Nem küzdhetünk örökké! (Dramione story)

Chapter nine: Egy új kezdet

Otthon. Ez a szó mindenkinek mást jelent. Valakinek megnyugvást, valakinek biztonságot és valakinek egy olyan dolgot, ami nélkül már nem tudna élni. Nos, jelenleg Draco Malfoynak inkább az őrületet jelentette. Egyszerűen már nem bírta tovább..a ház, ami kiskorában az otthont jelentette most szinte elüldözte. Nem azért mert nem szeretett ott, de akárhányszor hazatért a kúriába egyre inkább azt érezte, hogy nem a saját lábán áll, hogy ismét ki van szolgáltatva a szüleinek és ezt nem akarta. Büszke volt arra, hogy a saját pénzéből élt és saját maga teremtette meg a körülményeket önmaga és most már a fia számára is. Viszont az sem volt egy elhanyagolható tény, hogy Lucius és Narcissa Malfoy már öreg házasok voltak és gyakran civódtak egymással és bár ugyanilyen gyorsan ki is békültek, de ez akkor is zavarta Dracot.

- Én ezt nem bírom tovább.. - gondolta egyszer magában, amikor már a szobájából is hallotta a szülei összeszólalkozását, valami egyáltalán nem fontos dolgon.

Így hát eldöntötte, hogy itt a vége és ő már pedig elköltözik ha törik ha szakad. Viszont azt már tudta, hogy egyedül semmi kedve nem lesz házakat látogatni és Merlin mentse meg, hogy megkérje Narcissát, hogy kísérje el. Valószínűleg még jövőre is házakat keresgélnének mert édesanyjának egy sem felelne meg, főleg annak tudatában, hogy az unokája is ott fog élni.  De aztán a felismerés szinte arcon ütötte: Hermione. Először nem tudta, hogy jó ötlet-e megkérni a nőt de amikor az igent mondott már egyáltalán nem voltak kételyei és szinte már alig várta, hogy eljöjjön a megbeszélt nap, de nem feltétlen azért mert végre "szabad" lesz.

- Anya, Apa! - kiabált ki Draco a nappaliból már indulásra készen.

- Merre indulsz? - kérdezte Lucius, aki éppen a dolgozószobájából lépett ki, feleségével a nyomában. Draco valószínűnek tartotta,hogy éppen most rendezték le az egyik "nagy" vitájukat.

- Házat nézni, de ezt már tegnap is említettem.

- Kisfiam, én még mindig nem vagyok benne biztos,hogy ez jó ötlet.

- Ne kezdjük ezt ismét Anya!

- Gondolj Scorpra...mi lesz vele ha te dolgozol?

- Mint már említettem munka előtt elhozom ide utána pedig érte jövök.

- Mi van ha ezzel leterheled őt? Nem cibálhatod ide oda egész héten, hiszen még olyan kicsi...

- Anya kérlek, felnőtt vagyok és tudom mi a jó fiamnak..nem fogom "leterhelni" neki is elmondtam, hogy mi fog történni és nem tűnt úgy,hogy kifogásolná a dolgot, sőt egészen fellelkesült a ténytől, hogy új szobája lesz, amit ő alakíthat ki.

- Én akkor sem gondolom...

- Hagyd már Narcissa! - csattant fel Lucius. - Nem gyerek már többé ha el akar költözni, költözzön csak..meg tud már állni a saját lábán is, hiszen láthattuk.

- Köszönöm apám! Legalább te megbízol a döntéseimben.

- Én is megbízom a döntéseidben kisfiam, de értsd meg, hogy féltelek.

- Én pedig örökké szeretni foglak ezért Anya, de kérlek te is értsd meg, hogy jobb lesz így mindenkinek. Ígérem, hogy annyit fogok ide jönni, hogy már unni is fogsz, rendben?

- Rendben!

Draco már éppen indulni akart mert már így is kissé késésben volt, amikor a fia szaladt le a lépcsőn.

- Elmész Apa?

- Igen el kell menjek de nem sokára jövök és utána csinálunk valamit rendben?