Kékhajú

énnyár vagy nyárén, nyári én

nyárhangulatban úszó eperfák

árnyképek a vállamon

nem vagyok rossz ember, csak ember

nyaralók és telkek, nem kertek

fák és bokrok nem életet jelentenek

a nyári elzárkózottság felemelő

miért kívánod a társaságomat? én nem kívánom a sajátomat

egy poros padlás pora a ruhámon

porosabb vagyok Isten hamvainál

nem bánok meg semmit, mert nem csinálok semmit

mások szárnyalnak, én inkább leszállok

beszállok

elszállok

köszi, nincs kedvem hozzá

tudod, majd máskor

tudod, soha

mérjük meg a nap s a föld közti távolságot

megkóstoltam az eget: kékíze volt, mint nekem

az ujjaimat magamnak tartom, nem neked

az ajkaim közé nem fér be más, csak egy gyümölcskarika

hiányzik az, ami nincs

a bakelitlemezek egyenlők életem hangjainak másolatával

ha kapok ajándékkönyveket, nem adom neked

az a helyzet, hogy néha nagylelkű vagyok, aztán néha megbánom

ha odaadom a legfontosabbjaimat, úgyse fogsz rájuk vigyázni

a szüleimmel hallgatni valami ősrégit életem legjobb nyári élménye volt

szeretem magamat

te is szeress engem

én igazából gyűlölöm az irodalmat, mert megakadályozza, hogy irodalommal foglalkozhassam

venni akarok egy kiló fényképet másról

az ismeretlen fényképarcok felismerhetetlenül nőiesen férfiasak

azért hordok gyűrűt, hogy mások lássák: a még „életemben nem találkozott velem" férjemé vagyok

igazából csak vígasztal

hazudnék, ha letagadnám, hogy szeretem a nőket

egy YouTube-komment megvilágosított: ha életem szerelme egy nap szeret majd, ha utána meg is hal, vállalom a boldogtalanságot

én tudom, hogy egyedül leszek

meg tudja határozni az ember a saját sorsát?

meg akarom

egy falusi helyen szegény gyermekeknek akarok órákat tartani nyugdíjas koromra

ne mondd, hogy ebből nem lesz semmi, hadd higgyem el az álmaimat

hé, a szemhéjam alatt már megvalósultak

nem fogsz kiszabadítani a fejemből, szeretek itt lenni

egyedül befogni ér, nem megszólalni

az eső mindig elszomorít, mert rájövök, valahol az egyedüllét a boldogság

én nem akarom magamat senkinek sem odaadni

kellene egy második élet, hogy a vázlataimat esszévé varázsoljam az életkönyvemben

egy szobát el akarok árasztani olyan emlékekkel, amelyekben én nem veszek részt

meg kellett volna jegyeznem az emlékeimet, hogy most eszembe juthassanak

a gyermekkorom csodálatos lehetett

minden majdnem tökéletes

festenem kellene, az mindig nyugalommal nyugtat

ezt pedig mind le fogom fordítani németre

__________________________________________

Ennél ezerszer több ex:re szám van. Ennek nincs nyári érzete. Fuck.
* middle ages literature killed her*