The Tightest Bond

13.

LANA

Damon kihajolt a kocsiból miután megcsókolt, majd kacsintott egyet és ezzel be is ment. Most komolyan megcsókolt? Ezentúl mindig csókolózunk, ha elköszönünk? Vagy akkor is ha találkozunk? Mármint nem mintha bánnám, mert jól csókol, nagyon jól, ez az a fajta csók, amitől elfelejted, hogy mi van körülötted. De most arra a pontra ért a kapcsolatunk, ahol fogalmam sincs, hogy most lesz-e valami, vagy nem. Igazából kapcsolatunk sincs, de nem ez a lényeg.

Miután Damon-t hazavittem én is haza mentem. Adi-vel próbáltam rábeszélni, hogy másnap menjünk le a partra. A szobámban igyekeztem befejezni néhány beadandót a suliba. Másfél óra alatt meg is vagyok mindennel.

XXX

Másnap unatkozva fekszek az ágyamon az instagramot böngészve.
A telefonom csörgésére megugrok kicsit, de amint meglátom Adi nevét a kijelzőn, rögtön felveszem.

- Nincs kedved a partra menni? – kérdezem izgatottan.

- Ha ez azt jelenti, hogy mesélsz, akkor de, nagyon szívesen lemegyek veled a partra.

- Igen ez pontosan azt jelenti. - szinte látom magam előtt, ahogy a szemeit forgatja.

– 20 perc múlva ott vagyok érted, legyél készen, nem szállok ki a kocsiból.

- De...

- Biztos, hogy nem, Lana. 20 perc múlva ott állsz kint a járda szélén.

- Parancs értve. – nevetek a telefonba. Erre le is tette, gondolom, hogy siessek a készülődéssel. Magamra kapok egy felsőt meg egy farmert és berakom a táskámba a bikinimet és a törölközőmet, közben pedig leszaladok a lépcsőn. Felkapok egy almát az asztalról, kiabálok Seb-nek, hogy elmentem és kifutok az utcára. Adi sehol. Kb 5 percre rá lelassít a házunk előtt.

- Na, végre. – ugrok be mellé.

- Direkt mondtam kevesebb időt, mint amennyi az út valójában, hogy elkészülj, de így is arra számítottam, hogy nekem kell majd rád várni.

- Halálra untam magam, úgyhogy siettem. – harapok az almámból egyet. – Na, mi a helyzet veled meg Seb-bel?

- Semmi különös. – nézi az utat, hogy még véletlenül se kelljen rám néznie.

- Ilyen nem játszunk. – ülök oldalasan a széken, hogy teljes testemmel felé forduljak. –  Tudom, hogy folyton chat-eltek és, hogy bejöttök egymásnak, mármint persze csináld csak, de pletykálni akarok róla, legalább összehozlak vele. Most úgy csinálsz, mintha semmi nem történt volna, szóval gyerünk, hallani akarom. – húzom fel az egyik szemöldökömet.

- Nem tudom Lana, őszintén nem tudom. Fogalmam sincs, hogy tetszik-e, vonzódom hozzá az biztos, mert akárhányszor meglátom, nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy megcsókol... és hogy mi mindent csinálhatnánk még. De félek, hogy csak régen voltam már valakivel és nem kéne másra. És kihasználni nem szeretnék senkit. És mi van, ha neki meg nagyon bejövök? Vagy még rosszabb, mi van, ha egyáltalán nem?

- Adi. – nevetek fel. – A bátyám érdemelné meg a legjobban, hogy kihasználja már valaki, szóval akármi történhet még, te sem tudod, hogy hogyan érzel, ne fuss előle, derítsd ki, és ha tudod, majd döntesz, de ha nem adsz időt magadnak, hogy rájöjj meg fogod bánni.

- Nem szeretnék egyelőre kapcsolatot, szóval szerintem megmondom neki, hogy ismerkedjünk csak még, semmi komoly. – sóhajt egyet. – De ha már ennyire képben vagy a nagy kapcsolati tanácsokkal, mi van veled meg Damon-el? – fordul felém sokat mondó arckifejezéssel.