Vannak azok a beszédfalak,
Amikor a fülemet rájuk tapasztom
És hallok valami amögötti hangot,
Valami csoszogó zenebonát,
Egy megvénhedt papucs kopogását,
Mely földesen meg barnán sikolt teremburát.
Aztán rájövök, csak az ablakon függő
öngyilkos függöny takargatja a testét,
mert félti, meg fél, hogy a déli fénynyalábpor besüt, s őt, a cigarettára szokottat éri. Eléri, égeti.
Celannak, az én szeretett Celanomnak
YOU ARE READING
Kékhajú
Short StoryBlue is the warmest colour, lányszerelemről szóló novella // irrelevant thoughts including Catullus, Greek and Latein poetry and everything which comes to my mind. Lányszerelemhez és fiúszerelemhez kapcsolódó, görög és latin költészet általi ihletés...
