Legyek hát művész, de avantgárd dada,
Legyek sugar-daddy nélküli szerelmes -
mindenki szerelmes, mostanában mindenkor,
- szóval: szerelmetlen szerencsétlen.
Legyek én, aki a szerelem konvencióit ezerszer is lebontom,
se párkapcsolat, se házas (háznélküli) élet.
Úgy látszik, az első partravetett hal lesz a férjem, kifogom pecabotommal Jónást a nagy cetből, aztán elkeresztelem szegényt Hajléktalannak, és akkor valóban Hajléktalanné leszek, a hitves, aki férjének egyetlen tárgya, a hajléktalané.
Nem eszményítünk, csak Villon-módra szidunk:
szerencsétlen, mihaszna férfi
/A férfi konvencionális, legyen inkább nő -/
De nem, nem!
Nem írunk balladát a Vastag Margotról.
Nincs semmi, ami volt,
se dadaizmus, se dolce stil nuovo.
Az irodalom romokban hever, mert nem tudjuk, hogy ma is lehetne alkotni, nem csak prostianyát és elcseszett világot.
Tondori meghalt, de nem ismertem, pedig élt, mikor én születtem, Petrarca több száz éve halott, de ismerem, ó, miért van ez, miért van ez, Istenem?
(Tanuld meg azt, ami nincs a tankönyvben. Tanuld meg azt, ami MA van. -)
ESTÁS LEYENDO
Kékhajú
Historia CortaBlue is the warmest colour, lányszerelemről szóló novella // irrelevant thoughts including Catullus, Greek and Latein poetry and everything which comes to my mind. Lányszerelemhez és fiúszerelemhez kapcsolódó, görög és latin költészet általi ihletés...
