Kékhajú

tilos szégyellni

Egyesek úgy takarják el az arcukat, mintha az meg lenne égetve, mintha eredendően elmosódott, meggyötört volna.
nem értem őket, miért teszik?
hiszen szép az arcuk, egészen gyönyörű. Nincs miért lepel alá vonni, nincs miért bánkódva gondolni rá.
Igen, az arc a test része,
és igen, valóban láthatom rajta, hogy mit érzel,
de akkor se szégyelld: ember vagy.
Érzel és ebben nincs semmi kivetnivaló,
akkor sem, ha az álmaid gyermekiek
akkor sem, ha szentségtelen bűn magasztalódik fel bennük
akkor sem, ha mások neked támadnak miattuk.
Ember vagy: megteheted.
Bármit érezhetsz.
Ezért most elhúzom a takaró kezeidet, melyek eddig védtek, és akármennyire is fáj, beléd nézek.
Ne szégyenkezz. Az ember bűnös, de embernek lenni nem bűn.
Sírj csak a vállamon, sírj csak.
Mondd ki bátran, ha valami fáj.
Könyörögj, ha valamit szeretnél.
Mosolyogj, ha boldog vagy,
Sírj, ha belepusztulsz a fájdalomba.
Mondd el, ha bántanak,
Mondd ki, ha szeretsz,
Zokogj, ha elutasítanak,
Nevess, ha viszontszeretnek.
Egy dolgot ne tégy: ne légy kegyetlen az érzéseiddel.
Ember vagy, lelked van, érzel: tartsd fel az arcod és büszkén vállald mind azt, ami te vagy. Egyedi vagy, különleges, szép és kedves:
Ám az érzéseid tesznek a legcsodálatosabbá.
Ne rejtsd és ne fojtsd el őket.

Haru

Mindenkinek, aki valaha is szégyellte magát