The Tightest Bond

17.

LANA

Amikor felébredtem rögtön felhívtam Adi-t, hogy jöjjön el értünk és vigyen be minket a suliba. Szerencsére beértünk még Seb  előtt, így szerencsére nem kellett magyarázkodnunk neki. Ahogy beléptünk az épületbe, Damon elköszönt tőlünk és elindult a folyosón. Kissé furcsa volt, hogy ma nem kaptam tőle sem egy puszit, sem egy csókot, mert tegnap este le sem akart állni velük. 

- Naa, mesélj, mi volt? - ugrált Adi előttem fel-le, miközben a büfé felé kezdett húzni.

- Öhm...

- Nem szeretném harapófogóval kihúzni belőled, plusz úgyis ezzel foglak nyaggatni egész nap. Szóval jobb, ha belekezdesz.

- Jó, oké. - mondtam, aztán halkabban folytattam, ugyan csak pár diák volt bent, de nem akartam, hogy hallják. - Összejöttünk. - erre Adi felvisított, én meg rámeredtem, hogy hagyja abba, mert természetesen mindenki minket nézett.

- Ez szuper! Tudod hány lány lenne a helyedben? - igen, tudtam. Úgy az egész iskola. Professzorokat, tanárokat, diákokat egybevéve.

- Sok. 

- A bátyádnak mikor mondod el?

- Fogalmam sincs.

- Remélem tudod, hogy nincs sok időd.

- Mi? Miért?

- Mert legjobb haverok, plusz nem hiszem, hogy rejtegetni akarjátok a kapcsolatotokat. Legalábbis Damon biztosan nem. - válaszolni akartam, de közbevágott egy kérdéssel. - Nem beszélt erről a bátyáddal amúgy?

- De, azt hiszem. Azt mondta neki, hogy járhatunk, ha nem használ ki és bánt meg.

- Vagyis nem leszel neki egy egyéjszakás menet.

- Igen. Bár ettől egy kicsit félek.

- Mitől? Hogy beadod a derekad neki?

- Igen. Amikor nincs ott más és csak ketten vagyunk, akkor...

- Máshogy viselkedik? - próbált Adi kisegíteni.

- Nem igazán. Egy kicsit. Most már tudom, hogy az öccsei miatt ilyen törődő, de ettől függetlenül elég sokat perverzkedik és fogdos.

- Khm... és ezzel mi a baj? 

- Én csak...

- Lana, először is fiúból van. Másodszor, az hogy szoknyapecér, az egy köztudott tény. Harmadszor mivel a pasid, ezért örülj, hogy téged akar fogdosni nem pedig valaki mást.

- Jó, igazad van. Ma reggel viszont olyan furcsa volt. Egyszer sem ért hozzám. 

- Szerintem ne bonyolítsd túl a dolgokat. Gondolom neki is új, hogy barátnője van, aki nem csak egy éjszakára van vele és foglalkoznia kéne veled. Nyugi. 

- De mi van, ha én oda akarok menni hozzá?

- Senki nem állít meg benne. Csak előbb mondd el a bátyádnak, hogy együtt vagytok, mielőtt meglát titeket smárolni valahol.

- Jó, el fogom. Most viszont mennünk kéne. - mondom az órámra pillantva, aztán elindulunk az előadó felé. Mondanom sem kell végig untuk a napot. Az utolsó órán már egyenesen szenvedtünk.  Vártam már, hogy vége legyen ennek az előadásnak is, de azt a legkevésbé sem, hogy óra után Seb a karomnál fogva rángat maga után ki a suliból. - Seb, állj meg! - szólok rá, de ő egyáltalán nem figyel rám. Még a haza vezető úton sem szól hozzám egyszer sem, hiába kérdezgetem, hogy mi lelte. Látom rajta, hogy ideges. Inkább előveszem a telefonomat. Megnyitom az üzenetet amit Damon-tól kaptam.

'Engem itt hagytatok. :(' - írta.

'Bocsi, Seb-nek valami baja van.' - írok vissza. Aztán eszembe jut még valami. - 'Ugye nem mondtad el neki?'

'Nem, azt mondtad, hogy ne. Szerintem együtt kéne elmondanunk neki.' - és bármennyire is akartam, hogy ne így legyen, igaza volt. Amikor hazaértünk ledobtam a cuccomat a nappaliban, aztán a konyhába mentem valami ennivalóért. Seb jött utánam. 

- Mikor akartad elmondani? - kérdezte.

- Micsodát?

- Hogy összejöttetek Damon-nal. - nagyot nyeltem. - Mindenki erről beszélt egész nap.

- Hát... csak tegnap este történt és...

- Persze Adi-nek elmondtad igaz?

- Igen.

- Én komolyan nem értelek Lana.

- Miért?

- Mert tisztán és érthetően elmondtam, hogy ne csináld és még meg is ígérted, hogy  nem fogod.

- Igen, de...

- Semmi, de. Gondolhatod, hogy nem véletlenül mondtam.

- Jó, de elvitt randizni.

- Szerinted én hány lányt vittem el randira, csak azért, hogy lefekhessek velük?

- Kedves volt velem és egyszer sem próbálkozott azzal.

- Az nem azt jelenti, hogy nem is fog.

- De én nem értem, miért mondtad neki, hogy járhatunk, ha komolyan gondolja?

- Azért mert, ha Damon kinéz valakit, addig nem nyugszik amíg meg nem kapja. - még mindig értetlenül nézek rá. - Te meg olyan makacs vagy, hogy azt hittem nem hagyod magad.

- Jó, és? Mi van akkor ha járunk? Mi van ha lefekszek vele? - nézek rá kitárt karokkal. - Nem vagyok belé szerelmes. Csak nagyon bejön. Oké nem akarok csak egy strigula lenni, hogy igen ő is megvolt, de te anno ennyi évesen mér rég túl voltál jó pár lányon. Nekem ő az első pasim.

- Pasid. Aha, persze.

- Most miért? Nem csak te csajozhatsz! Szerinted hányan vannak azok a lányok akiktől azt hallom, hogy, idézem: 'A bátyád megdöntött és otthagyott.'? Túl sok! És képzeld, ezért egyikük sem kedvel. Két hónapja kezdődött el a suli, te azóta hány lánnyal is kavartál? Egy kicsit megkomolyodhatnál, de tényleg. Nem, hogy örülnél neki, hogy van barátom.

- Nem, nem örülök, mert képzeld Damon az. Sokkal jobban ismerem őt, mint te. Akármit is mondasz. Mellesleg  anyáék rám bíztak téged.

- Nem mintha, amikor valamelyik csajt hódítod, akkor annyira figyelnél rám.

- Mert szerinted Damon nem ezt csinálja?

- A legjobb haverod Seb! Szerinted, ha azt mondod neki, hogy csak akkor járhat velem, ha komolyan gondolja, akkor ő direkt átverne? - erre ő csak hallgat egy darabig.

- Nem vagyok benne biztos, hogy nem tenné. - mondta. - Én csak nem akarom, hogy te is az egyik ribanca legyél.

- Én ezt nem hiszem el. - fújtattam, majd felkaptam a telefonomat és a pénztárcámat és elindultam kifelé.

- Hová mész? - kiabál utánam. 

- Közöd?

- Rám bíztak, úgyhogy elég sok.

- Megyek megdugatom magam, csak hogy megnyugodjál. - becsapom az ajtót és gyors léptekkel indulok el az utcán. Utánam kiabál, de csak megyek tovább. Fogalmam sincs merre megyek és közben az eső is elered, de nem érdekel. Aztán valamikor az arcomon csorogni kezdenek a könnyek. Végül egy ismerős ház előtt kötök ki.