Kékhajú

sajnálod, mert hiába sajnálod

Létezik az a fajta embertípus, aki egyszerűen csak élvezi az életet, és totálisan érdektelen számára, ha valakinek a szívébe gázol. Talán ezekre az emberekre mondják, hogy szívtelenek, kegyetlenek és szenvtelenek. Simán rád mosolyognak, pedig tudják, hogy miután az előző héten elutasítottak téged,  feltehetően most a szíved nyüszít és könnyezik minden egyes velük kapcsolatos gondolatfoszlányra. Nem akarnak bolonddá tenni, nem akarnak ők rajtad gúnyolódni, egyszerűen csak sajátos moralitásuk és érzelmi világuk van. Nem lesznek ők soha szentimentalisták (már réges-rég kinőtték az érzékenység ezen formáját), nem fognak éjjeli órákon rád gondolva pityeregni, hogy mi lett volna, ha, mi lett volna, ha mást választok, most nem lennék egyedül.

Tudod, ők olyan igazán egyenes emberek. Egyenesen hódítanak, aztán egyenesen otthagynak a porban fetrengeni. Amolyan szeszélykék, pedig nem is szeszélyesek. Inkább hangulatemberek, azt teszik, amihez kedvük van. Ha úgy érzik, meg kell csókolniuk, meg fognak csókolni, ha úgy érzik, terhessé váltál, el fognak utasítani. Minek lennének veled, ha egyszer már nem okoz számukra örömet a társaságod? Minek vesztegetnék az élet értékes óráit, mikor megannyi más van, megannyi másabb férfi és nő.

Néha úgy érezheted, ők igazán alattomos emberek, csak mert hűek magukhoz és a kissé sekélyes, mégis színes, magaslatokat és mélységeket megugró lelki világukhoz. Neked nem ilyen a világod talán? Nem fogod azt mondani annak, aki tetszik, hogy: gyönyörűm, de szép vagy ma? Kisasszony, nocsak, milyen csinos valaki! De pompás kis frizura, ó, az a konty... Nem fogsz mosolyogni, ha kínosságodban nem tehetsz mást? Együtt leszel azzal, akit nem szeretsz? Együtt leszel azzal, akit viszontszeretsz? Kinőtted már a sírást és a szerelmet annyira, hogy a tetszésen már ne juss tovább? Látsz megannyi szépet és egyet sem tudod megszeretni, mert mind szép és mind akkor szép, amikor látod őket? Tudod, egyet látsz, megszereted, aztán az összest megszereted, mert az összest meglátod, mindben azt a rendkívüli gyönyörűséget, az emberi jóságot?

Hé, te is néha sajnálod, mert hiába sajnálod?

_______________________________________________

Mylène Farmer, édes Istenem , ilyen embert akarok, csak férfiben. Az a különleges fensőbbség, az a kisugárzás teljesen megbabonáz. Az a hang, ahogy egyszerre varázsos és valami mély van benne... Hol az én egyetemi irodalomprofesszorom? [...] Boldogok leszünk, nem, kedvesem?