akarok lenni és amúgy is rám fér egy nap pihenés.

- Hát ha már nem kell sietnünk, akkor mi lenne ha... - Hermione keze egyre lejjebb csúszott a férfi hasán, aki rögtön értette a célzást és egy pillanat alatt maga alá húzta a lányt.

A csókok kezdtek egyre szenvedélyesebbé válni,Hermione sóhajai betöltötték a szobát. A férfi gyorsan szabadította meg a szeretett nőt a ruháitól és ott kényeztette, ahol tudta. A lány a kelleténél hangosabban nyögött fel, amikor Draco  a kezével a legérzékenyebb pontját érintette. A nyögések egyre szaporábbak lettek és Hermione már nem igazán tudta türtőztetni magát.

- Most! Kérlek!

- Drágám, biztos, hogy szabad ezt nekünk?

- Mi?!

- Én csak nem akarom, hogy valami baja essen a kicsinek...

- Semmi baja nem lesz, csak kérlek ne kínozz tovább..

A férfi a szokásosnál is óvatosabban hatolt belé és eleinte a lehető legóvatosabban is mozgott, de aztán őt is elöntötte a vágy. Iszonyatosan kívánta a nőt, aki továbbra is készségesen nyögdécselt alatta. Egy hirtelen ötlettől vezérelve megfordította magukat, ami először meglepte a boszorkányt, de aztán ütemesen mozogni kezdett.

- Szentséges Merlin, Hermione, abba ne hagyd!

A lány kész volt megadni mindent, amire a férfi vágyott. Egy pillanatra sem hagyta abba a mozgást és érezte, hogy ő is és Draco is közel járnak, amikor is a férfi a kezével is megérintette őt nem bírta tovább, felsikoltott és a férfi mellkasára omlott, akit pár perccel később szintén elért a beteljesülés.

Draco óvatosan fejtette le magáról a nőt és fektette maga mellé. Hermione légzése még mindig szapora volt érezte, hogy az iménti beteljesülés utolsó rángásai még átjárják a testét. A férfi közelebb húzta magához és a hátát kezdte simogatni. Fogalmuk sem volt róla mennyi ideig feküdtek egymás mellett, de nem is bánták.

- Nem kérsz valami reggelit?

- Tudod Drágám, ha minden együttlétünk után etetni fogsz, akkor újból segítened kell, hogy formában maradjak.

- Ne legyél telhetetlen!

- Muszáj, veled nem lehet betelni!

- Ügyes húzás...Draco?