The Tightest Bond

7.

LANA

A fürdőben időzök egy ideig, miután pisilek, egy kis vízzel leöblítem az arcomat, meg iszok egy kicsit, mivel eléggé forog velem a szoba. Lehetséges, hogy elsőre valami kevésbé erőssel kellett volna kezdenem. Nekidőlök a falnak, a hideg csempének támasztom a fejemet és lecsúszok közben a földre. 10 perc után a gyomrom felfordul és a tartalma a mellettem lévő wc-ben köt ki. A hajamat egy lófarokba fogom, de elöl néhány tincs így is kicsúszik belőle. Megtörlöm a számat és kiöblítem vízzel, mostmár jobban érzem magam, ezért úgy döntök, hogy visszamegyek.

Amint kinyitom az ajtót, ismét fülsüketítő zene szól körülöttem és kábé mindenki itt bent van. Lenézek a többieket keresve, de senkit nem látok, jól egyedül maradtam. Még azért rendesen bennem van a pia, ezért szédülve indulok el megkeresni a többieket. Három ajtó van a fürdőén kívül, a középső felé indulok, majd benyitok miután meggyőződtem róla, hogy nincs bezárva. Alig nyílik 10 centire az ajtó, máris megbánom, hogy kinyitottam.

Damon ül az ágyon, az ölében egy barna lánnyal, aki egy szál köntösben van. Igazából az is épp, hogy nem esik le róla. A lábai Damon dereka köré vannak kulcsolva, és éppen nagyon el vannak foglalva egymással. Még mielőtt észrevennének, visszazárom az ajtót.

Nem érzem az alkoholt magamban, de valami mást igen. Féltékeny vagyok. Nem, mégsem. Akkor lehetnék féltékeny, ha bejönne nekem Damon. Nekem pedig nem jön be, maximum vonzódok hozzá. Örülök neki, hogy most éppen nem engem csókolgat abban a szobában. Pedig biztos jól csókol, és még mennyi minden mást csinálhatna azzal a szájjal. ELÉG Lana. Te több vagy, mint egy egyéjszakás kaland valakinek.

Megrázom a fejemet és lemegyek valami italt keresni, mivel már józannak érzem magam.
Az ajtón belépve Adi szalad oda hozzám, megragadja a csuklómat és egy kisebb társasághoz vezet.

- Mindenki, ő itt Lana, Lana, mindenki. – mutat be. Aranyosnak tűnnek, kiabálnak, fütyülgetnek, és nevetnek, mikor csatlakozok hozzájuk, nem nehéz beilleszkedni. – Éppen tequilázni kezdünk. – mutat lelkesen a poharakra. Mindenkinek tölt egyet, majd körbeadják a fahéjat és a citromot. Adi előbb kapja meg, mint én, ezért őt nézem, hogy hogyan csinálja. Mikor végez, odaadja nekem. Megnyalom a kezemet és rászórom a fahéjat, majd a kezembe veszem a poharat, a másikba meg a citromot. Mikor mindenki elkészült feltartjuk a poharakat és Adi hozzám hajol. – Nyal, iszik, harap. – köszönetképpen rámosolygok és próbálom megjegyezni a lépéseket.

Először szörnyűnek tűnik, marja a számat és a torkomat is, de utána nagyon tetszik az íze. Megiszunk még jó pár pohárral, ismét kezdem érezni. Adi-vel csak nevetünk mindenen, majd egymásba karolva az udvarra megyünk, ragaszkodik hozzá, hogy csináljunk képeket, ezért megragadja az első srácot és a kezébe nyomja a telefonját, hogy legyen a fotósunk. Bepózolunk a képekhez és vagy 50-et csinálunk. Biztos vagyok benne, hogy rémes az összes, de jelen pillanatban nem zavar. Seb lép mellénk és közben átkarolja Adi-t. Megforgatom a szememet és tarkón ütöm.

- Seb meg se próbáld.

- Most kicsit kölcsönkérem, ha nem gond. - húzza be a házba és mielőtt akármit tehetnék eltűnnek, de Adi még hátrakiabál nekem a sajnálomot. Pár perccel később Damon jön ki az ajtón, kicsit össze-vissza dülöngél, de sikerül megállnia előttem egyenesen. Beletúr a hajába, majd kifújja a levegőt.

- Azt a rohadt. – motyogom magam elé. A tequila rossz ötlet volt, most felváltva nézem hol a szemét, hol a száját. Próbálok hátrébb lépni, de a téglaoszlop megakadályoz ebben. Damon a két kezével megtámaszkodik a falon, így engem nekiszorítva annak. Veszélyesen közel van hozzám, nem hiszem, hogy egészséges nem levegőt venni, miközben ilyen gyorsan ver a szívem. Damon + ismeretlen lány fehérneműben + ágy = Lana nem akar semmit Damontól. Emlékeztetem magam. Homlokát az enyémnek dönti, és csak nézzük egymást.

- Mondtam, hogy ott akarok lenni az első berúgásodnál. – szinte suttogja rekedt hangon a fülembe. Libabőrös leszek.

- Az elsőnél sem kellett volna, hogy a közeledben legyek, ez meg már a második, szóval nincs szükségem rád. – utalok arra, hogy már másodszorra rúgtam be az este, de ő ezt nem értheti, ezért csak összehúzott szemekkel néz rám.

- Carajo! – fújja ki idegesen a levegőt. Ez valami spanyol szó lehet. Egyik kezével megint beletúr a hajába. – Ha továbbra is így nézel rám, olyat fogok tenni, ami miatt a bátyád ki fog nyírni, és ezt egyikünk sem akarja. – vigyorog perverzen rám, megnyalja az alsó ajkát, majd megint egymásnak dönti a homlokunkat és elkezd felém hajolni.

- Menj a fenébe Damon. – csúszok ki a kezei közül és befutok a házba.

XXX

Tegnap este Seb egyik barátja hozott minket haza, Adi és Damon is nálunk aludtak. Csak azt remélem, hogy nem emlékszik semmire a tegnap estéből, és nem kell kínos beszélgetéseken átesnünk. Nem tudom mi zavar jobban, hogy mással feküdt le, vagy ahogy velem viselkedett utána. Meg előtte. Sok mindenre nem emlékeztem, mikor felébredtem, de a víz meg a fájdalomcsillapító után minden jobb lett. Még csak én vagyok fent, egy melegítőt húztam magamra és éppen egy bögre meleg teát iszogatok, miközben magamra terítek egy plédet.

Egy óra múlva mindenki ébredezni kezd, dél van. A konyhában keresek valamit reggelire a hűtőben, amikor valaki besétál.

- Jó reggelt! – köszön rekedten én meg beverem a fejemet a hűtőben lévő polcba. Kinézek rá és én is köszönök neki.

- Neked is. – folytatom a kutakodást ameddig ő a szekrényhez lép, és kiönt néhány tablettát a kezébe, majd beveszi őket.

- Jó volt a tegnap este mi? – ül nevetve a pult mögé és elvesz egy almát a gyümölcskosárból.

- Ha te azt tudnád. – nevetek fel szarkasztikusan, mire ő is csak nevet. Ezzel világossá válik, hogy fogalma sincs, hogy mi történt, ez így pont jó lesz. Vagy mégsem? – Tényleg nem emlékszel semmire? – nézek rá, miközben a csípőmmel belököm a hűtőajtót. Végignézi a mozdulatot, mosolyra húzza a száját, majd harap egyet az almájából.

- Kéne valamire? – nevet megint.

- Nem tudom. – mondom őszintén, de mikor kérdőn néz rám, csak nevetek, mintha én sem tudnék semmit.

Miután megreggeliztünk, vagy ebédeltünk, hívjuk, aminek szeretnénk, Seb felajánlja, hogy hazaviszi őket. Adi-t nem akarom egyedül a kocsiban hagyni velük, ezért én is megyek. Fogalmam sincs mit műveltek a bátyámmal tegnap este. Erről még ki kell faggatnom. Mi előbb kiérünk a kocsihoz, és beülünk hátra, nem beszélünk, mindketten fáradtak vagyunk. A fiúk nevetve jönnek ki az ajtón, majd amikor a kocsihoz érnek Damon meglepetten néz rám és már nem mosolyog. Hátul ülök, így nem kell veszekednünk a helyért. Még néz egy darabig, majd komoran beül az anyós ülésre.

Mindannyian szarul nézünk ki, az út csendben telik. Halkan szól a rádió a háttérben, csak hogy ne csendben üljünk. Körülbelül az út felénél Damon hirtelen hátrafordul döbbent arccal, a szemembe néz, majd szólásra nyitja a száját, de végül nem mond semmi, azzal a lendülettel előre is fordul. Idegesen rágom a számat, mert nem tudom ez mit jelentett.

Ha emlékszel is, kérlek, tegyél úgy, mintha nem történt volna semmi velünk tegnap este. Kérlek.