Kint fák. Csörgő szarkák ágaikon.
S őt csak nem hozza meg az alkonyat!
Kinyitom arcfestékes dobozomat.
Becsukom. Aztán újra kinyitom.(Si Csien-vu: Kedvesére váró lány ; ford. Illyés Gyula)
A távolban megjelenik egy hajó, óriási madárként suhan hófehér vitorláival. A bőröm nem sima, akár a vászon, és nem olyan rózsás, hogy a szél megfújja, de ő, a szegény halászfiú, mégis szépnek mondta. Hát hadd legyen még szebb: púderezem, számat is kipirosítom. Aztán csak várok, egyre csak várok: ha a csillagok feljönnek, talán a fényüknél a víztükörszerelmes ladikjából kilépve vitrolafehérnek fogja látni az arcomat, és a holdfény az ő napszította bőrét is megvilágosítja majd.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Kékhajú
ContoBlue is the warmest colour, lányszerelemről szóló novella // irrelevant thoughts including Catullus, Greek and Latein poetry and everything which comes to my mind. Lányszerelemhez és fiúszerelemhez kapcsolódó, görög és latin költészet általi ihletés...