Fekete, fekete, fekete.
Lehull a lepel: egy zongora.
Bűvös hangok és csalfa népdalok
keringenek a semmiben,
a pamlagon fekvő fülében:
fekete zongora.
A boros pohár kihull a kezéből,
mielőtt az még a szájához érne,
csörömpöl az üveg, húrok pattannak,
ő sír, meg a hangszer is:
a fekete zongora.
Egy nő fogja a kezét, mellette,
egyik oldalán egy férfi is:
Eiffel-toronyárny képe vetül fel
a falra, gyermekhang nyüszít:
a fekete zongora.
Levelek hullnak a földre,
egy vörös tintás megég,
Párizs oda van, és a füst felér az égbe,
Jézus megszólaltatta és most zsoltárt zeng:
a fekete zongora.
Egy fiatal lány szeme csillan az éjben,
Az övé akkor miért csukódik le?
Nyöszörög a világ,
csend honol mindenütt:
elhallgat a zongora.
KAMU SEDANG MEMBACA
Kékhajú
Cerita PendekBlue is the warmest colour, lányszerelemről szóló novella // irrelevant thoughts including Catullus, Greek and Latein poetry and everything which comes to my mind. Lányszerelemhez és fiúszerelemhez kapcsolódó, görög és latin költészet általi ihletés...
