Nem küzdhetünk örökké! (Dramione story)

Chapter ten: Váratlan találkozás

Hétvége! Egy egyszerű szó, ami általában örömmel tölti el az emberek legtöbbjét, ilyenkor ugyanis van idő pihenésre, a családdal lenni vagy akár a barátokkal közös programokat csinálni. Hermione Granger és Draco Malfoy számára azonban ez a szó kissé mást jelentett. Hermione fejében a "hétvége" szó egyre erősebben visszahangzott minden egyes nap, ugyanis végre Dracoval lehet és még a napról napra egyre esősebb és borúsabb londoni időjárás sem szegte kedvét. Dracoból azonban kettős érzéseket hozott ki az általában örömteli szócska. Egy részt boldog volt és izgatott, amiért Hermionéval lehet kettesben, másrészt azonban kissé ideges és aggodalmas, amiért Astoria elviszi Scorpiust magához. Egész nap gondolkodott, hogy jó ötlet volt-e megengedni, hogy a volt felesége egyedül legyen a fiukkal egész hétvégén. Persze nem azért mert Astoria nem figyelne eléggé a fiúra, Draco inkább csak nem szerette ha ő nincs a közelbe. Túlzottan is féltette a fiát, de azzal a gondolattal nyugtatta magát, hogy a városban lesznek és ha bármi baj lenne ő azonnal oda tud majd menni.

Az eső egyre jobban áztatta London jelenleg üres utcáit, de Hermionét ez egy cseppet sem érdekelte. Miután már vagy legalább tízszer átpakolta a már három napja összekészített táskáját végül is úgy döntött elindul. Hála Merlinnek Draco nem lakott túl messze így nem kellett sokat sétálnia, de így is egy örökkévalóságnak tűnt mire odaért a kapu elé, viszont most, hogy ott állt elfogta az izgalom. Bele sem gondolt mit jelenthet ez a hétvége, hiszen mégis csak itt alszik majd a férfival és bár már nem volt kislány, de azért nem akarta elsietni. 

- Merlin, Hermione nem lehetsz ilyen gyáva nyúl, nem most csinálnád először... - gondolta magában, majd lenyomta  a kapu kilincsét. Az esőtől nehezen lehetett látni de, ahogy közelebb ért egy alakot vélt kibontakozni, aki éppen a terasz lépcsőjén ült. Hermionéba gyorsan ötlött fel a felismerés: Scorpius ült ott teljesen egyedül.
A boszorkány agyán két dolog futott át: az első, hogy Draco sosem lenne olyan felelőtlen, hogy egyedül hagyja a fiát, pláne ilyen időben, a másik pedig, hogy életében most először fog találkozni a fiúval és nem nem igazán tudja, hogy mit kellene válaszolnia arra, ha a Scorpius felteszi a "Te ki vagy?" kérdést. 

- Szia! Hát te mit csinálsz idekint egyedül ilyen időben? - kérdezte Hermione, azonban a fiúnak nem kellett válaszolnia, ugyanis Hermione is tisztán hallotta a bent lezajló heves veszekedést.

- Nem, Astoria nem erről volt szó és utoljára mondom el, hogy nem engedem, hogy elvidd!

- Nem lehetsz ennyire fafejű....mégis mit gondoltál? Hogy majd elviszem anyámékhoz csak azért, hogy te bármikor benézhess?

- Nem, nyilván nem...de arról sem volt szó, hogy Franciaországba cibálod az új szeretődhöz!

- Rick nem a szeretőm hanem az élettársam!

- Felőlem a sofőröd is lehet a válaszom akkor is nem!

- Egy hétvége....egy rohadt hétvégét kértem Draco és ennyit igazán megérdemlek! Te folyton vele vagy nekem csak ennyi maradt, hogy néha elviszem egy hétvégére és azt rohadtul nem itt akarom vele eltölteni. Hajlandó lennél felfogni végre?

- Vigyázz, hogy beszélsz velem Astoria! - És igen ez volt az a hangnem...Hermione már nagyon nagyon rég óta nem hallotta Draco Malfoytól ezt a fenyegető hangnemet és ez most ismét megrémítette. Szinte minden rossz emlék előtört belőle, de aztán lenézett a fiúra , aki még mindig a lépcsőn ült és rájött, hogy neki még rosszabb. Végig kell hallgatnia, hogy a szülei rajta civódnak, úgyhogy gyorsan elhessegette a régi zavaró gondolatokat és megpróbálta megnyugtatni a gyereket.

- Talán be kellene menned...apukád már biztosan keres! - Ő maga sem hitte el,hogy ennyire nagy butaságot mondott de jobb nem jutott eszébe. Nem tudta mit kellett volna mondania, még sosem volt ilyen helyzetben.