Nem küzdhetünk örökké! (Dramione story)

Chapter twenty-three: Elragadva

Egy hete már annak, hogy Draco Malfoy és Hermione Granger hivatalosan is jegyben járnak és Hermione régi szokásához híven azonnal bele vetette magát  az esküvő megszervezésébe. Időközben Scorpius is hazaérkezett és bár nem igazán tudta mit jelent az "eljegyzés" azért örült, hogy Hermione továbbra is velük marad. A lány pedig elmondhatatlanul boldog volt. Minden reggel legalább öt percig csodálta a kezén csillogó gyűrűt és még a reggelit is dudorászva készítette, és bár ma reggel kicsit bosszús volt, hogy Draco többszöri felszólításra sem volt hajlandó kikelni az ágyból azért a jó kedve nem tűnt el teljesen. Draco álmosságára éppen a fia adott okot, aki minden egyes apró részletet elmesélt az anyjával eltöltött egy hétről, majd végig mutatta az összes új játékszerzeményét és azokhoz is további történteket fűzött, így aztán az élmény beszámoló késő estig eltartott. Hermione legalább háromszor próbálta felkelteni a férfit, de az csak nem akaródzott kikelni az ágyból, így hát feladta tervét - ha elkésik, hát elkésik - gondolta, majd egyedül látott neki a reggelinek. Draco lassan nyitogatta a szemeit, de amikor az órára pillantott azok azonnal kipattantak. Villám sebesen kezdte magára kapkodni a ruháit és roham tempóban indult a konyha felé. Hermione teljes nyugalomban az újsággal a kezében iszogatta a reggeli teáját.

- Miért nem keltettél fel? Elfogok késni! - Draco még mindig teljesen összeszedetlen volt.

- Felkeltettelek! Háromszor is! - A boszorka fel sem nézett az újságból, ami még jobban idegesítette a férfit.

- Még Scorpot is el kell vinnem anyámékhoz és basszus el fogok késni!

- Igen, ezt már az előbb is mondtad! - Világított rá az egyértelmű tényre a lány, de válaszul csak egy szemforgatást kapott - Igyál egy gyors kávét és menj! Scorpot pedig majd én elviszem!

- Biztos vagy benne?

- Van annyi időm! Veled ellentétben én időben ébredtem!

- Nagyon vicces! Viszont rohanok! Este?

- Este! - Draco egy gyors csókkal el búcsúzott és m ár el is tűnt a lakásból.

Hermione időközben felébresztette a legkisebbik Malfoyt, aki az apjával ellentétben elsőre kikelt az ágyból és most a nappaliban békésen eszegette a müzlijét. Hermione a konyhában pakolászott, amikor az ajtó egy óriási robajjal kiszakadt a helyéről és pillanatokon belül fekete csuklyás alakok lepték el a házat. Hermione ösztön szerűen rohant ki a nappaliba és minél több támadót próbált lefegyverezni legalább addig, amíg Scorpiust biztonságba nem helyezte. Az átkok az azonban igen gyorsan repültek Hermione épphogy elérte a fiút és a háta mögé lökte egy átok eltalálta és minden elsötétült.

Harry és Draco csendben dolgoztak a kis irodában semmit nem tudván arról mi vár rájuk a mai nap. Egy határozott kopogás zavarta meg a munkát, és meg sem várva a választ Mr. Lace lépett be nyomában egy öltönyös férfival.

- Áh Mr.Potter, Mr.Malfoy örülök, hogy mindkettejüket itt találom!

- Mr. Lace - mondták szinte kórusban

- Uraim, bemutatom önöknek Richard McLainet, aki egyenesen Franciaországból érkezett hozzánk, hogy segítsen a munkánkban - Mr.Lace látva, hogy a beosztottjai nem lelkesednek az örömtől gyorsan hozzátette, hogy a váratlan vendéget csak egy kis ideig kell elviselniük.

- Richard McLaine, de szólítsanak csak Ricknek - nyújtotta jobbját az idegen Harry felé.

- Harry Potter - rázott vele kezet a szemüveges is.

Az öltönyös, ekkor Draco felé fordult. A férfi jól tudta ki is a szőke varázsló, de abban nem volt biztos, hogy a másik is tisztában van vele.