Kékhajú

Total Eclipse - mini review

Az ember azt hinné elsőként, hogy az irodalomban csupa tisztelettudó és tiszteletre méltó alak fellelhető csak. Aztán tanul Villonról, először kiábrándul, később beleszeret, s itt megnyílik előtte az irodalom számomra kedves, ellenben egyáltalán nem tiszta oldala. Ilyen szeretett és mocskos pont a francia szimbolizmus is: Baudelaire, Paul Verlaine és Rimbaud.

Az utóbbi kettő kapcsolatáról szól maga a film. Hogy őszinte legyek, nekem aztán semmi bajom sincs a homoszexualitással, amíg annak van egy lelki, plátói része is. Mindegy, férfi vagy nő, csak igazi legyen. Paul és Rimbaud esetében ez ellenben mérhetetlen erkölcshiánnyal, erőszakkal, testiséggel párosul. Sőt, talán a lelki rész nincs is meg.

Rimbaud a mű végén megkérdezni Verlaine-t, válassz: a testem kell vagy a lelkem? Verlaine a testet választja, ezzel elveszítve Rimbaud-t. Az persze lehet, hogy ellenkező válasz esetén is hasonlóan megtagadná élete szerelme.

Rimbaud 16 évesen ismeri meg Verlaine-t. Én személy szerint valami olyasmire vártam, hogy majd Verlaine, a perverz vén róka lesz rossz hatással a szegény fiúra. Hát nem. Nagyon nem. A rendes, hamarosan apává váló férjet pont, hogy a szinte még lázadó kiskamasz őrjíti meg.

Verlaine alkoholista lesz, és mint a Megváltón, úgy csüng a fiatalon. Hagyja, hogy az kitegye a legszélsőségesebb tréfáinak, bántalmazza testileg-lelkileg. Persze ez visszafelé is működik valamelyest.

Az irodalomban vannak bizonyos toposzok. Nos, a Verlaine-Rimbaud kapcsolat is ilyen. Mondhatni, ők az archetípusok. Toposzként pedig a Kill your darlings követi a filmet, Lucien Carr és mentora, a zaklató homoszexuális.

Anyway, watch it. Such a beautiful and poetic movie. ~