The Tightest Bond

15.

LANA

- Damon! - próbálom lelökni magamról, de túl nehéznek bizonyul a teste. – Damon kelj fel! Nagyon kell pisilnem. – a feje a mellkasomon, kezét pedig a derekam köré kulcsolta és sehogy nem tudom felébreszteni, vagy akár letolni magamról. Még a lábaink is össze-vissza vannak. – Damon nem érzem a lábaimat, nagyon nehéz vagy ám. – beletúrok a hajába, mire hozzám dörgöli a fejét, jelezve, hogy folytassam. – Ezt bezzeg érzed. – forgatom meg a szemem, de csak mosolygok rajta, és nem folytatom.

- Csak egy kicsit. – emeli fel a fejét, hogy rám tudjon nézni és álmosan rám mosolyog félig csukott szemekkel.

- Ha egy kicsit még itt maradok, akkor ide fogok pisilni. – erre kelletlenül lefordul rólam, én meg elkezdek futni az első ajtó fele, amit meglátok.

- Másik irány. – kiabál utánam nevetve, miközben a hátára fekszik.

Mikor visszaérek Damon már felkelt, összecsukta a kanapét és valamit pakol egy hatalmas szerszámokkal teli asztalnál. Odalépek mellé és csak nézem, amit csinál.

- Tudok segíteni? – a kérdésre csak elkezd nevetni és elém söpör egy kupac csapágyat.

- Válogasd szét, három fajta van benne, addig befejezem a kocsit.

- Amúgy is gyorsabban csinálom, mint te. – veszem ki az első darabot. Megtorpan és visszafordul hozzám.

- Igen? – elfelezi a kupacot, az egyiket maga elé a másikat pedig elém tolja. Elmegy a szoba másik végébe és egy fényképezővel jön vissza, leteszi a kettőnk közé. – Csak hogy megörökítsük, ahogy elveszíted. Na, három, ke...

- Várj! A vesztesre, aki megjegyzem, te leszel, ezt is ráöntjük – fogok meg egy másfél literes üveget. – És úgy csinálunk képet róla.

- Legyen.

- És ha valami rossz helyen van, akkor is a másik nyer.

- Megegyeztünk. – nyújtja a kezét én meg megrázom. - Három.

- Kettő.

- Egy. - mondjuk egyszerre, majd mindketten nekiállunk minél gyorsabban szétválogatni a csapágyakat. Arra számított, hogy lassabb leszek ezért egy kézzel kezdte csak el, de amikor már látta, hogy nem lesz könnyű ő is belehúzott.

- Nem ér csikizni! – kiabálok, miközben próbálok odébb húzódni és nem nevetni. – Héé! – ütöm meg végül, de közben nem hagyom abba a válogatást.

- Kész! – kiabáljuk teljesen egyszerre. Ránéz az enyémre, hátha talál valamit amibe beleköthet, de csalódottan néz rám, miután nem járt sikerrel.

- Akkor mindkettőnk vesztett, tudod ez mit jelent? – vigyorog rám.

- Nem. – mosolygok vissza.

- Azt, hogy te is vizes leszel. – fogja meg az üveget, de megfogom mielőtt rám öntené.

- Én nem vesztettem, azt nézd. - mutatok a kupacára, amiben rossz helyen van egy csapágy.

- De ez... nem lehet. – próbál védekezni, de rájön, hogy felesleges és csak támaszkodik az asztalnál.

- Veszíteni is tudni kell, azt hittem egy focista ezt tudja. – lecsavarom az üveg tetejét és felé tartom. – Na, gyere ide. – kedvtelenül, de felém fordult, én lábujjhegyre álltam, hogy rendesen rá tudjam önteni a vizet és mindenhova menjen. – Már nem tetszik annyira a fogadás, ugye? – nevetek miközben megrázza a haját és beletúr.