Kinyíltak az első nárciszok,
Éjjelente a kertben nárciszkodók.
Hívják tótükörként a csillagtalan eget,
Hátha a felhők árnyában meglátják magukat.
De nem lehet tükör a fénytelen égből,
Nem tűnik fel a glóriás fej.
Lassan jácintok nyílnak és fejjel előre
mind lekókadnak, a bú megsorvaszt és betemet.
Reggelente a hajnal első sugára cseppet sem izgató.
Nincs semmi sötét a tájban,
Nincsen fürdeni éji tó.
A fény elvakít, a lehunyt narancspillák alatt sötét éjszaka támad.
Felsóhajt a pacsirta a bokron,
és minden kerti növény aludva fárad.
Ledöntik fejüket a szerelmes szó hallatán,
Letérdelnek a nagy súly előtt.
Nyíl lő a szívbe, s egy pillanat alatt:
Nárciszusz eltűn'.
CITEȘTI
Kékhajú
Proză scurtăBlue is the warmest colour, lányszerelemről szóló novella // irrelevant thoughts including Catullus, Greek and Latein poetry and everything which comes to my mind. Lányszerelemhez és fiúszerelemhez kapcsolódó, görög és latin költészet általi ihletés...
