Ha végleg elmegyek

Tizennyolcadik fejezet

December 1. Péntek
A korábbi kiakadásomat felváltotta a keserű igazság érzése. Ha nem is Marcus tette..akkor ki? Dolgozik valakinek? Nem tudtam felfogni, hogy képes lenne bárkit is bántani. Bár engem is bántott...
-"Rebeka Collins!"-üvöltött rám az osztályfőnök. Ráemeltem fagyos tekintetem miközben kisétáltam a táblához. A kezembe nyomott kis papírról megállapítottam, hogy nem felelnem kell hanem valami információt tartalmaz.
-"Mi ez?"- dünnyögtem az orrom alatt de épp elég hangosan ahhoz, hogy a tanárnő meghallja.
-"Ha figyelne talán tudná! Üljön a helyére"- visszabaktattam a helyemre és el sem olvasva, Stella elé dobtam a kis papírt.
-"Beki.."- Stellára pillantottam amint a papírt elém tolta-"olvasd el"- szemforgatva magam elé vettem azt és egyre nagyobb kíváncsisággal olvastam a sorokat.

Tisztelt Szülő!
Gyermeke viselkedése rossz hatással van iskolatársaira. Hanyag, nem figyel az órán és rendszeresen felesel a pedagógusnak.
Kérem mielőbbi fegyelmezését, mert ennek következményei lesznek.
Tisztelettel:
Lőrinczy Elizabeth

Felpillantva a lapról egyenesen Lina szemeibe néztem. Ő is kapott értesítőt. Hatalmas mosoly terült szét az arcán ahogy meglóbálta a papírt az orra előtt és, mintha valami finom élet lenne, beleszippantott a levegőbe. Kezemet a szám elé téve próbáltam elnyomni a nevetésem de alig sikerült.
-"Liliana Ross! Legalább az én órámon ne Rebekával foglalkozzon. Nem elég rá a szünet?"- rivallt rá is a tanár.
                                           *
-"Beki!"-Stella ragadta meg karomat és rántott vissza, épp mikor felálltam a helyemről. Nagyot puffanva estem vissza a székre amitől sajogni kezdett a hátsóm. Felszisszentem barátnőm durvaságától mire ő grimaszolva folytatta:-"Bocsi.. Jössz a bulimra? Helyesbítek. Ott kell lenned!"-
-"Ezt úgy is elmondhattad volna hogy nem teszel hadirokkantá"- dramatizáltam túl a helyzetem.
-"Naa kérlek!"-
-"Stell.. tudod jól, hogy nem vagyok bulis hangulatomban.. de jó elmegyek csak ne nézz ilyen idiótán"-
-"Ez az! Nem bánod meg ígérem"- visongott örömében majd végre megindultunk kifelé.
Ne ígérj olyat amit nem tudsz betartani.
A folyosóra kilépve szerencsétlenségemre Marcusba ütköztem.
-"Bocs"- fel sem néztem rá, mert el akartam kerülni. Minél messzebb akartam lenni tőle és a fájdalomtól amit miatta éltem át.
-"Beki.. várj már!"- ragadta meg ő is a kezem hogy visszarántson magához. Ma mindenkinek ez a mániája? Engem rángatni?
Érintése perzselte a bőrömet ezért mielőbb kikaptam kezem az övéből és próbáltam nagyon közömbös lenni amikor smaragdjaira emeltem tekintetem.
-"Mit akarsz?"- tettem fel cseppet sem kedvesen a kérdést.
-"Héé! Attól ami történt.. és amit rettentően sajnálok..még lehetnénk barátok nem de?"- feltette a kezét afféle "védekező állásba" amitől csak még jobban elsötétültek a gondolataim. Egy ex aki a barátod? Na ne röhögtess.
-"Miért? Anno még te mondtad, hogy ha vége lesz nem akarod, hogy tovább mérgezzem az életedet"-
-"Na ide figyelj drágám"-széles mosolya eltűnt az arcáról ahogy fenyegetően közelebb lépett hozzám. -"Te dobtál engem. Bármilyen hihetetlen is, én csak kedves próbálok lenni veled, mert ettől még nem foglak utálni. Akkor sem ha nem leszünk többet együtt"-lesütötte a szemét, mint mindig amikor azt várta, hogy megsajnáljam. Csak néztem őt, hajdani életem értelmét de nem találtam sehol. Kezem borostás arcára akartam tenni de megakadályozott ebben. Szorítása erős volt még is vékony ujjak fonódtak a várt kezek helyett csuklómra. Oldalra kaptam a fejem mikor felismertem Stella alakját.
-"Elég volt ebből!"- avatkozott közbe és maga mögé állított. -"Nem tudom mit akarsz még a barátnőmtől de garantálom, ha nem hagyod békén velem gyűlik meg a bajod"- Marcus szemében valami megmagyarázhatatlan szikra gyúlt ahogy a százhatvan centis barátnőm felnézett az ő egynyolcvanas magasságára.
-"Persze, Törpilla. Legközelebb garantált lesz a sikerem és újra elnyerem ami jár. Ebben pedig még te sem gátolhatsz meg"- sokatmondóan rám villantotta tökéletesen fehér mosolyát majd eltűnt a folyosón hömpölygő tömegben.  -"Minden rendben?"- aggodalom csillogott barátnőm szemeiben de valamiért nem akartam elmondani neki amit legbelül éreztem. Marcus fenyegetései, még ha nem is nyílt lapokkal játszik, egyre félelemkeltőbbek. Egyfelől hiányzik de hitegetem magam, hogy csak az emléke az amit valóban hiányolok. Csak azt tudom biztosra, hogy nem tudnék többé szeretni valakit aki bántott.
-"Igen"-mondtam végül, hogy ne legyen ebből még nagyobb dráma.
-"Beki, hidd el ránk számíthatsz. De csak akkor ha megosztod velünk ami a fejedben van"-kocogtatta meg a homlokom, nyomatékosítva mondandóját. Aprót bólintva mosolyogtam rá miközben leültünk a diák konyhában.
-"Mit eszünk?"- kérdezte Sarah ahogy belelesett a kajámba.
-"Mézes mustáros husit"-vigyorogtam büszkén ahogy a mikróhoz léptem sajátkészítésű kosztommal.
-"Hogy legyen a buli?"- vette át a szót Emily.
-"Nem tudom. Lehetnénk nálam, aztán onnan go for the party"- Stellának mániája volt olykor megcsillogtatni angol tudását és ezt rendszeresen a mondatok végével tette. Ami felettébb idegesítő tudott lenni.