hegedülj, Carmen, hegedülj az Életemen - magadon

62 17 3
                                    

érezni, ahogyan a féltékenység
lassan borítja el a szobát,
te pedig csendesen szívod be
szíved
mely hegedül,
repett húrokon
véres ujjbegyeiddel
- ne mondd, hogy ne!
keserű az édes érzés,
holt leányok selymes haja
az ágyadon,
ahogyan melléjük dűlsz,
mellükre és arra a fekete háromszögre,
melyben bízol, hogy majd elrejt;
kegyetlenül nézed,
hogy ő nem tied.
soha
nem
is
lesz

KékhajúDonde viven las historias. Descúbrelo ahora